Képviselőházi napló, 1878. VIII. kötet • 1879. november 6–deczember 2.
Ülésnapok - 1878-166
166. országos ülés november 18 1S78. 135 TÍselő urak nézetének megváltoztatására a legcsekélyebb mérvben is befolyással fognak lenni; ha mind a mellett mégis felszólalok, teszem ezt annak tudatában, hogy az 1867-ki kiegyezés óta oly gyűlöletes törvényjavaslat, mint a szőnyegen levő, nem feküdt a ház asztalán. (Ugy van! a szélső balon) De teszem ezt azért is, hogy meggyőződésem egész erejével tiltakozzam a jelen törvényjavaslaton is átvonuló irány ellen, a mely mig egyrészről lánezolatos következetességgel tör a közösügyek által megteremtett, hazai régibb törvényeink előtt ismeretlen összbirodalom phantomja után, addig más részről az ősök által oly féltékenyen őrzött s a legjobb hazafiak vérével megvédett önállóság és függetlenség helyett. Magyarországot az osztrák birodalom egyik provinciájává alakítják akkor, midőn az egykor oly gazdag országot a hírhedett Kollonich bibornok intentiójának megfelelőleg, a végelszegényedés örvénye elé vitte volt. (Ugy van! szélső balfelSl.) Ennek előrebocsátása mellett, t. ház, tekintettel arra, hogy a szőnyegen levő törvényjavaslatnaktarthatatlanságát Simouyi Ernő t. barátom külbiztonsági, alkotmányos, nemzetgazdasági és nemzetiségi szempontokból, Szilágyi Dezső képviselő ur pedig az 1877: XII. t. ez. szempontjából megingathatatlan érvekkel s az igazság elnémíthat!an erejével már kimutatták; s mert meggyőződésent szerint az ismétlések, tekintettel arra, hogy a hallgatóság unatkozását vonják maguk után, az ügynek csak hátrányára, de előnyére soha sem szolgálhatlak, nem kívánóin a tárgyalás alatt levő törvényjavaslatot ezen szempontokból tárgyalni, hanem kijelentem, hogy említett képviselőtársaim minden érvelését a magam részéről is elfogadom. (Helyeslés balfelÖl.) Vau azonban t. ház egy szempont, a melynek oldaláról ezen törvényjavaslat felfogásom szerint, még eddig nem volt érintve. (Halljuk! Halljuk!) Ezen szempont az, hogy a magyar nemzetnek, mint alkotmányos nemzetnek, főleg érdekében áll az, hogy a nemzetek önrendelkezési joga sértetlen megóvassék (Helyeslés balfel'dl) és erre más nemzetnek semmi szin alatt befolyás ne engedtessék. Hiszen, ha valamely nemzetnek, bizonyára a magyarnak áll érdekében ez, a melynek intézményét ősidőktől fogva az önkormányzat szelleme lengi át, melynek kezéből az orosz intervenczió csavarta ki az önvédelemre fölvett és annyi dicsőséggel meghordozott fegyvert; s a mely nemzet legalább Európában semmi faj rokonnal nem bir. En t. ház, e szempontból is elitélem a fennforgó törvényjavaslatot, mert két oly tartomány közigazgatására kivan befolyni, melyek az osztrák-magyar védnökséget nemcsak nem óhajtották, de az ellen a fegyver erejével is küzdöttek. Azután, t. ház, ha mi Bosznia-Herczegovinát továbbá is elfoglalva tartjuk s annak közigazgatására is befolyunk, egy oly veszedelmes praecedenst állítunk fel, mely nehéz idó'k alatt, könnyen ellenünk volna fordítható a quod tibi non vis fieri elvénél fogva a nélkül: hogy ezért feljajdulni jogunk lenne. Most, mielőtt beszédemet bezárnám, engedje meg a t. ház, hogy néhány szóval refíectáljak Jókai Mór képviselő ur enuntiatióira. Azt állította a t. képviselő ur tegnapi beszédében, hogy az 1867-iki kiegyezés óta Magyarországban az absolutismust behozni, avagy Magyarországot a central parlamentbe bevinni többé sem isteni, sem emberi hatalomnak nem sikerül. No t. ház, hát én megengedem, hogy Jókai a költő, a ki ragyogó fantasiájával megírta a jövő századnak regényét, lelkének egész meggyőződésével osztja ezen nézetet. Azonban Jókai Mór, a politikus ellenében, kinek a hazai történelem tudása úgyszólván elengedhetlen kötelessége, tagadom ezen állításnak igazságát. Mert Magyarország háromszázados történetének minden lapja számos, de egyszersmind szomorú bizonyságot szolgáltat arra, hogy Magyarország alkotmánya mindannyiszor, valahányszor a hatalomnak ugy tetszett, felfüggesztetett és a nemzet kénytelen volt beérni a doluit paterno cordinostro-féle confessióval. Azt is állította a képviselő ur és — ha nem csalódom, a t. mínisterelnök ur is, hogy ez a szegény és csekély kiterjedésű Bosznia talán csak nem elég arra, hogy az alkotmány és a birodalom két fele köztti súlyegyen megzavartassék. No, már t. ház, én magam sem tekintem Boszniát arra nézve elégségesnek, de ne téveszszük szem elől, hogy az ott levő factorok együtt működése, könnyen oly gyúanyagot teremthet, melyből a megvetett szikra is igen nagy égést teremthet. Bezárom szavaimat annak kijelentése mellett, hogy a fennforgó törvényjavaslatot általánosságban sem fogadom el, hanem csatlakozom Simonyi Ernő képviselőtársam által benyújtott határozati javaslathoz. (Helyeslés a széU'n balon.) Elnök: Az idő előrehaladván, a tárgyalás folytatását talán a holnapi ülésre halaszthatjuk. Az ülést bezárom. A holnapi ülés napirendje: a ma félbeszakított tárgyalás folytatása. (Az ülés végződik d, u. 1 óra 40 perczkor.) »söií©@»Süi
