Képviselőházi napló, 1878. VIII. kötet • 1879. november 6–deczember 2.

Ülésnapok - 1878-166

12 fi Híö. országos Ultis noverabír 13. 1879. az abban javasolt változtatások pedig, valamint egyrészt igazolják azon aggodalmakat, a melyek­kel külügyi politikánkat kisértük, pénzügyi tekinteteken kívül féltvén attól alkotmányunkat és nemzetiségünket; másrészt pedig a veszélyeket, melyeket ama külügyi politikában a távlatból láttunk, még közelebb hozzák, nagy mérvben fokozzák. Hogy mennyiben különbözik a törvény­javaslat az 1867: XII. törvényezikktől, azt Szi­lágyi Dezső t. képviselőtársam és mások már körül menyesen kim utatták, csak annyiban, a mennyi­ben előadásom kerekdedségéhez szükséges, kieme­lem a legkirívóbb különbségeket. E javaslat utasítja a mmisterinmot, hogy befolyással legyen Bosnia és Herczegovina administratiójára és teszi ezt az 1867: XII, t. ez. értelmében, holott ezen t. ez. polgári belkormányzati intézkedést általában nem tartalmaz. Az 1867: XII. t. ez. polgári közigazgatás költségeinek megállapítását a delegatióhoz nem utasítja, a javaslatban mégis, és pedig hivatkozással az 1867-iki XII. törvény­ezikkre, Bosznia és Herczegovina rendes költség­vetésének megállapítása s mindaz, a mi az ily költségvetés megállapításával egybefügg, a dele­gatióhoz utasittatik. Az 1867: XII. t. ez. a magyar korona szá­mára lévén alkotva, hatálya csak azon orszá­gokra terjedhet, melyek 1867-ben a magyar korona fennhatósága alá tartoztak; 1867-ben azonban Bosznia s Herczegovina a magyar korona fennhatósága alá nem tartozott, külön törvényjavaslat pedig, melylyel ezen törvény hatálya Bosznia s Herczegovinara kiterjesztetnék, még eddig nem hozatott; az 1867-iki XII. tör­vényezikk értelmében Boszniát s Herczegovinát administrálni nem lehet, (ügy van! balfelöl.) Elismerte ezeket Éber Nándor t. képviselő ur is, midőn előadásában maga is Bosznia birlalását anomáliának nevezi, mely nem férhet be alkotmányunk keretébe. Elismerte továbbá, midőn azt mondja, bog) Bosznia administratiója a javaslat szerint oly közegekre bizatik, melyek egészen más czélokra voltak szánva. Es mégis belenyugszik a törvényjavaslatba, mert hiszen ily anomáliák után lett Anglia, az emberi nem egy ötödrészének ura és alkotmányának, hatal­mának ez nem ártott. A t. képviselő ur, kitűnő ismerője az angol viszonyoknak s tág politikai látköre minden felszólalásából kiderül. De talán épen azért, mert a kifejlett államok nagyszabású intézményein képződik ítélete, nem bírja kel­lően méltatni a mi fejletlen államéletünk apró, de reánk nézve fontos jelenségeit. Mert hiszen kérdem a képviselő úrtól, hol van Angliában az alkotmánynak az a complica­tiója, a mi nálunk van? Hol van Angliában az államéletnek a lét és nem lét közötti örökös ingadozása, mint mi nálunk vau ? Hol van Angliá­ban a különféle nemzetiségeknek bábeli zűr­zavara? vagy hát bűvölje a t. képviselő ur egy­gyé, összhangzatos egészszé, a különböző nem­zetiségek egymásratörő elemeit. Varázsolja ide hozzánk az angol nép önérzetét, gazdagságát, hatalmát! Varázsolja bele népünkbe, az angoí nép szivébe mélyen begyökerezett alkotmányos érzületet! varázsolja ide a ministeri felelősséget, értve és alkalmazva úgy, mint Angliában! Vará­zsolja ide hozzánk azt a közszellemet, a mely folytonosan figyelemmel kiséri és ellenőrzi a kormány működését, befolyásolja a parlament­ben, banquetteken, meetingekben folytonosan a kormány akaratát, sőt még a koronát is. Ha a t. képviselő ur erre képes, én szívesen elfogadom Boszniát és Herczegovinát, legyen az occupatió. legyen az sequestratió, legyen az bárminő czímen hazánkhoz csatolva. Azonban a viszonyok ily rendkívüli különbözősége mellett, Bosznia és Her­czegovina elfoglalását, Cyprus elfoglalásához hasonlítani, talán még sem lehet. (Helyeslés és tetszés balfelöl.) Egyébiránt én Anglia történetében sem olvastam azt, hogy Anglia alkotmánya a colo­niák miatt valaha megváltoztatott volna. Éber Nándor képviselő ur, beszéde második részében tovább megy és azt mondja, hogy a javaslat intézkedései nem is ellenkeznek az 1867; XII. t. ez. egyetlen betűjével sem, sem szelle­mével. Ha az eddig felszólalt ellenzéki szónokok' nak talán még nem sikerült — de remélem: sikerült — meggyőzni a t. képviselő urat az ellenkezőről, megkísérlem azt én most. (Halljiiklj Nem saját auctoritásommal, hanem az ő auetori­tásával, melyet, mint mondám, mindig igen nagyra becsülök. Ugyanis beszédének első részé­ben maga anomáliának mondja Bosznia birlalá­sát, a mely nem fér alkotmányunk keretébe; anomáliának mondja, hogy oly kezekre bizatik Bosznia administratiója, a melyek egészen más czélra voltak szánva. Ha ez anomália, akkor helytelen a t. képviselő ur beszédének második részében foglalt azon állítása, hogy a jelen tör­vényjavaslat és az 1867 : XII. t. ez. köztt ellen­mondás nem létezik. De azt mondja a t. kép­viselő ur, hogy ha nem egyezik is meg a tör­vény betűjével, de megegyezik szellemével. Már én, t, ház, kereken tagadom, hogy az 1867: XII. t. ez. szellemével megegyeznék, kiterjesz­teni a delegatiók hatáskörét belkormányzati ügyekre és a hazánk határain belül, fájdalom., nagyon is sok centrifugális erőknek kívülről táplálékot importálni és belevinni a delegatiók intézményébe. (Helyeslés hal/elől.) Azt mondja a képviselő ur, hogy e törvény­javaslat megegyezik az 1867-iki törvénynyel. En

Next

/
Oldalképek
Tartalom