Képviselőházi napló, 1878. VIII. kötet • 1879. november 6–deczember 2.

Ülésnapok - 1878-165

108 1&>. or*x4g*s ülés Hove»!»!T 12. Is79. Én azt hiszem, hogy mikor egy minister azzal vádoltatik és gyanusittatik, hogy saját magán vagyonát akkor és oly időben adta el, mikor épen arra vonatkozólag egy törvényjavaslatot terjesztett a ház elé és az kártékony befolyást gyakorolhat e vagyonra nézve, ez nem egészen magánügy, ez oly ügy, melyért a minister felelősséggel tartozik. Én tehát nem hiszem, hogy, midőn a minister azt mondja, hogy én erre felelni nem tartoznám, ezzel eleget tett a parlament tekintélyének és a parlament iránt tartozó tiszteletének, mert a parlamentnek kell legalább is, hogy annyi joga legyen, mint a hirlapirónak, vagy egyes képviselőnek, kinek a minister ur kész nyilatkozni és négyszemköztt felvilágosításokat adni. És adott is a minister ur felvilágosításokat. De épen ezen felvilágosítások, nem egészen vágnak egybe azon állítással, melyet itt e házban tett. Itt ugyanis azt mondja: „mindazért, a mi e dologban az én részemről a lapokban nyilvánosság elé hozatott, a felelősséget igenis elvállalom." Engedelmet kérek, az interpellátiónak mindjárt első egyik főpontja az volt, hogy a minister ur vádoltatik azzal, hogy nem szeptemberben, hanem októberben árusította el azon papírokat, melyekről szó volt. Olvastam ismét a lapokban ezt: Miután gr. Szapáry Gyula segédeim előtt elismerte, hogy a Weitzenkornnál eszközölt értékpapír eladás, október hóban történt s miután ugyancsak nyilatkozatából meggyőződtem . . stb.

u Tehát itt a minister ur elismerte, hogy nem szeptemberben, hanem októberben történt; a ház előtt tett nyilatkozatában fenntartotta azt az állítását, hogy szeptemberben történt. Én ugyan azt hiszem, hogy a hónap maga, nagy különbséget nem tett a dologban, hanem tesz az, vájjon a törvényjavaslat akkor, már a ministertanács elébe volt-e terjesztve és elfogadva, vagy nem? De tisztelt ház, én nem vagyok azon nézetben, hogy magánemberek ügyei a parlament elébe vonassanak, hanem a ministerre nézve, midőn egy ügyben interpellatió intéztetik s itt meg kell jegyeznem, hogy talán a t. ház is egyet fog érteni velem, az interpellatió bizony tisztességes módon, egész tárgyilagosan, minden megsértés és személyes bántalom nélkül intéztetett a minister úrhoz, hogy akkor azt mondja, ez magánügy s nem tartozik a parlament elé, vagy könnyedén oda mondja, fenntartom azon nyilatkozatomat, a melyről két nap múlva, irományaiban utána nézve, meggyőződött, hogy nem volt alapos, nem tartom kielégítőnek s azért bátor vagyok az összministermmhoz, a következő interpellátiót intézni: Interpellatió az összes ministeriumhoz. Pázmándy Dénes képviselő ur folyó hó 6-án, egy sürgősnek jelzett interpellátiót intézett a pénzügyminister úrhoz, a melyre ez rögtön válaszolt is. Kérdem tisztelettel a kormányt, hogy ezen választ kielégítőnek tekinti-e és miképen képes azt a ministeri felelősséggel összeegyeztetni. Kelt Budapesten, 1879. november 12. Beadja Simonyi Ernő képviselő." Elnök: Az interpellatió közöltetni fog az összes ministeriummal. T. ház ! Méltóztatik emlékezni, hogy a múlt szombati ülésen a tisztelt ház megengedte, hogy Gyurgyik Gyula képviselő ur, akkor bejelentett interpellatióját ma tehesse meg. O fogja tehát megtenni interpellatióját. Gyurgyik Gyula: T. ház! A midőn a t háznak becses figyelmét felhívom, az általam múlt héten bejelentett interpellatióm tárgyára, néhány perezre, teszem ezt az ipar és kereskedelem érdekében. Általános a panasz, hogy a kereskedelem és ipar pang. Hivatkozhatnám e tekintetben csak nem rég benyújtott és ez idő szerint tárgyalás alatt levő kérvényre, melyet az iparosok országos congressusa, az ipar ügyének előmozdítása iránt beterjesztett, megvallom a magam részéről — s ez talán nem is annyira egyéni meggyőződésem — ezen pangás egyik okául kénytelen vagyok azon középkori maradvány fennállását constatálni, a mely az italmérés és malomjog-regale czímén, mai napig is fennáll. Valóban sajnos jelenség az, hogy midőn már az 50-es évek elején törvényeinkben a nemesi és nem nemesi birtok köztti jogi különbség megszüntettetett, a nemesi földbirtokkal járó regale-jog, mai napig is érvényben van. A principab's megszűnt, meghalt, de SLZ accessorium még létezik. Nem hiszem, hogy az ezen jog által érdeklett faktorok bármelyike is, ezen jognak fenállása által kielégítve lenne, de a nagy közönség sem; mert hiszen az egyéni szabadságnak legkirívóbb megsértése az, midőn a közönség kényszeríttetik egy bizonyos fogyasztási czikket, csak egy helyen s egy bizonyos személytől megszerezni; de a regale-tulajdonos sincs kielégítve, mert hiszen látjuk, hogy a tulajdonos, az iparos és a szeszkereskedő köztti jogviszony oly annyira zilált, hogy már ezelőtt 12 évvel, a t. belügyminister urnák egyik elődje, kénytelen volt rendeleti utón ezen ziláltság megszüntetését megkisérleni és miután az nem sikerült, a jelenlegi tnimstereínök ur, mint belügyminister, 1877. elején szintén megkísértette e bajüak orvoslását és bár ezen rendeletek elég szabadelvűeknek mondhatók, hivatkozom a t. belügyminister úrra, mint a legilletékesebb tanura, hogy mai napig és talán ezrekre megy azon recursusok, felterjesztések és panaszoknak száma, a melyek épen az ő asztalán hevernek. A regale-tulajdonosra nézve az állapot tart-