Képviselőházi napló, 1878. VIII. kötet • 1879. november 6–deczember 2.

Ülésnapok - 1878-168

168. országos ülés november 17. 1879. 105 tásának közösségét, az 1867-ki XII. t.-czikkből •származtatni nem lehet, az véleményem szerint kétséget sem szenved, már csak azért is, mivel a 67 : XII. törvényezikk, a közös ügyeket taxatíve sorolja fel s az ott felsoroltak köztt Bosznia és Herczegovina közigazgatása nem található, az tehát az exegetio minden szabályai szerint, a most hivatkozott törvény erejénél fogva, a közös ügyek közé absolute nem sorolható; azonban ezt nem is állította senki, sőt annak ellenkezőjéről, t. i. arról, hogy a kormány is azon nézetben van, melyet most voltam bátor kifejezni, nézetem szerint épen jelen törvényjavaslat benyújtása fényesen tanúskodik. Ismerjük azt az adomát, mely szerint a fiu irt apjának, küldjön neki pénzt; az apa a levél vételekor rósz hangulatban lévén — azt hiszem, lesznek köztünk elegen, kik tapasztalásból tudni fogják, hogy az apák rendesen rósz humorban vannak, midőn fiaik pénzt kérnek tőlük, — megbotránkozott a levél stylusán s azt mondta, még ha szépen kérné fiam a pénzt, de nem, hisz csak azt irja, apám küldj pénzt Hasonlóan van a dolog a törvényjavaslattal is; a t. ellenzék, mely álláspontjánál fogva, rnindig a rosszabbat teszi fel a kormányról, ebből a törvényjavaslatból is mindenféle gonosz szándékol; olvas ki, mi pedig, kik a kormányról, mindig a jobbat vagyunk hajlandók feltenni, ebben a törvényjavaslatban is csak jó szándékot tatunk, a hiba véleményem szerint csak a formában van. Elismerem ugyan a helyzet nehézségét, mely abból származik, hogy ezt a törvényt, a a eislajthániai törvényhozással egyetértőleg, vagyis egybehangzókig kellene megalkotnunk, mely nehézség még fokozódik azon körülmény által, hogy a kiegyezést tartalmazó törvények, minálunk az 1867 : XII. törvényezikk, a birodalom másik fele részében az 1867-ki ed. 21. G. E. B. 146. szám alatti törvény, különösen a közös ügyek meghatározására vonatkozó részeikben nem egészen egybehangzók és helyesnek találom, hogy oly törvények alkotásánál, melyek a Lajthán innen is, a Lajthán túl is a kiegyezési törvényekkel szoros kapcsolatban állanak, tekintettel legyünk a eislajthániai törvényalkotási körülményekre, de az ez iránybani méltányosság véleményem szerint, soha nem terjedhet egyrészt a szükségen, másrészt azon tekinteten túl, melylyel saját törvényeiüknek tartozunk és soha nem mehet annyira, hogy alaptörvényeink félremagyarázására okot szolgáltassunk. Azon körülményből, hogy az 1867: XII. t-cz. és az annak megfelelő 1867/146. sz. osztr. íörv. egymástól eltérőleg vannak szövegezve, én részemről nem azt következtetem, hogy a most Idézett t.-czikkel kapcsolatban álló s most, vagy ezentúl alkotandó törvényeink szövegezésénél, annyira kellessék az oly törvényekhez alkalmazkodnunk, hogy esetleg saját alaptörvényeinktől is eltérjünk, hanem inkább azt következtetem : hogy mi, á jó egyetértés megzavarása s a főczél veszélyeztetése nélkül is alkothatjuk törvényeinket az osztr. törvényektől eltérőleg, ha csak lényegben megegyeznek; azt következtetem, hogy miután alaptörvényeink nem egyeznek tökéletesen, az azzal kapcsolatos póttörvényeknek sem kell, sőt talán esetleg a törvények valódi intem tiójának elcsavarása nélkül, nem is lehet tökéletesen összhangzaniók. Jelen esetben például ugy áll a dolog, hogy Bosznia és Herczegovina közigazgatása az osztr. törvények szerint, már ipsojure közösügyet képez, a mi törvényeink szerint pedig, legalább az én felfogásom szerint nem; äz osztr. törvények szerint a közigazgatás már ipso jure a közösministeriumot illeti, legalább ez magyarázható ki a törvényekből, a mi törvényeink szerint pedig, legalább az én véleményem szerint, nem. Ha ezt a differentiát törvényhozás utján kell kiegyenlíteni, akkor, véleményem szerint, a legegyszerűbb mód az, ha Bosznia és Herczegovina közigazgatását mind a két törvényhozás, közösügynek kivánja tekinteni, akkor helyezkedjék mindegyikük saját alaptörvényére, t. i. a kiegyezést tartalmazó törvény alapjára és ha ezen törvény szerint Bosznia és Herczegovina közigazgatása ipso jure már is közösügy, akkor ne hozzon ez irányban külön törvényt, hanem az esetben mondja ki az ügy közösségét törvényileg; azonban, ne kívánjon egyik séma másiktól oly eljárást, mely saját alaptörvényeivel ellenkezik. Valamint méltánytalan volna részünkről azt kívánni, hogy a Cisbijthániai törvényhozás mondja ki törvény által Bosznia és Herczegovina közigazgatásának közösségét, ha az Lajthániában már ipso jure közös ügyet képez; ép úgy viszont ne kívánják azok sem tőlünk, hogy a kérdéses ügy közösségét világos törvény által ki ne mondjuk, ha az ez idő szerint ipso jure közös ügyet még nem képez. De annak szükségét át nem látom, hogy ez irányban az eljárásnak formailag egyenlőnek s az alkotandó törvényeknek betíí szerint egybehangzónak kellene lenni. Czélja ezen törvényjavaslatnak, hogy Bosznia és Herczegovina közigazgatása, mint közös ügy kezeltessék és mint olyan törvényesíttessék; ha ez a czél eléretik, a mód külömbséget nem tehet, már csak azért sem, mivel sem az osztr. törvények reánk, sem a mi törvényeink Ausztriára ki nem hatnak s a két törvényhozásnak hatirozatai s törvényei egymásnak nem praejudicálnak. Véleményem szerint, tehát nincs szükség arra, hogy a szőnyegen levő törvényjavaslatot úgy szövegezzük, hogy az alaptörvényeink félre-