Képviselőházi napló, 1878. VIII. kötet • 1879. november 6–deczember 2.
Ülésnapok - 1878-167
144 167 országos ülés november 14. 1879. bizonyos részletek enumeratiójáért készült? A törvényjavaslat szövege az első értelmet mutatja. Nevezetesen az 1. §. azt mondja, hogy: „A ministerium a monarchia közös ügyeire nézve fennálló törvények (1867: XII. t. ez.) stb. értelmében felhatalmaz tátik". Tehát a XII. t. ez. értelmében akar a jelen törvényjavaslat intézkedni. A 3. §. szintén ugy szól, hogy „a közösügyekre nézve fennálló törvények értelmében" kezeltetnek ezen ügyek. A t. ministerelnök ur tegnapelőtti felszólalásában hasonlóképen nyilatkozott, midőn monda; „En azt gondolom, t. ház, hogy mindarra nézve, a mi a közös ministerium és a delegatiók hatásköréhez tartozik, a meghatározás teljesen felesleges, mert eddigi törvényeinkben is megvan". Tehát az 1867: XII. t. ez.-ben meg van minden meghatározás, mely jelen törvényjavaslatban nem adatik. Igaz, hogy itt a t. ministerelnök ur a quótáról szól csak. Ámde tudjuk, hogy az 1867: XII. t. ez. értelmében a quóta csak azon ügyekre vonatkozik, a mely ügyek ugyanazon t. ez. értelmében, a delegatiók és a közös kormány hatáskörébe tartoznak. Éber Nándor képviselő ur szintén azt igyekezett bebizonyítani, hogy az 1867: XII-ik törvény szerint Bosznia administratiójának ügye, már a delegatiókhoz és a közös ministeriumhoz tartozik s argumentumul hivatkozott a 43. §-ra, melyre nézve Pulszky Ágost képviselőtársam tegnap kimutatta, hogy ez egyszerűen azon tévedésből származott, mert a képviselő ur, a. szomszéd szakaszokat nem olvasta el. [Derültség a baloldalon.) A második érvét a 8. §-ra alapította, mely azt mondja, hogy nemzetközi szerződések ügyében felmerülő intézkedések a közös ministeriumot illetik". Erre nézve Hódossy képviselő ur már megmagyarázta a törvénynek a gyakorlat által is megerősített értelmét, mely szerint igen is a diplomacziai ügyek vezetése más államokkal szemben és szerződések megkötése, a közös külügyministermmra tartozik, de az igy elintézett, vagy kötött ügyek végrehajt két állam kormányát, illetőleg törvényhozását illeti. (Helyeslés.) Ez az eljárás p. o. a kereskedelmi szerdésekkel, jogsegély stb. iránt kötött nemzetközi szerzésekkel. Erezte Éber t. képviselőtársam, hogy ez okoskodás nem tartható, azért szükségesnek látta arra hivatkozni, hogy hiszen fordultak már elő a 'ielegátiók körében oly ügyek is, melyekről az 1867; XII. t. ez. nem intézkedett, például a határőrvidéki ügy. Csakhogy Éber képviselőtársam nem vette észre, hogy e felhozott példa, a leghatározottabban bizonyít ő ellene. A legelső delegátió (lé, mely 1868. januárban ült együtt aHatár őrvidék ügyei oda kerültek, a közös hadügy mini ster költségvetésében, mint katonai kiadások, azon alapon f mert tényleg a hadügyminister kezelése alatt volt az összes határőrvidék; ott egészen katonai szervezet állott fenn és wgj bevételei, mint kiadásai, katonai költségekül számoltattak el. És mit mondott erre a delegátió *? A január 20-ik ülésben a delegátió az albizottság javaslatára kimondotta, hogy a határőrvidék, a magyar korona tulajdona 8 az ország jogait fenntartja s e végre kívánja, hogy a határőrvidék ügye a közös ministerium köréből szakittassék ki, helyeztessék a magyar kormány alá és csakis ezúttal és azért, mert tényleg nem áll hatalmában a helyzetet rögtön megváltoztatni, miután a határőrség a hadsereg szervezetében tényleg bennfoglal tátik, ezúttal megszavazza, de jövőre ez ügy a delegátió elé ne kerüljön. Ebben tökéletesen egyetértett a delegátió többsége a kisebbséggel. Eltértek egymástól csak abban, hogy a kisebbség, melynek akkor a mostani t. ministerelnök ur is tagja volt, ezt rögtön akarta foganatosíttatni, azonnal meg akarván tagadni a költség megszavazását, mivel az ügy a delegátió elé nem tartozik. A többség pedig az egy esetben acceptálta, a jövőre azonban óvást tett ellene. Ez eset is azt bizonyítja, hogy a mely ügy az 1867 : XII. t. ez.-ben, mint a delegátió elé tartozó, nem jelöltetett ki, az eddig oda nem is tartozott. Jókai Mór t. képviselő ur egyik szavával elismeri, hogy az 1867: XII. törvenyczikkből kimaradt^ az intézkedés a most fennforgó esetre nézve. 0, ki 1867-ben a kiegyezési javaslatot azon kijelentett oknál fogva nem fogadta el, mert abban birodalmi politikát látott, ma a birodalmi és az európai politika szempontjából gúnyosan a constitutionalis doctrinalismus velleitásának nevezi a mi aggodalmainkat alkotmányunk épségben megóvásáért és azt mondja, hogy ezen constitutionalis doctrinalismus velleitásával, akadályokat csinálunk nem abban, a mi a törvényben benn van, hanem abban, a mi abból ki* maradt. Engedje meg a t. képviselő ur, hogy figyel meztessem arra, hogy ez nem egyszerű szójáték 5 ez fontos dolog, mert mindaz, a mi az 1867: XII. t. czikkből kimaradt, az a két állam külön jogköréhez tartozik, mind az, a mi onnan kimaradt, az a magyar állam jogául maradt A ki abból valamit oda bevon, az a mi jogainkból vesz el valamit. (Helyeslés balfelöl.) Ha mi alaptörvényeinket, azokban biztosított jogainkat könynyen változtatni engedjük: nem nyújt nekünk garantiát az aféle frázis, melyet a honvédségre hivatkozással Jókai t. képviselő ur mondott (Ugy van! a baloldalon. Halljuk!) s mely a túloldal tetszését is kinyertes melyetat.ministerelnök ur is beszédében védelme alá vett. Mit féltjük mi, egy kis törvényváltoztatástól
