Képviselőházi napló, 1878. VIII. kötet • 1879. november 6–deczember 2.

Ülésnapok - 1878-168

j 64 168. országos ülés november II. 1879. demagógok mesterkedése volt; mert egyik törvényhatóság, a másik után irt fel; a népgyűléseken részt vett a nép pártkülönbség nélkül, szóval tiszta kifejezése volt a nép akaratának, óhajtásának, a meghamisítatlan közvéleménynek. A nemzet szive'nek valódi lüktetése volt. Mit ért ? önök tudják uraim. Ne hivatkozzanak önök uraim a közvéleményre ; de különösen ne vegyék a nyugalom és megelégedés jeléül, ha nem hallanak morajt; a fásultság és közöny némasága az, a mely, ha a türelem megszakadt, rémületes hangban tör ki sokszor; mint a természet csendje, változik olykor eget-földet rázó^menydörgéssé. T. ház! Én a beadott törvényjavaslatot, mint már kijelentem, el nem fogadom. Mert, vagy meg akarjuk tartani Boszniát; igy akkor az ottani elhelyezkedésünk egyáltalán nem ideiglenes, akkor én szerintem nincs, nem lehet más helyzet, mint örökre búcsút venni a dualismustól. Vagy nem akarjuk azt megtartani; de akkor mire valók a költséges beruházások, a miket nekünk megtéríteni, a legnagyobb valószínűséggel senki sem fog? (Ugy van! a szélső baloldalon.) Mivel indokolható akkor a vasutak befektetése, a két provincziänak a közös vámterülethez befoglalása; hiszen ezek egy ideiglenes oceupátiónak, vagy épen az úgynevezett rend és béke helyreállításának teendői nem lehetnek. Mivel indokolhatók azok kiváltképen akkor, ha a török szultán, mint souverain azt mondhatja, hogy a vasutak engedélyezésének a joga őt illeti; vagy. hogy a két tartománynak, az osztrák-magyar vámterületbe befoglalását, meg nem engedi; mely utóbbit már ugy is emlegetik a lapok. De meg, a melyre nézve Moesáry Lajos képviselőtársam világosan kimutatta, hogy belőle nekünk hasznunk ugy sem lehet, hanem kárunk. {Helyeslés a szélső halon.) En ehhez szavazatommal nem járulhatok, nekünk nincsen pénzünk luxus-kiadásokra milliókat költeni el Boszniában; vagy berendezni két provjneziát a katonai és udvari politikának, — a melynek terjeszkedése ellen, negyedfél század óta küzd, nem ritkán vérben-vasban állva e nemzet, — csak azért, hogy az szabadon gyarapodhassak, és az fejlődésében ne akadályoztassák. Nekünk ezekre nincsen pénzünk akkor, a mikor idehaza, az inségsujtott éhező nép nyújtja felénk kezét a segedelemért. Minden fillér, a melyet oda költünk egy, a nép szájától hüségtelenül elvont darab kenyér, a melynek megőrzését ő reánk, a mi becsületünkre bízta és a melyet tőle elvonni, jogában senkinek nincsen. En, mint népképviselő, ilyen gazdálkodáshoz szavazatommal nem járulhatok, olyan törvényjavaslatot, a mely alkotmányunkat alterálja, pénzünket idegen czélokra áldozza, el nem fogadhatok. — Elfogadom a Simonyi Ernő képviselő ur által benyújtott határozati javaslatot. (Élénk helyeslés a széls'd baloldalon.) Éles Henrik: T. ház! Midőn a szőnyegen lévő tárgyban felszólalok, előre is kijelentem, hogy arra nem számítok, hogy bárkit is, a ki ellenkező nézeten van, megtérítsek. Csekélységem érzetében erre nem is számíthatok, mert — habár újoncz vagyok a parliameut küzdterén, annyit már mégis tanultam, hogy alig van nehezebb feladat, mint itt, e házban valakit eltéríteni azon nézettel, melylyel e házba lépett, valamint meggyőződtem arról is, hogy, mint talán mindenütt, ugy minálunk is — különösen kényes kérdésekben nem az nyom a latban, mit mond valaki, hanem inkább az, ki az, a ki mondja. Ha ennek daczára mégis felszólalok, ezt különösen azért teszem, mivel szavazatomat indokolni kívánom. Szavazatom indokolását nem is annyira, kötelességnek, mint jognak tekintem, mintegy helyetteseimül oda állítván azon érveket, melyeknél fogva ugy cselekedtem és nem máskent és ha majdan a történet bírálat alá veszi azon határozatot, melyet hozandók vagyunk és bírálat alá veszi azokat is, kik szavazatukkal eme határozat hozatalához hozzájárultak és ha a jövő a posteriori pálezát tör azon politika felett, melyet én helyeslek és szavazatommal támogatok, ám akkor álljanak helyt érettem érveim és akkor tagadja el tőlem esetleg; a kritika a helyzet ismeretét, tae-adia el a combinatio helyességét, de ne vonja kétségbe őszinte jóakaratomat; szóval ítélje el érveimet, de ne ítéljen el engemet. A törvényjavaslatot kielégítenek nem tartom. Meg is vallom mindjárt, hogy különös sályt arra fektetek, hogy a következő 3 positiv rendelkezés a törvényjavaslatban foglaltassék: 1., hogy Bosznia és Herezegovina közigazgatása, a közös ügyek közé felvétetik, 2., mondassék ki határozottan, hogy azon orgánum, mely a közigazgatással megbízandó, a közös ministerium és 3., hogy az összes közigazgatás — beleértve természetesen a pénzügyet is, alkotmányos ellenőrzés alá helyeztetik. Mind a három benne van: közösség is, közös mimster illetékessége is. Mi az elsőt illeti, az ugyan benne van a törvényjavaslatban most is, de megvallom, benne van ugy, hogy kétfélemagyarázatot enged meg; pläusibilissá teszi azt a magyarázatot is, mintha ezen törvényjavaslat Bosznia és Herczegovina. közigazgatásának közösségét, már mintáz 1867 : XII. t.-czikkből folyót és igy, mint ipso jure már is létezőt feltételezné és nem zárja ki azt a magyarázatot sem, melyet én szabatosabban kifejezni kívánok. Hogy Bosznia és Herczegovina közigazga-