Képviselőházi napló, 1878. VIII. kötet • 1879. november 6–deczember 2.
Ülésnapok - 1878-166
1&6. országos ülés november 13.1879. ]9j triast; hogy mondhatta volna — mondom — ellenérvül a t. ministerelnök ur ezt, ha figyelembe vette volna, hogy Szilágyi Dezső t. barátom második postulatuma egyenesen az volt, hogy a magyar állam orgánumainak a kellő hatályos ellenőrzés és befolyás az admiuistratió vitelére biztosittassék? Hát nem képzelhet-e a t. ministerelnök ur, nem képzelhet-e a t. túloldal egy oly organisatiót, mely szerint a két kormány közvetlen befolyást gyakorolhat Bosznia administratiójára? Ezt a ministerelnök ur, ugy látszik lehetetlenn"k tartja és kifejti ebbeli nézetét Szilágyi t. barátom azon postulatuma ellen intézett érvelésében, mely azt követeli, hogy minden kölitség egyenesen a parlamentektől kéressék és pedig következőképen. Nem tételezi föl rólunk azt, hogy mi a parlamentnek az egyszerű költség-megszavazás feladatát akarjuk nyakába akasztani a nélkül, hogy neki ellenőrzési jogot is adnánk. Ha pedig ellenőrzési jogot is akarunk adni, akkor minden legcsekélyebb administrativ intézkedés, mely Boszniában történik, a parlamentek elé volna hozandó. Ezzel szemben bátor vagyok a t. ministerelnök úrhoz csak egy kérdést intézni. Hogyan képzeli ő a delegatióknak, általa úgy látszik contemplált ellenőrzési jogát, ha imént idézett argumevt táti ója áll? Azt a szerepet szánja-e a delegáti óknak, melyet az országgyűlésre nézve repudiál, hogy t. i. minden ellenőrzési befolyás és feladat nélkül, egyszerűen csak a költségek megadása iránt határozhasson? Ha így képzeli a t. ministerelnök ur, akkor ő maga mondta ki, hogy illusorius, hogy lehetetlen, hogy teljesen ineíficax az az ellenőrzés, melyet ő a delegatióknak reservált. De ha nem igy képzeli és hogy 7 ha ő a hatályos ellenőrzést egyátalán ugy fogja föl, hogy az ellenőrző alkotmányos testület elé a teendő administrativ intézkedések minden részlete bemutattatik, — ped ; g ő, ugy látszik, harmadikat nem ismer — akkor kérdem, nem áll-e teljesen az a veszély, melyet Szilágyi Dezső t. barátom ebből folyólag lát, hogy t. i. ily módon fogva föl a delegatióknak Bosznia administratiója körüli hatískörét, teljesen lehetetlen lesz, hogy a deíegatiók hatásköre megmaradjon azon szűk körben, melyet az 1867 : XII. t. ez. számukra megszab, hogy csak rövid ülésszakokat tartsanak, mert akkor a delegatióknak permanenssé válása, akkor azoknak valóságos állandó központi parlamenti közeggé való átváltozása, csakugyan pusztán az idő kérdése. (Élénk helyeslés leijeim.) így áll a kérdés a ministerelnök ur felfogásainak alapján. De szerencsére nem áll az ő egész okoskodása; mert megfeledkezett arról, a mire pedig Szilágyi t. barátom nagy súlyt fektetett, t. i., hogy szükséges a magyar kormány hatályos ellenőrzésének és befolyásának megóvása czéljából az, hogy neki a helyszínén, ott, a hol az administratió vitetik, nem pedig 200 mértföldnyi távolságra, Bécsben legyenek közegei. Ha a t. ministerelnök ur sziveskeduék figyelembe venni ezt az eszmét, akkor talán megtalálja megoldását annak, hogy a kormánynak a helyszínén gyakorlandó hatályos befolyás adatván az administratió mindennapi teendőire is, a kormány felelőssége folytán a magyar parlament igazi, valóságos ellenőrzést gyakorolhat, a nélkül, hogy kénytelen legyen az administratiónak minden egyes napi teendőjével foglalkozni. (Élénk helyeslés a, baloldalon.) De a t. ministerelnök ur azon kifogásokkal szemben, hogy hatályos befolyást és ellenőrzést a törvényjavaslat a magyar állam hatóságainak és pedig sem a kormánynak, sem a parlamentnek nem atl, hivatkozik arra a híres §-ra, melyben az mondatik, „hogy részt vesz mindazon tanácskozásokban", melyek a közös mlnisterium körében bizonyos teendőkre nézve tartatnak; sőt, a ministerelnök kibővíti nyilatkozatában ezen §-t, midőn azt mondja, hogy a magyar kormánynak minden irányadó elveket kijelölő anyngi törvényeket és rendeleteket teremtő tanácskozásokban, meg kell hallgattatnia. Kár volt a törvényjavaslatba be nem tenni ezen nyilatkozat első részét, azt t. i., mely az anyagi törvényeket és rendeleteket kiemeli ; de viszont a másik rész, hogy t. i., „meg kell hallgattatnia" csakugyan nem egyéb, mint illustratiója annak a tisztán consultativ hatáskörnek, melyet a törvényjavaslat a magyar kormánynak ad. (Helyeslés a baloldalról,) Mert. hogy részt vesz a tanácskozásokban és hogy meg kell hallgattatnia, ez egy és ugyanaz. És miután a ministerelnök ur még az ez oldalról jött támadások által mintegy fólhíva, sem mert ennél többet mondani, ez előttem világos tanúsága annak, hogy itt csakugyan semmi más sincs, mint consultativ hatáskör. (Helyeslés balfeläl.) De a t. mim'sterelnök ur arra hivatkozik, hogy, ha annyira keveselljük e hatáskört s befolyást, mely a magyar kormánynak ezen törvényjavaslat által nyujtatik, hogyan tudtunk megnyugodni és hogyan tudtak érvényesíteni néha, oly érezhető módon a magyar kormány jogköret a külügyek vezetése körű], meh T et az lb67. LXXIL t. ez. aira ruház. Sőt a ministerelnök ur Állítása szerint a jelen törvényjavaslat még túlmegy az idézett külügyi hatáskörön; mert emennél nem mondatik, hogy a magyar kormányzat minden tanácskozásban részt kell vennie, itt pedig világosan mondatik, hogy semmi tanácskozás az ő részvétele nélkül nem tartathat'k. Bátor vagyok azonban a t. m"nistcrelnök 17*
