Képviselőházi napló, 1878. VIII. kötet • 1879. november 6–deczember 2.

Ülésnapok - 1878-166

134 16fl. országos ülés november 13- 1879. Elmondotta továbbá b. Krausz a czikk szerző­jének, hogy egyelőre csak egy új criminalis codex hozatott be, mely körülbelől az osztrák büntető törvénykönyvhöz hasonlót tartalmaz. Elmondotta továbbá, hogy az adóviszonyok sem­mit sem változtak, de fognak változni; hogy az agrár kérdés nem érintetett, hogy építettek egy nagy országutat éti hogy még több ut van készülőben. Ennyit mondott b. Krausz, kit magam is személyesen ismerek s nemcsak mint kitűnő tisztviselőt, hanem mint rendkívül előzékeny, kedves embert: s ezért, megvallom, hogy iia tudtam volna, hogy ezen ismerősöm áll a boszniai ügyek élén, tán magam is felrándultam volna Bécsbe informátiót szerezni, hacsak, nem levén angol tourista, hanem szerencsétlenségemre a magyar képviselőház tagja, a hivatalos titok zárt ajtaja előtt, nem állottam volna. (Tetszés balfelöl.) De különben is, ha én az idézett ezikknek szerzőjét személyesen ismerném, levélben fel­kérném, hogy majd mikor újra Bécsbe megy, keresse fel megint br. Krauszt és — kijelölvén azon hézagokat, melyek az ő, különben igen jeles közleményében vannak, arra kérném őt: tudja meg, ki által közvetittetik az összekötte­tés, a boszniai bizottság köztt, mely a közös ministerium kebelében van és a helybeli kor­mányzat között s minő orgánumai vannak a boszniai bizottságnak ott helyben sat., — és ez utón remélhetném, hogy lassankint, a „Fortrightler review" további füzetei által az egész közigaz­gatási szervezetet megismerném. (Élénk tetszés és derültség balfelöl.) De elvégre is azt hiszem, t. ház, hogy a mi egy, bármely kitűnő tourista előtt nem volt titok, nem szükség, hogy titok maradjon a képviselőház előtt sem; nem látok tehát semmi okot arra a t. kormány részéről, hogy az eddig folytatott és ezentúl is contemplált administra­tiv szervezetnek nagyjából elénk terjesztését megtagadja. Nem látok — mondom — erre semmi okot; de abból, hogy ez nem történik, egy fontos következtetést merítek. A t. ministerelnök ur, de Éber képviselő ur is, nagyra vannak azon kapoescsal, mely által a delegátió — mert hisz ők ezen álláspon­ton állanak, — a hatályos ellenőrzést, Bosznia administratiója felett, saját körébe vonhatja. Azt mondják: a delegátióktól kéretik minden pótló költség, az administratió vitelére és ezen megszavazás! jog révén, a delegátió magát bir­tokába helyezheti az egész ügy vitele fölötti ellenőrzésnek is. Nézzünk azonban jelen helyzetünkre és von­junk következtetést: mennyiben jogosult ezen remény. Azt hiszem, t. ház, ha valamikor alkotmá­nyos testület kedvező helyzetben volt arra nézve, hogy valamely ügy megoldására magának tény­leges befolyást biztosítson, úgy mi vagyunk most azon helyzetben a boszniai administratió kérdésével szemben. Mert hiszen mi kívántatik a a magyar törvényhozástól'? Az, hogy alkotmá­nyos competentiákat deplaeirozzon és hogy alkotmányos és állam uralmi jogokat bizonyos közegekre átruházzon. Mi kívántatik szóval tőle? oly dolog, melybe ha a magyar törvényhozás bele nem egyezik, mint a t. túloldali szónokok mindnyájan állították, súlyos zavarok és fennaka­dások származnak. Ha mi most, a midőn a pres­sio ez eszköze kezünkben van, midőn tőlünk függ egy rendeztetni kívánt ügynek, alkotmányos rendezését megadni, vagy nem: mikor ezen hatalmas fogantyúval kezünkben, nem vagyunk képesek a legegyszerűbb, legjogosultabb, leg­szükségesebb kérdésekre nézve a kormánytól fel­világosítást nyerni, •—• midőn, mi nem vagyunk képesek egy mákszemnyire is befolyni az előt­tünk ismeretlen competentiák megállapításában, az előttünk ismeretlen szervezeti alap megítélé­sébe, mi, a magyar képviselőház: remélhető-e akkor, hogy a delegátió, az az istenadta jámbor delegátió, (Derültség balfelöl) melynél csak egy­nehány százezer frtnyi pótlék megadásáról lesz szó, ebben elég hatalmas fogantyúval fog birni arra, hogy a parlamentek elől eltakart ügyek­ről a fátyolt levegye? A mit a magyar parla­ment ma nem tud elérni, azt a delegátió soha sem fogja kivívni. Ha ma már a magyar par­lament rá akar kényszerittetni, — reméllem, sike­rülni nem fog, — a sötétbe való ugrásra, a vak­tában való szavazásra, a nem ismert competen­tiák megállapítására, akkor semmi remény sincs arra, hogy ha ezen lépés egyszer megtörtént, a könnyebb, a mindennapi feladatok révén egy sokkal gyengébb testület, a hatályos ellenőrzést magának biztosíthassa. (Ugyvan! balfelöl.) Felszólalásomnak egyedüli ezélja az volt, hogy ezen pontokra nézve, a melyekre a kor­mány a háznak kétségtelenül felvilágosítással tartozik, a felvilágosítást követeljem. Különben pedig, mint előbb mondám, a tárgynak exposi­tionális része nézetem szerint teljesen ki lévén merítve, egyszerűen kijelentem, hogy Szilágyi Dezső t. képviselőtársam határozati javaslatá­[ hoz csatlakozom, a törvényjavaslatot pedig el j nem fogadom. (Élénk helyeslés és éljenzés a lal­oldalon.) Gáspár Lajos: Tisztelt képviselőház! Azon nagyszabású beszédek után, melyek a tisztelt ház ellenzékének árnyalatai által eddig elmon­dattak, szerénytelenség lenne tőlem — pártom köz­harezosától — egy pillanatra is azon reményben ringatnom magam: hogy az általam felhozandók akár a t. kormány, akár az azt támogató kép-

Next

/
Oldalképek
Tartalom