Képviselőházi napló, 1878. VIII. kötet • 1879. november 6–deczember 2.

Ülésnapok - 1878-166

ICC. oi\>záírö» lilés november 13. 1879. 125 Elfogadhatnám ezen colonialis rendszert, ha Bosznia és Herczegovina valahol az opereneziás tengeren túl feküdnék; azonban szomszédságunkban ép oly kevéssé követhetjük ezen rendszert, a mint pl. Anglia nem követte azt Skótország, vagy Irland tekintetében. Részemről kötelességemnek tartom kijelenteni, hogy az oecupált tartományokra nézve, nem óhajtom a colonialis rendszer állandósítását. A mi azon alkotmányválság kérdését illeti, melyről már előbb is bátorkodtam megjegyezni, hogy az az én lelkiismeretemet legkevésbbé sem háborgatja, meglehet, sőt valószínű, hogy onnan ered, hogy az alkotmányjog iránt különböző nézetek vezérelnek bennünket. Nézetem szerint, t. ház, egy életerős állam — már pedig azt hiszem, senki sem fog kételkedni abban, hogy a mi monarchiánk is olyan — egy életképes állam organismusának, először életképességgel kell birnia arra, hogy a netalán szenvedett csapásokat, a rajta ejtett sebeket saját erejéből behegeszsze; másfelől a létfenntartáshoz netalán szükséges reeeptióra is elegendő assimiláló képességgel lőrjon. Az államok léte nem egyedül az alkotmánytól függ ; az államok fenntartásához hatalomra is van szükség. Bármily jó legyen is egy alkotmány, az egymagában az államok létét nem biztosíthatja; ehhez hatalomra van szükség, sőt hatalomra van szükség magának az alkotmánynak biztosítására is. Szerintem, t. ház, azok, a kik a szőnyegen forgó törvényjavaslatot tisztán <sak a merev formális alkotmányjog szempontjából ítélik meg, azok az állam organismusát egy mechanismusnak, egy oly élettelen gépezetnek tartják, mely megáll, ha valamely kerekének forgását csak egy szőrszál is megakasztja. Szerintük Bosznia megakasztja alkotmányunk gépezetét, fenyegeti a dualismust. Bocsánatot kérek, én azt hiszem, hogy a dualismust nem tekinthetjük sem procrustes ágyának, de nem is csigaháznak, melybe más nem fér be, mert ez esetben csiga-biga politikát kellene követnünk és magunkat meghúznunk, valahányszor kívülről veszély fenyeget bennünket és igy várnunk mig valaki eltipor. Nekem a dualismus feladatáról egészen más fogalmam van; szerintem a dualismus czélja az, hogy a monarchia népeinek kielégítésével, ezeket hatalmasokká tegye. S szeretem hinni, hogy a dualismus ezen czélját el is értük, mert a mily gyenge volt e monarchia az absolut uralom alatt, ép oly hatalmas állást foglal el jelenleg a dualismus mellett, az európai államok körében s azt hiszem, hogy sokkal hazafiasabb álláspontot foglalunk el, tekintettel a még korántsem befejezett keleti kérdéssel szemben, ha a dualismust tekintjük azon kutforrásnak, melyből hatalmunkat származtatjuk, mintha abból akadályokat formálunk egy erőteljesebb positio elfoglalására. Ezek azon nézpontok, melyek engem arra vezérelnek, hogy a szőnyegen lévő törvényjavaslatot elfogadjam. (Elénk helyeslés jobbfelöl.) Mandel Pál: A most már negyed napja folytatott vitának jó nagy része azon politika bírálatával telt el, melynek következményekép a tárgyalás alatt levő törvényjavaslat a ház elé került. Egyes szónokok, mint Bausznern Gruido és Polyt Mihály képviselő urak, a szerajevói minarettek felett, egy álmodott nagy politikai magaslat ormain fuvalkodva, legeltették szemeiket, mindenik arra, a merre szive vonzza, egyik Szerajevótól Bécsig, vagy talán Berlinig, a másik Szerajevótól Moszkváig. Más szónokok, mint Éber és Jókai képviselő urak, a törvényjavaslat megvédéséhez szükségesnek tartották fennen dicsérni a kormány eddig követett politikáját, hogy mintegy orvosi gyengélkedésből, präparálják idegenkedő gyomrunkat, a törvényjavaslat keserű labdacsának bevételére. Hogy azonban hova jutunk, ha a javaslat megítélésénél a külügyi politika bírálatát választjuk kiindulási pontul, mutatják azon ellentétek, melyeket az eddigi beszédek, nem ugyan a szavazatot enuntiáló végbefejezésükben, hanem előzetes észjárásukban föltüntettek. Mert, a kinek szivében visszhangzanak a költő szavai: „A nagy világon e kivül nincsen számodra hely", az bizonyára, ha különben elvetendőnek is tartja a javaslatot, nem fogja azt elvetni azon indokokból, melyeket Polyt képviselő ur felhozott s ha különben elfogadandónak tartja a javaslatot, nem fogja elfogadni azon indokokból, melyeket BauszEiern képviselő ur felhozott. T. ház! Ha azon kényszerhelyzetben volnánk, hogy valamely javaslatot, akár jó az, akár rósz, elfogadni kénytelcnittetnénk, kárhoztatnunk kellene a kormány külügyi politikáját, már csak azért is, hogy az ország törvényhozását kényszerhelyzetbe hozta; mert önálló, független ország törvényhozásának kényszerhelyzetbe jutni nem szabad. A külügyi politikát tehát ez esetben a vitába igenis bele vonni lehetne. A berlini szerződés azonban, mely Bosznia s Herczegovina admiuistratióját a nyakunkba rótta, arról, bog}' az administratiót minő alkotmányos formákban kezeljük, természetesen nem intézkedhetett és nem is intézkedett, e tekintetben tehát kényszerhelyzetben nem vagyunk s nincs kizárva annak lehet'ísége, hogy a javaslat megítélésénél szabadon megvizsgálhassuk: 1. Vájjon c javaslat megfelel-e az 1867: XII. törvéayezikknek; 2. a mennyiben meg nem felel, szükség2sek és hasznosaké az általa javasolt változtatások? A feltett kérdésekre pedig, meggyőződésem szerint máskép felelni nem lehet, mint úgy, hogy a törvényjavaslat nem egyezik meg az 1867 : XII. t. cz.-el;