Képviselőházi napló, 1878. VIII. kötet • 1879. november 6–deczember 2.
Ülésnapok - 1878-167
J46 *® 7 orízágaa fiiéi november 14 187®. egyes törvényhozások elé tartoznak. Másfelöl vannak ügyek, a melyek a helyzetnél, az érintkezésnél fogva, egyetértéssel ezélszerűbben intézhetők el, melyek közös elintézést kivannak, de nem folynak a pragmatica sanctióból. Ilyenek például a régibb államadósságok kérdése, a közös vám- e's külkereskedelem. Ezek az érdekeknél fogva, közös egyetértéssel való elintézést kivannak, de a pragmatica sanctióból nem folyván, szintén nem utasíttattak sem a delegatiók, sem a közös kormányzat körébe. Ezekből világos, t. ház, az 1867: XII. törvényczikk alapelveinél fogva mindazon ügyek, de csakis azon ügyek utasíthatók a delegatiók s a közös kormányzat körébe, melyek egyfelől a pragmatica sanctióból folynak, de egyszersmind másfelől, a dolog természeténél fogva közös kezelést igényelnek. Ismerte Deák Ferencz, a kiegyezés alkotója a közös ügyeknek más nemeit is, melyekről szól az 1867 : XII. törvény 52-ik szakasza: „Azon fenntebb körülirt közös tárgyakon kivül, melyek a pragmatica sanctióból kiindulva, tekinthetők közösen elintézendőknek, vannak még más nagy fontosságú közügyek, melyeknek közössége nem foly ugyan a pragmatica sanctióból, de a melyek, részint a helyzetnél fogva, politikai tekintetből, részint a két fél érdekeinek találkozásánál fogva: ezélszerűbben intéztethetnek el közös egyetértéssel, mint szorosan elkülönözve". Ilyenek a régi államadósságok kérdése, vám- és külkereskedelmi kiadások és még esetről esetre felmerülhető egyéb kérdések. De van egy eriteriuma ezen ügyek közös elintézésének is, az t. i. hogy ezek szabad egyezkedésre utaltatván, esetrőí-esetre, vagy egyszer - mindenkorra végleg — miot az államadósság kérdése; — vagy pedig időnként és meghatározott időre szóló egyezkedéssel intézendők el. Ez azon másik neme a közös ügyeknek, melyeknek elintézése, vagy egyszer mindenkorra végleg, vagy pedig meghatározott időre alku utján történik. Hogy a törvénynek ezen magyarázata nemcsak az én egyéni felfogásom, azt részint az egész törvény tartalma világosan mutatja, részint pedig hivatkozhatom Deák Ferencz egy nyilatkozatára, mely meggyőződésemben annyival inkább megszilárdított, mert, bevallom, hogy utóbb akadtam reá mint a törvény előadott érzelmének belátására jutottam. Deák Ferencz az 1867-iki XII. törv. czikk tárgyalása alkalmával többek között igy szól: „A külügyeken és az említett költségvetés megállapításán kivül, semmi egyéb tárgyra nézve nem mondtuk mi, hogy annak közössége a sauctio pragmatieából foly, semmi egyéb tárgyat nem bíztunk mi a delegatiókra. Azokra nézve, mik részint a helyzetnél fogva politikai tekintetből, részint a két fél érdekeinek találkozásánál fogva ezélszerűbben intéztethetnek el közös egyetértéssel, mint szorosan elkülönözve, szabad alkut és egyezkedést javasoltunk, oly egyezkedést, melyet szabad ország köt, más szabad országgal. Kimondottuk, hogy ezen egyezkedések, időről-időre kötendők és világosai fenntartottuk, hogy azok csak a magyar országgyűlés beleegyezésével, lesznek ránk nézve érvényesek." íme ő maga világosan megmondj a a közös intézkedést kivánó ügyeknek kategóriáját. Az egyik, mely a pragmatica sanctióból folyólag közös kezelést kivan, külügy, hadügy, a másik melyek szabad alku, szabad egyezkedésre tartattak fenu s mindig időről időre meghatározott egyezkedést feltételeznek. Most az a kérdés, t. ház, hogy Bosznia és Herczegovina administratiója — melyik kategóriába tartozik? Az elsőbe-é, a melynek értelmében konstanter a delegatiók s a közös ministeriumhoz utasítandó; vagy pedig a másik kategóriába, mely szerint a helyzet a politikai tekintetek és a czélszerűség szempontjánál fogva szabad egyezkedés, szabad alku utján rendezendő a dolog, bizonyos meghatározott időre? Jókai t. képviselő ur azt monda, hogy ez külügy; ha külügy, akkor az első kategóriába tartozik, csakhogy ő beszédének más részében meg azt monda, hogy ez az ügy, a 67: XII. törvényczikkből kimaradt, hogy nem gondolhattak arra, mi történjék, ha ily occupátio következik be? mi olyanokban keresünk aggodalmat e törvényjavaslat ellen, mely a 67: XII. törvényczikkből kimaradt. No kérem szépen, ha kimaradt az 1867: XII. törvényczikkből, akkor ugyan nem külügy, mert a külügyek talán bennt vannak abban a törvényben. A ministerelnök ur már óvatosabb, mert ő egy bizonyos olyan kifejezéssel él, hogy ez a provincia a monarchiában benne is van, meg kivüle is van, (Derültség balfelöl) azon kifeje zéssel él ugyanis, hogy a monarchia e két integráns részére, t. i. Ausztria és Magyarországra nézve, képeznek Bosznia és Herczegovina külföldet, de kérem, ily komoly tárgynál ne játszunk a szavakkal. Ugyan kérdem, vájjon ott, hol igaz, hogy a szultán souverainitása úgy elméletben fenntartatik, de annak alig van több hatálya, tényleg, mint a mi királyunk jeruzsálemi király czímének, hol tényleg a mi fejedelmünk gyakorolja a souverainitás jogait — s a mely tartományok velünk egy közös vámterületet lesznek képezendök külföld az ? Herczegovina és Boszniában az igazságszolgáltatás kezelése és szervezése, az adininistratió kezelése, dohány, só stb. monopólium állítása; ez külügy. Ez azon kttl-
