Képviselőházi napló, 1878. VIII. kötet • 1879. november 6–deczember 2.
Ülésnapok - 1878-165
163. országos ülés neYember 12. 1879. 107 szólalás folytán, a mi e házban történik és egy köztisztviselő irányában intéztetik, párbajra hívásnak lehessen helye. Mert hiszen, ha ez lenne a parlamenti ellenőrködés gyakorlatának kísértésére a felelet, hogy az embernek párbajban életét kell koczkára tenni, akkor méltóztassanak megengedni, a parlamenti felelősség sokkal kevésbé volna realitás, mint ha az ember akármit mond is itt s azt büntetlenül mondja. (Ellenmondás a jobboldalon.) Engedelmet kérek, nem azt akarom mondani, hogy a képviselőnek mindenféle sértéseket szabad mindenki irányában elkövetni. Egyátalában nem, hiszen erre nézve a házszabályok is intézkedtek és felruházták a ház elnökét azzal, hogy az ilyen illetlen és nem tisztes magaviseletet megakadályozza 5 de különben megtörténhetik az, hogy én egy informatió folytán, melyet alaposnak hiszek, valamely köztisztviselőt megtámadok. Ily esetben maga a közönséges, tisztességes gondolkodás azt parancsolja, hogy ha azon gyanúsításom, azon megtámadásom nem volt alapos, ugyanezt nyiitan kijelentsem s hogy bocsánatot kérjek az illetőtől. (Helyeslés a szélső' balon.) Én azt nem tartom gyávaságnak és meghunyászkodásnak, mint azt sokan tartják. Én nem tartottam és nem tartom azt, hogy az egyszer kimondott szót, minden áron és mindenki ellenében védelmezni tartozunk. Ha valaki meggyőz engem arról, hogy azon ut, a melyen én haladok, helytelen, én szívesen letérek arról és a másikra fogok áttérni. (Derültség a jobboldalon.) Hanem én, mondom, én ezen interpellátiót azért vagyok bátor a pénzügyminister úrhoz intézni, mert a lapok azt mondják, hogy a pénzügyminister ur, Pázmándy Dénes képviselő urat interpellatiója folytán hívta volna ki párbajra. Én megvallom, hogy én némi ellentétet látok abban, hogy a kormánynak egyik tagja, ki tehát a törvények őre, bármilyen körülmények között is, valakit oly elégtételre hívjon fel, melyet a csak néhány hét előtt meghozott törvény tilt. Én azt a parlamenti függetlenséggel összeegyeztetni nem birom és ennél fogva bátor vagyok a következő interpellátiót intézni a t. pénzügyminister úrhoz: ,Jnterpellátió a pénzügyminister úrhoz. A nyilvánosság orgánumai a hírlapokban is fölemlített azon hírrel szemben, miszerint a pénzügyminister ur, Pázmándy Dénes országgyűlési képviselő urat, az e hó 6-án a képviselőházban hozzá intézett interpellátió folytán, párbajra hívatta legyen ki : a parlamenti függetlenség s a szólásszabadság, úgy. mint a ministeri felelősség érdekében kérdem a pénzügyminister urat: Való-e a hírlapokban is közlött azon hir, mely szerint 8 Pázmándy Dénes képviselő urat, a hozzá intézett interpellátió folytán, párbajra hivatta legyen ki ? Továbbá kérdem a minister urat, miképen egyeztetheti meg a párbajvívást, bármi okból is ministeri állásával? Kelt Budapesten, november 11-én. 1879. Beadja Simonyi Ernő képviselő." Elnök: Az interpellátió közöltetni fog a pénzügyminister úrral. Simonyi Ernő: T. ház! Ezzel kapcsolatosan, egy másik interpellátiót is bátor vagyok előterjeszteni s ezt az összes kormányhoz intézem. Intézem pedig azért, (Halljuk!) mert a t. ház emlékezni fog arra, midőn Pázmándy Dénes képviselőtársunk e hó 6-án egy interpellátiót intézett a pénzügyminister úrhoz, ki szükségesnek tartotta — nézetem szerint helyesen, — arra rögtön válaszolni. Hanem ezen válaszát én a parlamenti exigentiákkal összeegyeztetni, azoknak megfelelőnek tekinteni, nem vagyok képes. A t. pénzügyminister ur ugyanis, azt mondja interpellatiójában adott feleletében: „a parlamenti gyakorlat és a nálunk bevett szokás azt hozza magával, hogy e helyről oly tényekért, vagy mulasztásokért feleljen a kormány tagja, melyeket hivatalos működésében elkövetett. Ily tényekért a választ megadni, a képviselőház iránti tisztelet és saját kötelességem érzete folytán mindig kötelességemnek tartottam. Ez alkalommal is megteszem ezt, a t. ház előtt kijelentvén, hogy semmi oly tényt, melyből azt lehetne következtetni, hogy hivatalos állásommal visszaéltem, vagy hivatalos állásomat saját előnyömre felhasználtam volna, nem követtem el s azért kérem a t. házat, hogy ebbeli válaszomat méltóztassék tudomásul venni" Ez lényege a feleletnek. Van aztán tovább is. Azt mondja a minister ur: „A képviselő ur azonban kiterjeszkedett más ügyekre is, olyanokra, melyek magán jellegűek. Ezek most már több nap óta a sajtóban, több oldalról hangoztattak. Épen a több oldalról tett nyilatkozatok folytán ki-ki s igy a háznak is minden tagja, magának tudomást és saját felfogása szerint, magának meggyőződést szerezhetett a dolog mibenállása felől, valamint arról, van-e itt kárhoztatandó eljárás, vagy nincs? Ily magánjellegű ügyet illető kérdésre azt mondhatnám, hogy e helyről nein is tartozom válaszszák De én tovább megyek és azt mondom, hogy mindazért, a mi e dologban az én részemről a lapokban nyilvánosság elé hozatott, a felelősséget igenis elvállalom. Mindazt azonban, a mi ezen túlmegy, határozottan valótlannak vagyok kénytelen állítani, a mint eddig is valótlannak kellett nyilvánítanom. Az ide vonatkozó kérdésekre tehát többet e helyről nem mondok, hanem kijelentem, hogy magának a képviselő urnák, ki a kérdéseket tette, teljes készséggel és nyíltsággal a választ megadni kész vagyok." 14*
