Képviselőházi napló, 1878. VIII. kötet • 1879. november 6–deczember 2.

Ülésnapok - 1878-168

182 168. országos ülés november 17. IfcíS. és szemrehányás ezt nehézzé tegye bárkinek. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) Ezzel, t. ház, tovább foglalkozni nem fogok. A t. képviselő ur figyelmeztette a háznak ezen oldalát, hogy ha el fogják fogadni ezt a törvény­javaslatot, ezt nem tehetik egyébért, mint azért, mert bíznak abban, a ki benyújtotta; figyel­meztette, hogy nem helyes ilyen — talán azon szót nem használta, de az értelme az volt — ilyen vak bizalommal viseltetni. (Szilágyi Dezső helyeslőleg int.) Ez után a t. képviselő ur, midőn ismételten azt kéri, hogy ezen javaslat vettessék el, mert ebből bajok származni nem fognak, mit mond? Azt mondja, hogy neki vannak tervei, a melyek szerint ezen kérdés minden baj, minden nehézség nélkül, minden alkotmányos veszély nélkül megoldható, de semmi provoeatióra azokat elmondani nem fogja. (Elénk derültség jobbfelöl.) No, t. képviselőház, bizni abban, a mit a kormány beterjesztett és tagadom, hogy nem indokoltan terjesztette be és nem indokolta volna, —- az meg nem engedhető vak bizalom ; ha valaki azon feltevésből indul ki, hogy más, jobb megoldási módozat nincsen: akkor a t. képviselő ur azon nyilatkozatában bizni, hogy : „van nekem de nem mondom meg", az nem vak bizalom? (Elénk tetszés és derültség jobbfelöl. Nyugtalanság balfelöl). Én az előttem szólott képviselő urat már a bizottságban magam is kértem, hogy ne rejtse véka alá a gyertyát, hanem gyújtsa meg előttünk a bölcsesség fáklyáját és én talán magam is hajlandó leszek őt követni (Derültség a baloldalon. Halljuk! Halljuk!) mondom, én magam is szépen kértem erre, de ő nem volt oly kegyes, ezzel ezen szegény bizottságot megtisztelni. Én meg­vallom, azon hitben voltam, hogy nem akarta a bölcsesség ezen quintessentiáját agy bizottságra vesztegetni, hanem fenntartotta azt meglepetésül a ház számára, hogy azon közibénk dobott bombával, jobban megzavarhasson minket és ime most a bomba csak annyiból állott, hogy neki van terve, de azt nem adja elő. (Derültség a jobboldalon.) T. képviselőház! A képviselő ur ismételten visszatér arra, hogy ezen törvényjavaslat alap­ján, a kormányoknak semmi befolyás nem adatik és kérdi, hogy mi lesz azon árnyékbefolyás is, melyet a törvényjavaslat, ad ha a mostajd minister­elnük fogja azt végrehajtani. Erre nézve bátor leszek pár szót mondani, a mi némileg felvilá­gosítást adhat gr. Appoisyi t. képviselő urnák is a mostani eljárás iránt tett kérdésére. (Halljuk!) T. képviselőház ! Azt gondolom, még a t. baloldal sem fogja mondani, hogy midőn az oceupatió. megtörtént, midőn a hadi actióuak vége volt, a közigazgatás iránt valami intéz­kedést tenni nem kellett. Azt gondolom, ez iránt intézkedést tenni okvetlenül szükséges volt. Már most biztosíthatom a képviselő urat, hogy bár saját helyzetem, saját önzésem az ellenkezőt ajánlotta volna, én mint Magyarországnak ez idő szerint kormányelnöke, kötelességemnek tar­tottam még ezen legideiglenesebb intézkedések­kel szemben is nemcsak kívánni, hanem meg is követelni azt, hogy semmi néven nevezendő intézkedés, mely a helyzetnek csak legideiglene­sebb rendezésére vonatkozik is, a magyar kor­mány előzetes tudomása és hozzájárulása nélkül ott ne történjék. (Tetszés a, jobboldalon. Mozgás balfelöL) Ha tehát ezt kötelességemnek tartottam ég ismertem akkor, azt gondolom, a méltányosság szempontjából elvárhatom, hogy ne vonassek kétségbe, hogy ezen joggal igen is erélyesen, komolyan élni fogok, ha én leszek ezen a helyeit akkor, midőn ezen törvény alapján kell a kor­mánynak, a maga befolyását érvényesíteni. (Moz­gás balfelöl. Halljuk! a jobhlodalon.) De a képviselő ur ugyancsak kapcsolatosan ezzel beszél arról is, ami itt felhozatott, hogy a katonai kormányzat megörökítésétől félnek, ha ezen törvényjavaslat el nem fogadtatik és azt mondja, hogy a bizottságban a miuisterelrtök is katonai kormányzatról beszélt ezen irányban. Én, t. képviselőház, csak a bizottság tagjaira és talán egykét még jelenvolt képviselő úrra hivat­kozhatom, hogy a t. képviselő urnák egy fel­szólalására, melyben a katonai kormányzatról és arról, hogy Boszniában a kormányzat élén egy katona áll, együttesen beszélt, midőn a kép­viselő ur azt kérdezte, hogy meddig fog még Boszniában a katonai kormányzat fennállani, szerencsés voltam megmondhatni, hogy a katonai kormányzat először nem ugyanazonos azzal, ha valahol a polgári kormányzat élén egy katona áll, (Ügy van! a jobboldalon) erre más államok­nak belügymiíiisterei is, kik nem egyszer kato­nák voltak, élő tanúbizonyságul hozhatók fel; de megjegyeztem azt is, hogy occupátio után a katonai kormányzatot azonnal megszüntetni nem lehet, hogy azonban folytonosan minden irány­zat oda czéloz, hogy az fokonkint megszűnjék és máris sok részben megszűnt s mihelyt a viszonyok engedik, azonnal egészben is meg fog szűnni. Ez volt az, a mit mondtam a katonai kor­mányzatról, nem pedig az, a mit a t. képviselő ur felemlített. A képviselő ur nagy alkotmányossági vádat merít abból, a mi szerinte innen felhozatott: hogy ha nem jön létre a törvényjavaslat, akkor a katonai kormányzat fog fenntartatni. Én. t. képviselőház, azt, hogy bárki is e házban és ez oldalról azt mondta volna, hogy ha ezen javas­lat el nem fogadtatik, in infinitum, örök időkre

Next

/
Oldalképek
Tartalom