Képviselőházi napló, 1878. VIII. kötet • 1879. november 6–deczember 2.

Ülésnapok - 1878-165

1C5. országos ülés november 15. 1879 101 államférfiúi tulajdonnal nem birtam, nem birok, de birni nem is akarok. (Tetszés jobbfelöl.) Én azon elvet, hogy a czél szentesíti az eszközöket, soha nem vallottam, vallani soha nem is fogom. A t. képviselő ur, megtámadva Jókai tisztelt barátomat, azt moadottá, hogy ő forradalmi tanokat hirdet s ellentétbe tette azzal, hogy mindaz, a mi másrészről 1861—1865. és 1867-ben történt, az a törvényhez való szoros ragaszkodás volt. De engedjen meg nekem a t. képviselő ur, hiszen Jókai is épen ezen korra, az ezen korban folytatott küzdelemre s nem valami forradalmi működésre hivatkozott, hanem épen a törvényes helyzet védelmében általa is és mások által is, az ország minden pártja által kifejtett küzdelemre. És sajnos, hogy midőn azon bitét fejezte ki, hogy, mint akkor egyesültek az országnak minden pártjai ott, a hol a törvényt és jogot kellett védeui, fognak jövőben is egyesülni, ha rá kerülne a sor, ebben isten tudja, miféle, vagy hihetetlen, vagy forradalmi tendentiájú dolgot véltek némelyek fölfedezhetni. A képviselő ur egyet mondott s hogy félreértéseknek én se legyek kitéve, határozottan nyilvánítom, hogy a képviselő urnák tökéletesen igazsága van benne, hogy e részben Magyarországot, a magyar törvényhozást, a magyar kormányt egyesegyedül a magyarországi 1867: XII. t. ez. kötelezheti. Tökéletesen igaz, tökéletesen egyetértek vele ebben; de engedjen meg nekem a képviselő ur, hogy midőn ez igy áll s másfelől, midőn maga is elismeri, hogy ily törvényt csak a monarchia két állama törvényhozásának egyetértésével lehet hozni s hogy valamint bennünket csak az 1867: XII. t. ez. kötelez, ugy őket csak azon törvény kötelezi, mely ezzel párhuzamosan rajok vonatkozólag hozatott, néma törvény és jog, de az elbírálás, a helyzet megítélésének szempontjából azon körülményt is a méltányosság követeiményénél fogva figyelembe kell venni, hogy a két törvény — fájdalom — nem mindenben ugyanazonos s igy annak, a ki feladatánál fogva hivatva van lehetővé tenni az egyetértő törvényhozást, a dolog természetében rejlő egyéb nehézségeken kivül, a a törvény nem egészen egyforma szerkezetében rejlő nehézségekkel is meg kell küzdenie. Különben egyet még bátor vagyok megjegyezni, épen azért ezt is, hogy, ha később beszédemben talán nem eléggé óvatosan használnék egy szót, én is félre ne értessem és félre ne magyaráztassék az, a mit mondani akarok s e-z az, hogy nem Magyarország belügyeiről szemben Boszniával lehet szó, hanem lehet és van szó Magyarország és Ausztria, szóval a magyar-osztrák monarchia integráns részeire vonatkozó belügyekről és van szó a rajok vonatkozólag ma is még külügyet képező Boszniáról. Hisz maga az 1867-iki törvény is, ha meglelném épen a szavakat, hivatkozik arra — és épen ezen szempontból történt Jókai idézete, — hogy a közös ministerek a monarchia két állama sem egyikének, sem másikának ügyeibe nem avatkozhatnak s épen abból indult ki, hogy nem megsértése ezen elvnek, ha Bosznia administratiója azokra bizatik, mert Bosznia a monarchia sem egyik, sem másik államához, nem tartozván, ez nem beavatkozás sam az egyik, sem a másik állam ügyeibe. (Helyeslés jobb felöl. Nyugtalanság balfelöl.) Még egyet említek csak fel a képviselő ur beszédéből, felemlítem pedig ezt is azért, mert ebben is vele tökéletesen egyetértek. Egyetértek ugyanis abban, hogy ők részletes tervet adni nem lehetnek hivatva. Tökéletesen igaza van, valamint igaza van abban is, hogy nem keletkezhetnék ezen törvényjavaslat el nem fogadásából zavar, ha esetleg kormányváltozás állana be. Azért, mivel kormányváltozás állna be, zavar nem lenne, de lenne zavar mégis nem ezért, hanem azért, mert azon többség elé, melylyel esetleg ezen javaslat leszavaztatnék, egy olyan javas latot, a mely mellett többség maradjon — csak méltóztassék visszagondolni a különböző nyilatkozatokra és indítványokra, — nem lehetne előterjeszteni. (Nyugtalanság és felkiáltások a baloldalon: Az özönvíz következnék be!) Nem a kormányválságból, de azért, mert a többség azonnal különféle kisebbséggé lenne, ha positivumot kellene mondani, állhatnának elő a zavarok. (Egy hang balfelöl: Tessék megpróbálni!) Azt mondja egy t. képviselő úr, hogy próbáljuk meg. Tessék elhinni, ha szabad volna az ország fontos ügyeiben azt mondani könnyelműen, hogy próbáljuk meg, ebben a perezben szivesebben adnék a próbára tért, mint a másikbau, mert a próba igazolná 24 óra alatt, hogy áll, a mit mondtam. [Ugy van! Igaz! jobbfelöl.) T. ház! Mellőzve most a képviselő úr beszédét, legelőször is egy, a tegnapi napon mellékesen szóba hozott tárgyra nézve kell, hogy egy pár szót mondjak. (Halljuk!) Ugyanis Simonyi Ernő t. képviselő úr felemlítette, Szilágyi Dezső képviselő ur pedig hangsúlyozta, a novibazári conventió előterjesztésének szükségét. Erre vonatkozólag bátor vagyok a t. házat emlékeztetni, hogy folyó évi május havában, annak vége felé, talán 26-án Helfy képviselő úr hozzám ez ügyben interpellatiót intézett. Ezen alkalomból volt szerencsém kifejteni a t. házban, hogy itt nem egy, a monarchiára kötelezettségeket, vagy terveket rovó formaszeríí nemzetközi szerződésről vau szó, hanem van szó egy, a képviselőházban tárgyalt, sőt törvényeinkbe is iktatott nemzetközi szerződés alapján elvállalt kötelezettség és nyert jogosultság végrehajtása iránt