Képviselőházi napló, 1878. VIII. kötet • 1879. november 6–deczember 2.

Ülésnapok - 1878-165

104 165. országos ftlés űOTember 12. 1879. jogosultan vezeti az ügyeket, akkor a dualismusnak sokkal inkább elég tétetik. Mert a dualismus alapelve, hogy a monarchia mindkét állama egyenjogú befolyást gyakoroljon mindarra, a mi a monarchiát közvetve, vagy közvetlenül érinti, lényegében határozottan fenn van tartva és fenn van tartva alakjában, a mennyiben ismétlem, egy harmadik nóvum a dolgokhoz nem csatoltatik. Ámbár az én t. képviselőtársam rósz néven vette, már, hogy Jókai t. barátom hivatkozott arra, hogy Bosznia egyszerre mily veszedelemmé lett, mégis kénytelen vagyok én is egyet felhozni. Á t. képviselőtársam tegnapi beszédében egy helyen, midőn már letett azon aggályáról, hogy Bosznia és Herczegovina miatt a. delegátiók közös parlamentté lesznek és áttért azon aggályára, hogy absolutismus fog kifejlődni, azt méltóztatik mondani, hogy „nem lesz, nem lehet kellő ellenőrzés; ki biztosít arról, hogy a felelősség nélkül kezelt boszniai jövedelmek egy része, zsoldosok fogadására nem fog fordíttatni". No, t. ház, eddig számtalanszor azt hallottam, hogy Bosznia és Herczegovina oly szegény, hogy maga magát sem képes saját jövedelméből administrálni, a monarchiát pénzügyileg okvetetlenül tönkre fogja juttatni, ezt ismételten, a tavaszszal is igen sokszor voltak szívesek felemlíteni és ime most, ez a szegény, ez a koldus Bosznia oly gazdag, hogy az ő jövedelmével zsoldosokat is lehet fogadni. Szilágyi Dezső: Nem mondtam ! Tisza Kálmán ministerelnök : Engedelmet kérek, benne van beszédében szórói-szóra, hogy zsoldosokat lehet fogadni, a inelyek utoljára veszélyesekké válhatnának a monarchia két államának szabadságára nézve. De tovább megyek, t. ház, a t. képviselő ur pontjai felett. Második kívánsága az, hogy az ottani közigazgatás rendezésére és vitelére, a magyar államnak hatályos és gyakorolható befolyást biztosítson e törvényjavaslat. Én, t. ház, mint már jeleztem is, azon nézetben vagyok, hogy a törvényjavaslat jelen szerkezete szerint, igenis lehet a magyar államnak Bosznia administrátiójára befolyást gyakorolni. A t. képviselő ur tegnapi beszédében, nem tagadom, igen elmésen, sőt megvallom, hogy bár ellenem szólt, ha nem is köszöntem épen meg, de élvezettel hallgattam, előadta azt, hogy minő befolyás az, hogy a kormány szól a közös kormányhoz és ettől a kormánytól kérdezhet a parlement; no ugyan ez szép befolyás! (Zaj bnlfelol.) Körülbelül ez volt értelme az ellenvetésnek, csakhogy szebben előadva. De hát, t. képviselőház, ha áll az, (Halljuk!) hogy a magyar kormánynak azon joga, hogy minden irányadó elveket kijelölő, anyagi törvényeket, rendeleteket teremtő tanácskozásokban meg kell hallgattatnia és ha ezért a kormány felelősségre vonható, mindemellett a parlamenteknek befolyása annyira semmis : ugyan kérdem a t. képviselő úrtól, hogy akkor, minő alapon méltóztattak annyiszor felelőssé tenni a magyar ministeriumot és ministerelnököt a külügyekre: nézve, minő alapon méltóztattak a parlament határozati jogát vitatni a külügyekre nézve? Hiszen erre nézve még az nincs mondva, hogy az irányadó, a fontosabb kérdésekben tanácskozások legyenek, melyekben a magyar kormánynak legyen módja nyilatkozni. Erre nézve csak általánosságban mondja a törvény, hogy a közös külügyminister, a két kormány egyetértésével vezeti a külügyeket. Ha, van ebben garantia és befolyás, a mint én állítom, hogy van, mert hiszen eléggé tapasztaltam, hogy a t. ház tudja érvényesíteni befolyását a külügyekre; mondom, ha van, akkor ne méltóztassék ezen törvényjavaslatban sikertelennek venni azt, mi a másik törvényben, melyet ez idéz, csakhogy rajta bizonyos stipnlatiókkal túl megy, sikeresnek tekintetik. Igenis idézi, mert egész befolyását ax 1867: XII. törvényezikkre alapítja, de mindazon befolyáson túl, melyet ez, valamely tekintetben a két kormánynak biztosít, biztosítja azt is, hogy ott, hol elvi kérdésekről van szó, a tanácskozásban részt kell neki vennie. Ily viszonyok között, ha csak a közös külügyekre való befolyásunkat általában semmisnek nem akarjuk tekintetni, én a magam részéről azt, hogy a törvényben ezen befolyás kielégítő ne legyen, el nem fogadom. T. képviselő ur azt mondja továbbá, hogy meg legyen állapítva, hogy ha az ottani feladat megoldásához akárminő czélokra, akárminő összegek kívántatnak, kivéve természetesen a szükséges hadügyi kiadásokat, azok a két állam törvényhozásától kéressenek. Ez, nem tudom, jól értettem-e, de ha jól, akkor más szóval oda vezet, hogy Bosznia administratiója felett a két törvényhozás határozzon, minden egyes alkalommal. Mert azt csak nem akarhatja a t. képviselő ur, hogy a két parlament ne tudjon semmit Bosznia, administratiójáról, ne legyen arra semmi befolyása, hanem a költségeket szavazza meg. Én nem gondolnám, hogy a dolog igy értelmezhető, pedig e szerint oda menne ki. Most már — s ez szolgáljon válaszul arra is, hogy egész esztendő alatt nem alkottattak Boszniában isten tudja minő honboldogító intézkedések, azt hiszem, hogy a ki azt akarja, egyfelől, hogy Boszniában sikerrel administrálni lehessen, másfelől azt, hogy a monarchia két törvényhozása az oly nagyszámú fontos dolgokban tüzetesen eredménynyel foglalkozhassék, az