Képviselőházi napló, 1878. VIII. kötet • 1879. november 6–deczember 2.

Ülésnapok - 1878-165

102 165. országos ülés ímemlíer 12. IS19. a két közvetlen Ml érdekelt hatalom között kötött conventióról, a mely eddigi gyakorlatunk szerint soha sem terjesztetett a ház elébe és melyet az 1867. évi XII. t. ez. 8. §-a rendelkezése alá még a legszélesebb értelmezés szerint sem lehet vonni. A t. ház ezen, akkor bőven kifejtett néze­temét s adott válaszomat tudomásul venni mél­tóztatott. Ez történt eddig ezen dologban. Én részemről ma is azon nézetben vagyok, melyet azon alkalommal kifejteni bátor voltam. Különben ezen is túlmenve, miután, mint jeleztem, óhajtanék lehető rövidséggel és tárgyi­lagossággal szólni a dologhoz, a beadott két határozati javaslatot leszek bátor alapul venni és ahhoz fíízni okoskodásomat. (Halljuk!) Mindenekelőtt meg kívánom jegyezni, hogy én egyet értek abban, bogy ma a külügyi poli­tikának egészen való méltatása nincsen napiren­den s nem szükséges arról tüzetesen szólani, habár ezen a túloldal által felállított névsetek daczára, mégis többen az i|ren t. szónokok közül, különösen a ház azon oldaláról, (a szélső balra 'mutat) beszédükben ép ugy, mint határozati javaslatukban ezen politikának bírálatát mondot­ták el a háznak. De én nem érzem magamat hivatva, t. ház, arra, hogy ezen politikát most bővebben indokoljam, vagy helyesebben szólva, a megtámadásokkal szemben igazoljam. Én azon meggyőződésben vagyok, hogy azon politikát, minden ellene felhozott támadással szemben iga­zolták az események, melyek határozottan bebi­zonyították, hogy az előre jósolt veszélyek kilenczvenkilencz századrészben elmaradtak, me­lyek igazolták, hogy azon vádak mily alaptalanok voltak, melyek a monarchia külügyi politikáját orosz szellemi politikának hirdették. Én azt gondolom még a mellett, hogy bár fájdalmasak voltak az ezen politika által is előidézett áldo­zatok, ma már mindenki meg tudja hideg vérrel gondolni, hogy mik azon áldozatokhoz képest, fi melyek ama tegnap is felemlített ellentétes külügyi politikának lettek volna kifolyásai, mely a török birodalom fennállása garantirozásában lelte volna kifejezését. (Élénk helyeslés jobbfelöl. Nyugtalanság a baloldalon.) Lehet uraim az események tanúbizonysága előtt szemet hunyni, vagy szemet hunyni akarni, de azon tanúságot megsemmisíteni semmiféle okoskodással nem lehet. Simonyi Ernő t. képviselő urnák és társai­nak határozati javaslata, elkezdve Bosznia és Herczegovina megszállásának helytelenítésével, azt mondja, hogy ezt veszélyesnek tartják ktil­biztonsági szempontból azért, mert ezen foglalás A magyar állam viszonyait más államok irányá­ban összebonyolítja és esetleg veszélyes rázkó­dásnak teszi ki. Már t. ház,, a mennyire én tudom, ezen fog­lalás Magyarországnak, vagyis a monarchiának viszonyát nem ellenségessé, de a legrosszabb esetben hidegebbé csak egy állammal tehette és pedig azzal, a melylyel önök tavaly háborúba akartak menni, t. i. Oroszországgal. Európa minden egyéb államával a viszony jobb, barát­ságosabb, mint bármikor volt. (Helyeslés jobbfelöl.) De, hogy reflectáljak arra is, a mit a kép­viselő ur mondott, hogy vissza kellene Bosznia' és Herczegovinát minél előbb önmagának adni. azonban természetesen garantiákat követelni, hogy ott a rend meg ne zavartassék, hogy ott tisztes­séges administratió legyen; ugyan kérdem, vájjon az az iránt, szerzett tapasztalatok szerint, hogy mennyiben képes azon hatalom, melynek hatalmi körébe azon tartományokat vissza kellene adni, — meg vagyok győződve, legjobb akarata daczára — a rendes administratió és a reformok iránti ígéretének másutt is megfelelni: ugyau kérdem, ezen az utón a czél elérhető lenne-e, vagyha erre erélyesen törekednénk, nem hamarább vihetne-e ez bennünket összeütközésre más hatal­makkal, mintha Boszniát és Herczegovinát occu­pálva tartjuk? (Helyeslés jobbfelöl.) Alkotmányos szempontból is rosszalják a t. képviselő urak a törvényjavaslatot, „mert az 1867: XII. t. ez. által megalkotott közjogi álla­potokat még kedvezőtlenebbekké alakítja, a meny­nyiben az eddigi két alkotmányos államot még egy harmadik, — az idézett t. ez. 25. §-a ellenére önkényüleg kormányzott területtel növeli, szaporítja a nézetök szerint amúgy is kárhozatos közös ügyeket és a delegacziók hatáskörét ugyan­azon törvényezikk 37. §-ának világos rendelete ellen kiterjeszti, továbbá éles ellentétben áll ezen egész törvényezikk szellemével és jelesül annak 27. §-ával, mely elrendeli, hogy a közös minis­teriuui a közös ügyek intézése mellett se egyik, se másik résznek külön kormányzati ügyeit nem viheti és azokra befolyást nem gyakorolhat. Ezen pontnak többi részeire nézve már volt szerencsém részben nyilatkozni s beszédem folya­mán lesz alkalmam ezekre visszatérni. De egyet kell, hogy már most megemlítsek s ez az, hogy azt — miként, egyébiránt a szövegből is kive­hető, hogy Bosznia és Herczegovina területe, mint administrálandó terület a monarchiához van csatolva — hogy azt, hogy a terület létezik, nem a beterjesztett törvényjavaslat okozza. Ez lehet argumentum maga az oecupatio ténye ellen, de nem lehet argumentum a törvényjavaslat ellen, mert akár fogadtatik el e törvényjavaslat, akár nem, igen természetes, az oecupatio azért meg fog maradni s a harmadik terület meglesz. Igaz, azt mondja Simonyi Ernő képviselő ur, hogy legyen ott egy boszniai és herczegovina! felelős kormány 5 ne avatkozzék e tartományok ügyeibe sem az egyik, sem a másik állam kor­mánya, sem a közös kormány. No t. ház, hát

Next

/
Oldalképek
Tartalom