Képviselőházi napló, 1878. VIII. kötet • 1879. november 6–deczember 2.
Ülésnapok - 1878-166
124 166. országo? iilé, november Iá. 1S7;Í. irigylendő helyzetbe fogja hozui kormán) elnökünket, mert ő e szerint, mindkét irányban fog felelős lenni, igy mások cselekvéséért is. És épen azért, én a jelen törvényjavaslat elfogadását nem is tekinthetem, szorosan véve bizalmi kérdésnek a jelenlegi kormánynyal szemben, hanem igenis bizalmi kérdésnek tekintem, dualistikus államszervezetünk életképessége iránt; meglepő rám nézve csak az, hogy épen azok, a kik leghatározottabban kárhoztatták a követett keleti politikát és mint abból szükségkép következendő szerencsétlenséget jósolták meg Bosznia és Herczegovina annexióját, hogy épen azok támadják meg a kormány jelen előterjesztését, — nem mondom, mert, hanem daczára annak, hogy annexió helyett, csak egy provisoriumot létesít, közjogi törvényeink alterálása nélkül. Igaz és az elegendőleg lett e házban kimutatva, hogy a kormány semmi esetre sem terjeszthetett volna oly megoldást a ház elébe, melyben közjogi törvényeinkre nézve provideálva lenne és én nem képzelhetek oly alkotmányt, mely a jövőbeli alakulások esélyeire csak tekintettel is legyen és ép ezért, nem lehet a külügyi politika vezetése, mint valamely más admiuistrativ dolog, szorosan a törvényekhez kötve, hanem arra nézve egyesegyedül a raison d'état szolgál irányadóul, melynek meghatározására azonban, az alkotmány ép a törvényhozási faktorok kellő befolyását biztosítja. És mi gyakoroltuk is ezen befolyást akkor, midőn a keleti politika helyeslését kimondottuk, gyakoroltuk akkor, midőn a berlini szerződést beczikkelyeztük és gyakoroljuk a jelen törvényjavaslat tárgyalása által. Az ellenzék álláspontja azonban mindennek daczára nem változott. Nem változott daczára a berlini szerződés beczikkelyezésének, a melyről azt jósolták, hogy azt csak a mi vak buzgóságunk tudta végrehajtani, nem változott az által sem, hogy ÜZ annexióra vonatkozó jóslat, legalább ezen törvényjavaslat alapján nem teljesült. Az ellenzék megmaradt vésztjelző álláspontján. A különbség csak az, hogy akkor külügyi, most pedig belügyi zavarokat említett az ellenzék. Legyen szabad az ellenzék ezen felfogásának jellemzésére egy adomával szolgálni a t. háznak (Halljuk!); midőn valaki jó barátjától, ki szintén nagy politikus lehetett, tanácsot kért arra nézve, vájjon megnősüljön-e, vagy ne, azt a választ nyerte: , ; Kedves barátom, akár megnősülsz, akár nem, mindenesetre meg fogod bánni!"' Körülbelül ez az álláspontja az ellenzéki politikának ezen kérdéssel szemben. Azonban azt hiszem, t. ház, hogy a törvényhozás minden tagja akkor, mikor a követett keleti politikát helyeselte, ha nem is volt és nem is lehetett tisztában annak minden következményével, de annak most előttünk fekvő consequentiájával számot vetett. Én megvallom, hogy nekem sokkal több aggályom volt a keleti politika iránt akkor, mint van most, mert a bekövetkezett tények azt bizonyítják, hogy a követett politika helyes volt. Ha tehát a t. ellenzék nem volt képes megrendíteni a többség meggyőződését egy bizonytalan jövővel szemben akkor, még kevésbbé lesz képes megingatni meggyőződésünket most, holmi alkotmányválságok költésével. Egészen más az olyan alkotmányválság, melyet Jókai Mór igen t. barátom tegnapi beszédében jelzett, melyet az egész nemzet egy szivvel, egy lélekkel megértett, mint az, melyet Szilágyi Dezső képviselőtársam igyekezett oly terjedelmes bizonyítással begyőzni, melyet úgyszólván ki keli magyarázni és melyeket ránk akarnak disputálni. Az ily alkotmányválságok nem háborgatják az én lelkiismeretemet. Az által, hogy Bosznia és Herczegovina belügyei absolut hatalom által rendeztetnek, az nem alterálja a mi alkotmányunkat. Arról pedig meg vagyok győződve, hogyha a delegátiók kötelességüket teljesítni fogják és ha mi is kötelességünket teljesítni fogjuk, a mikor is az ellenzéknek is igen hatályos szerepkör juthat, akkor azon absolut hatalom, a mi pénzünk legcsekélyebb részét sem fogj a Boszniára és Herczegovinára fordíthatni, a mi beleegyezésünk és jóváhagyásunk nélkül. Felhozatott, hogy a mig a mi vámjövedelmeink főleg a hadsereg költségeire fordíttatnak, Bosznia és Herczegovina vámjövedelmei nem fognak arra fordíttatni. Nézetem szerint ez természetes, mert hisz mi Boszniát, a mi magunk érdekében foglaltuk el s hogy nem az ottani lakosok forró óhaját teljesítettük, eléggé bebizonyították fogadtatásunkkal. Miként kívánhatjuk tehát, hogy a mi hadseregünket is eltartsák? Utalok Angliára, mely Cyprus szigetét hasonlókép, nem azon sziget érdekében foglaltáéi, hanem a maga hatalmi állásának erősbítése érdekében és még a rendes adót is megfizetteti a sultánnak. Szerintem Bosznia és Herczegovina elfoglalása, nem vezethet bennünket azon tartományok kizsákmányolására, hanem czélunk az ott uralkodott desperatus viszonyok rendezése, hogy ez utón jólétük alapját megvethessük. Azt hiszem, e tekintetben az összes keleti népeket illetőleg, óhajtjuk azok jólétét, mert nem hiszem, hogy nemzetgazdászilag érdekünkben álljon, hogy koldus népek szomszédságában lakjunk. (Helyeslés a jobboldalon.) Éber Nándor t. képviselőtársam hivatkozott az angol colonialis rendszerre _ és Helfy t. képviselő ur is reflectált erre. Én azonban erre nézve azt bátorkodom megjegyezni, hogy meleg barátja vagyok ugyan a colonialis rendszernek, de csak a nemzetgazdasági, nem pedig a közjogi politika terén.
