Képviselőházi napló, 1878. VIII. kötet • 1879. november 6–deczember 2.

Ülésnapok - 1878-167

1«7. országos ülés november 14. 1879. 147 ügy, mit a 67: XII. törvényezikk, a közös ministerek ressorfjába tartozónak mond? Igenis külügy volt a diplomatiai aetiő, mely az occupátiót előidézte, közös azon hadügyi operátió, mely az occupátiót végrehajtotta, de miután a diplomatiai actió bezáratott, miután a hadügyi actió végrehajtatott, ennek eredménye most már határozottan a monarchia belső ügyei közé tartozik, mely különböző módokon intézhető el, a nélkül, hogy akár a berlini szerződésbe, akár a pragmatica sanctióba ütköznék. A monarchia a berlini szerződésben elvállalta a jogot és kötelességet, hogy az occupált tartományokat administrálni fogja. De az, hogy mely factorokra bízza ezen administratiót ? és hogy miként rendezze és kezelje azt? ez teljesen a monarchia belügye, melybe a külső hatalmaknak semmi •beleszólásuk nincs. {Élénk helyeslés balfelöl.) Nem lehető-e ezen rendezkedésnek különböző módja? Az más kérdés, hogy melyik mód a czélszerü, a monarchia, vagy hazánk érdekeinek megfelelő. De úgy a berlini szerződés, mint a pragmatica sanctio miatt nem lehető-e pl. akár az, hogy mindkét tartományt a magyar állam administrálja és Ausztria valami hányaddal járuljon a szükséglethez; vagy megfordítva, mindkét államot Ausztria administrálja és Magyarország járulna valamivel a költségekhez? vagy nem volna-e lehető a tartományok megosztása, az egyiket mi, a másikat az osztrákok administrálják ? vagy nem volna lehető azokat függőségbe hozni a két állam kormányától ? sőt elismerem, hogy egyik lehető mód az, melyet a ministerelnök ur javasolt, igaz. hogy az 1867. törvényezikk sérelmével, de egy possibilis mód. Hogy ezen módok közül, melyik :), czélszerü, melyik felel meg az állam érdekeinek, az más kérdés, arról most nem szólok, de azt állítom, hogy ezen módok akármelyiké valósítható a nélkül, hogy akár a berlini szerződést aláirt idegen hatalmak abba beleszólhassanak, akár a pragmatica sanctiót alterálná. Ez világosan mutatja, hogy ez nem külügy, nem olyan, mely más államokhoz való viszonyainkat érintené; de nem is olyan ügy, mely a pragmatica sanetióból folyt és következett egy íközös külügyi actió, azután a hadügyi operátió, de ennek eredménye, a megtörtént occupatió után az administratió egészen a monarchia belügye, a mely azt belátása szerint rendezheti igy, vagy úgy, a nélkül, hogy a külföldnek ahhoz hozzászólása lenne. [Helyeslés balfeW.) így állván a kérdés, előttem napnál világosabb, hogy a törvényjavaslat által tartalmazott ügyek az 1867: XII. törvényezikk alapelveinek praegnans megsértése nélkül nem utalhatók gem a delegatió, sem a közös kormányzat körébe, hanem azok tartoznak azon második categoriájába az ügyeknek, melyek a másik állammal szabad egyezkedés utján meghatározott időre kötött egyezményben szabályozandók. Ha ezen ügyeket, — akár azt állítva, hogy az 1867: XII. törvényezikk értelmében, akár egy külön törvénynyel, — a delegatió s a közös kormányzat körébe akarnók utalni, megsértenők magának a kiegyezés épületének alapelvét és pedig egyszerre kétféleképen. Először megsértenők az által, hogy idegen tárgyi elemeket vonnánk be a közös kormányzat és a delegatiók jogkörébe és ez által nemcsak menynyiségileg szaporítanánk a delegatió hatáskörét, hanem qualitative megváltoztatnánk a delegatióknak államjogi karakterét. Mind Jókai képviselő ur, mind a ministerelnök ur hivatkoztak a törvény 27. §-ára. Azonban, engedjék meg, — nem mondom, hogy készakarva tették, de valószínűleg azért, mert egy praeoccupált gondolaton keresztül olvastak a törvényben, — felcserélték a törvény szavait s ez által megváltoztatták annak értelmét. A t. ministerelnök ur azt mondta, hogy a 27. §. szerint biztosítva van, hogy a közös kormány, sem egyik, sem másik állam ügyeibe nem avatkozhatik. Úgyde — mondja — Bosznia és Herczegovina még sem egyik, sem másik államhoz nem tartozván, a közös minister, midőn ezeknek ügyeivel foglalkozik, nem sérti meg a 27. §-t. így méltóztatott mondani ? (Ministerelnök igent itn.) De bocsánatot kérek, méltóztassék elolvasni úgy a 27. §-t, mint a törvénynek többi §§-ait. Ott nem egyik, vagy másik államterület ügyeiről, hanem a közös kormányhoz tartozó tárgyakról van szó. A 27. §. ezt mondja: „Egy közös ministeriumot kell felállítani azon tárgyakra nézve, melyek, mint valósággal közösek, se a magyar korona országainak, se ő Felsége többi országainak külön kormányzata alá nem tartoznak. Ez igaz, hogy finom, de éles megkülönböztetés ; mely a törvény több §-ában is fölismerhető; nevezetesen a dolog lényege, súlypontja nem azon van, hogy a közös kormány Magyarország, vagy Ausztria ügyeibe be nem avafkozhat'k területileg, mert tulaj donképen azon ügyek, melyeket a közös kormány kezel, szintén a mi ügyeink is; hanem a súlypont ott van, hogy a közös kormány csak azon tárgyakat kezelheti, melyek határozottan kezelése alá ^utasíttattak az 1867: XII. törvényezikk által. (Élénk helyeslés balfelöl,) Már most, t. ház, mik azok a tárgyak, a mik igy meghatároztattak. Ezek a külügy, a hadügy és az ezekre szükséges közös költségek ügye. De, ha ezen törvényjavaslat elfogadtatnék, akkor a közös ministerium és a delegatiók olyan ügyekkel is foglalkoznának, melyek a tör19*