Képviselőházi napló, 1878. VIII. kötet • 1879. november 6–deczember 2.

Ülésnapok - 1878-166

13? 168. országos Ülés aovessber 13. 1878. urat és a t. házat figyelmeztetni arra, liogy az 1867: XH. t. ez 8. §-a azt mondja, hogy a birodalom diplomatiai és kereskedelmi képviseltetése a külföld irányában és a nemzetközi szerződések tekintetében felmerülő intézkedések mindkét fél ministeriumával egyetértésben és azok beleegyezése mellett (Helyeslés balfelöl) a közös külügyminister teendői közé tartozik. Azt hiszem, hogy a kettő köztt igen nagy külömbség van. Ha a külügyek vezetése a legfontosabb ügyekben a két állam ministeriumának és igy, a magyar kormányelnöknek is beleegyezéséhez és egyetértéséhez van kötve, e köztt és a köztt, hogy meg kell őt hallgatni, nagy különbség. (Helyeslés balfelöl.') S én a ministerelnök urat, a ki szeret a kevesebbel megelégedni, (Derültség balfelol) minthogy ő azt, a mi az 1867 : XII. t.-cz.-ben van, a jelen törvényjavaslat intézkedésével szemben a kevesebbnek tartja, meg kínálom a cserével és szívesen belenyugszom abba, ha majd egyszer azon általam el nem fogadható elven túl leszünk, hogy a közös ministeriumra bizassék az administratió, hogy a tanácskozásokban való részvéte] és a meghallgatás egyszerűen maradjon ki a törvényből és tétessék helyébe az, a mit az 1867: XII. §. t.-cz. a külügyek vezetésére mond, t. i. a beleegyezés és egyetértés. (Élénk helyeslés balfeWL) Ámde, t. ház, megvallom, hogy nem e körül forog ma már a vita súlypontja; mert a mit ezekre nézve előhozhatnék az, ha expositióba bocsátkoznám, csak az előbb már fényesen és megdöntheti énül elmondottak ismétlése volna, ha pedig czáfolatba akarnék bocsátkozni, megvallom, hiányzanék az anyag. (Helyeslés balfelöl.) Azért mondám már bevezetőleg, hogy a nn engem a felszólalásra indít, nem annyira az, a mit a t. ministerelnök ur tegnapi felszólalásában elmondott, mint inkább az, a mit abban el nem mondott, daczára annak, hogy annak elmondását várni a t. ház talán feljogosítva lett volna. Nem tartom ugyan kielégítőnek azt, ha oly eszmék, melyeknek a törvényben világosan helyet kell foglalniok, a törvény szavai helyett a kormánynak nyilatkozatában találnak kifejezést. De ha már bármely okból a törvény hallgat, akkor a legkisebb, a mit a ház a kormánytól várhatott, az, hogy saját nyilatkozata által úgy a törvény szövegének, mint a hozzá írásban beadott indokolásnak hézagait pótolja. S én nevezetcsen a nélkül, hogy ezt hoszszan fejtegetni szükség volna, mert eléggé indokolja a dolog természete, kijelentem, hogy 3 kérdésre nézve vártam határozott nyilatkozatot a ministerelnök úrtól. Először vártam tőle a felmerült kételyekkel szemben egy precis és határozott közjogi nézetet, vájjon a kormánynak meggyőződése szerint az. hogy a közös ministerium és a delegátiók hatáskörébe tétetik Bosznia és Herczegovina administratiójának vitele, az 1867: XII. törvényezikk folyománya-e, vagy a jelen törvény által ezen intézményekre ruházott új hatáskör? (Helyeslés halfelöl.) Ez, t. ház, nem theoreticus distinctió, ez nem mindegy; mert ha a kormány, a mint az a törvényjavaslat és az indolásnak szavaiból folyni látszik — hisz a „folyni látszik"-féle interpretatiókban mélyen benne vagyunk mindig, valahányszor a t. kormány által benyújtott törvényjavaslattal van dolgunk; mondom, nagy különbségvan a köztt, vájjon ezen törvény csak declaratióját tartalmazza-e oly hatáskörnek, mely az 1867: XII. törve nyezikkben már is benne van, vagy az 1867: XII. törvényezikk határozatainak módosításával, új hatáskörök megállapítását. Az első esetben a törvényjavaslat elfogadásával azon elvet fogadja el a ház. hogy az 1867: XII. törvényezikkben taxatíve felsorolt ügyeken kivül, visszamenve a törvénynek ratiojára. interpretatió utján egyéb közös ügyeket, a közös ministeriumnak és delegatiónak egyéb teendőit is lehet kimagyarázni, kikövetkeztetni és ha úgy tetszik, új törvénynek megalkotása nélkül pusztáit az idézett törvény alapjait életbe léptetni. Ez az, a mit a t. ház az első esetben megállapítana. A második esetben, ha t. i. az authenticus felfogás az, hogy nem az 1867: XII. törvényezikk kivitele és declarálása folytán, hanem kizárólag az új jogforrást alkotó jelen törvény erejénél fogva új teendők bízatnak a közös ministerium és a delegatiókra, akkor a t. ház a javaslat elfogadásával tenne egy, véleményünk szerint helytelen intézkedést, egy intézkedést, melyhez mi hozzájárulni nem fogunk, de melyből mindenesetre oly sok veszély nem keletkezhetik, nem támad, melyek keletkeznének az első felfogásból. Ez, úgy hiszem, t. ház, hogy alig lehet még azoknak IS, cl kik a közös ministeriuntot tartiák hivatva a kérdéses tartományok administrati ójának vitelére, e törvényjavaslat felett megnyugvással szavazniok, mig ezek közjogi jelentősége teljesen tisztázva nincs. De e tekintetben, t. ház, csak a ministerelnök ur egy igen diplomaticusan szövegezett mondatával állunk szemben, melyről nem tudom, vájjon ő azt Jókai Mór képviselő úr példája szerint kisyllabisálta egy irott példányból, (Derültség) vagy pedig bízván e tekintetben nagyobb gyakorlottságára, emlékezetből mondta. A t. ministerelnök ur ugyanis Pulszky Ágost t. barátomnak hozzá intézett hasonló felszólítására, csak a következőket mondta: „már akkor — t. i. midőn ez a tárgy egy más vita folyamában mellesleg felhozatott — mondtam, hogy meggyőződésem szerint az occupált tartományok administrati ója, addig, mig jelenlegi helyzetök közjogi szempontból, európai jogi