Képviselőházi napló, 1878. VIII. kötet • 1879. november 6–deczember 2.

Ülésnapok - 1878-167

167. országos ülé» november 14. 1879. 145 alkotmányunkat, mondja Jókai Mór t. képviselő ur, mikor fegyveres honvédségünk van, mely az országot az absolutismustól megvédje. Hogy értette ezt a t. képviselő ur? Ugy, hogy a fejedelem rendeletére, a honvédelmi minister ellenjegyzésével, fognának a honvédek az absolutisticus kormány ellen kardot rántani? Jókai Mór: Nem! Molnár Aladár: Vagy ugy, hogy a fejedelem akarata ellenére, fognának fegyvert az absolutismus ellen? Jókai Mór: Majd megmondom! Molnár Aladár: Harmadik mód non datur. Én itt a magyar törvényhozás termében egyik módot sem fogadom el. Kekünk legerősebb, majdnem egyedüli biztosítékunk törvényeinkben van. (Helyeslés.) Ezek adják nekünk az erőt, a mit, hogy Deák Ferencz egykori hasonlatával éljek, Anteus nyert az anyaföldtől, valahányszor hozzá vágták. A törvényesség az, a mely eddig is minden zavar köztt megvédett. Ezért ragaszkodunk hozzá és óvakodunk alkotmányunk megbontásától (Élénk helyeslés a baloldalon.) Éber Nándor képviselő ur, érezvén, hogy a törvény szavaiból nem képes kimutatni, hogy a törvényjavaslatban foglalt ügyek a közös ministeriumhoz és a delegatiókhoz volnának utasíthatók, azt ajánlá, tanulmányoznunk kell a törvény vezéreszméjét, az majd rá vezet bennünket ennek szükségére és lehetőségére. (Halljuk! Hallj uk !) Én megfogadtam a t. képviselő urnák ezen jó tanácsát és épen az 1867: XII. t. ez. vezéreszméjének tanulmányozása folytán jöttem arra a meggyőződésre, hogy abban nemcsak taxatíve vannak elősorolva azon ügyek, a melyek a közös kormány és a delegatiók elé tartoznak, mint azt Szilágyi Dezső t. barátom igen szépen előadta, hanem, hogy meg van még vonva a priucipialis határvonal is, a melynek körén belől, valamely ügy a közös kormányzat körébe tartozhatik és a melynek keretén kivül eső ügyek, magának az alaptörvényuek alteralása nélkül, nem utasíthatók sem az 1867: XII. t. ez. értelmében, sem pedig új törvénynyel a delegatiók és a közös kormányzat körébe. Ézt bebizonyíthatónak hiszem ugy a törvényezikk szövegéből, mint ezen törvényezikk főalkotójának, Deák Ferencz beszédeiből és egyéb nyilatkozataiból. Itt merek hivatkozni azokra, a kik ezen törvényezikk conceptiójában és szerkesztésében annak idejében részt vettek. Ha netalán felfogásom téves volna, a mit nem hiszek, méltóztassék azt helyreigazítani. Magára a bizonyításra pedig, bátor vagyok a t. ház figyelmét felhívni. (Halljuk! Halljuk!) Mi volt ezélja a Deák-féle kiegyezésnek, a mely az 1867 : XII. törvényezikkben nyerte szerkezetét és kifejezését? Szilágyi Dezső t. képviselőtársam igen KÉPVH. NAPLÓ 1878—81. VIII. KÖTET. szépen előadta, hogy itt két nagy és egyaránt jogosított érdeket kellett kiegyeztetni. Egyrészt alaptörvényünkben az uralkodó ház közösségével együtt megállapított közös és együttes védelem biztos és hatályos gyakorlására akart módot és eszközt teremteni, de ezt ugy akarta megállapítani, hogy állami függetlenségünk megóvassék annyira, hogy állami czéljainkat a maguk teljes gazdagságában kifejthessük; ez az, a mi annyi nemes törekvés és önfeláldozás százados ezélja volt a magyar államnak. En hozzá merem tenni, mint harmadik czélt még azt, hogy e két nagy érdeknek hosszú, százados harczát befejezzük, hogy azon századokon keresztül különböző alakban folytatott küzdelem, a mely egyfelől a birodalom hatalmi érdeke, másfelől pedig az ország törvényes önállósága köztt annyi különböző alakban megújult, egyszer és mindenkorra befejeztessék. (Igaz! balfelöl.) E nagy czélt az 1867: XII. törvényczikkel akként vélte Deák Ferencz elérhetni, ha úgy alkottatik meg a törvény, hogy többé szóba se jöhessen és vita ne támadhasson az iránt, hogy mi az, a mi a közös kormányzat és a delegatiók hatáskörébe és mi az, a mi Magyarország külön joga és külön rendelkezési körébe tartozik. (Helyeslés balfelöl.) Ez volt legfőbb ezélja az 1867 : XII. törvényezikknek. (Ugy van! balfelöl.) Es mi által akarta ezt elérni az alkotó. A mellett, hogy a lehető kevésre szorította a közös kormányzat és a delegatiók körébe utasított ügyeket: csak criteriummal, vagy alapjellemmel bíró ügyeket utasított oda. Mik e eriteriumok? Deák Ferencz a kiegyezés létrehozatalánál, a pragmaíiea sanctióból indult ki és a közös kormányzat és a delegatiók körébe állandókig oda tartozóknak csak oly ügyeket vett fel, a melyek egyfelől a pragmatica sanctióból következnek és a melyek másrészről és egyszersmind a dolog természeténél fogva is, közös kezelést igényelnek. Mind a két kelléknek meg kell lennie valamely ügyre nézve, hogy az az 1867: XII. törvényezikknek értelmében a delegatiók és a közös kormányzat körébe tartózhassák. így például a pragmatica sanctióból folytak az uralkodó közössége és az udvartartás. De ez utóbbinak ügye nem kivan közös kezelést, külön is elintézhető s ezért nem utasíttatott sem a közös kormány, sem a delegatió körébe. A pragmatica sanctióból folyik a közös védelem s annak egyik főeszköze a hadügy ; de ez csak azon részében utasíttatott a delegatiók s a közös kormányhoz, mely a dologtermészeténél fogva közös kezelést igényel; mig azon része, a mely külön is kezelhető, fenntartatott az egyes államok külön elintézési körében, így például a védelmi törvény megalkotása, az ujonezok megszavazása stb. csakis az 19