Képviselőházi napló, 1878. VIII. kötet • 1879. november 6–deczember 2.

Ülésnapok - 1878-168

168- országos ülés november 17. 1*79, j[g£ önök segítsége nélkül ezen javaslat el nem vettethetik, az Önök feladata ehhez segédkezet nyújtani. (Igaz! Ugy van ! balfelöl.) Ha teszik, meg vagyok győződve, nem teszik lehetetlenné Bosznia rendezését, de kényszerítjük azon irányokat oly rendezésre, melyben mi is alkotmányunk fenntartását, pénzügyi és politikai ellenőrzésünk biztosítását találjuk; ha nem teszik önök, viselik a felelősséget érte. (Közbeszólás jobbfelől: Viseljük !) Mi elviseljük a magunkét és azon meggyőződéssel ajánlom önöknek határozati javaslatomat és ezen törvényjavaslat elvetését,hogy ha önök ebben a tekintetben tovább is támogatóul szolgáinak ezen irányzatnak, majd eljön az idő, midőn önöket a ministerelnök nem hagyja el, önök meg a ministerelnököt nem hagyják el, de az ily politika folytatóit az ország bizonyosan el fogja hagyni! (Élénk hoszszas helyeslés és taps a bal- és a szélső baloldalon.) Tisza Kálmán ininisterelnök : T. ház! (Halljuk!) Talán a vita hosszú volta daczára szabad lesz egy pár perezre a t. ház becses figyelmét igénybe vennem, minthogy némelyekre, mik a vita utolsó stádiumában előadattak, nyilatkoznom mégis szükséges, de szükséges némely megtámadásokra nézve is, —• mert másként nem nevezhetem — egy pár szót szólani. (Halljuk!) Mindenekelőtt, — mert hosszas nem kívánok lenni, —• észrevételt a mult napokban történtek közül csak egy állításra teszek. Apponyi Albert gr. t. képviselő ur ugyauis fejtegetvén, hogy a politika megbirálásánál mennyivel szerencsésebb helyzetben van a kormánypárt, mint az ellenzék, ezzel be akarta bizonyítani, hogy a külügyi politika eredményeire való hivatkozás, nem dönthet az ellenzék által ajánlott politikával szemben s utalt arra, hogy politikánk felett itélni nem most kell, hanem kell majd akkor, mikor az összes kérdések lebonyolultak. Én egyfelől azt gondolom, hogy ezen politikáról, midőn mindazon jóslatokat, melyeket mint már eddig bekövetkezendőket, ezen politika eredményei megezáfolták, az eddigi eredmények alapján nyilatkozni lehet; (Ugy van! jobbfelől) de megjegyzem mindenek felett és mindenek előtt, hogy a t. képviselő ur igen helytelenül mondta —- s ha meggondolja, nem hiszem, hogy ezt maga is át ne lássa, — hogy nem a kormánypolitika van ez irányban szerencsés helyzetben, az ellenzék politikájával szemben, hanem megfordítva. Mert nehéz viszonyok köztt követett minden politikának vannak súlyos követelményei, következményei, áldozatai; ezeket bebizonyítják a tények ; de azt, hogy az ellenzék által ajánlott politikának mi lett volna a következése, bebizonyítani tényekkel nem lehet, (ügy van! jobbjelöl.) Az ellenzék által sürgetett politika részesül tehát e tekintetben kedvezőbb helyzetben. Es ha mind ennek daczára, a minden hibáival, a tények által eonstatált kormánypolitika, jó eredményeket mutathat fel, az igen nagy bizonyítéka a kormánypolitika jóságának. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) A mi. a ma felhozottakat illeti, t. ház, az előttem szólott képviseli! nr azt mondta, hogy ki lett mutatva, hogy ez a törvényjavaslat eddigi alaptörvényeinkkel ellenkezik; ki lett mutatva, hogy ez a közös kormány absolufismusára vezet; ki leit mutatva, hogy ex egy ködös államot teremt a másik két állam fűlött és azt mondja: mind ez meg nem ezáfoltatott. Engedelmet kérek, ez nem lett kimutatva, hanem csak állítva. {Elénk helyeslés jobbfelöl.} És e köztt igen nagy a különbség. (Helyeslés és derültség jobb felöl.) Bármily nagy tisztelettel viseltessem is e ház minden tagja, különösen az igen t. képviselő ur irányában, azt mégsem ismerhetem el, hogy ha ő állít valamit, az már bizonyítva volna. (Elénk helyeslés és derültség jobbfelől.) Mert az állítás csak állítás, bárkitől származzék is, és én, mert nem bizonyításról, hanem állításról van szó, nem argumentatiókra, de igen is hivatkozom az eredményekre: hogyha ez a törvényjavaslat elfogadtatik, épen ugy meg fogja czáfolni az eredmény a képviselő ur minden jóslatát, mint megezáfolta, valahányszor jósolt. (Elénk helyeslés jobb felöl. Nyugtalanság balfelöl.) En, t. ház, pártalakulásokról, párttömörülésekről, a pártok mostani helyzetéről beszélni nem fogok, (Helyeslés jobbfelől) valamint nem fogok beszélni arról sem, hogy mikor, mily viszonyok köztt lehet és helyes nézeteket is változtatni. Hogy vannak esetek, a mikor ez nemcsak jog, de kötelesség is, — azt a képviselő ur sem fogja tagadui. De igen szívesen elismerem, mert a politikai erkölcsnek barátja voltam, vagyok és leszek, (Elénk felkiáltások balfelöl: Oh! oh! Zaj. Mozgás jobbfelöl. Halljuk! Halljuk!) voltam, vagyok és leszek, (Élénk helyeslés és éljenzés jobbfelől.)! legalább is annyira, mint bármely tagja a háznak, [Elénk helyeslés jvbbfelől) mondom, mindamellett, hogy vitatom, hogy nemcsak szabad ; de néha kötelesség is nézetet változtatni, mindamellett, hogy ezt elismerem s mindamellett, hogy állítom, hogy sokszor ehhez hazafiság, mig az egyszer kimondott szóhoz minden körülmények között való ragaszkodáshoz, egy nagyfokú önzés kívántatik: mindamellett az áttalam mondott indoknál fogva helyeslem, nem rosszallóm, szívesen veszemmég ha engem üt is, ha e téren vádakkal támad, tatunk meg. Teszem ezt miért? Mert szükséges hogy meglegyen a férfiak bátorsága, ha a közjó kívánja, a megtámadásokkal szemben is változtatni a nézetet. (Élénk helyeslés jobbfelől.) De szükséges, hogy a kíméletlenül gyakorolt kritika