Képviselőházi napló, 1878. VII. kötet • 1879. május 28–november 5.

Ülésnapok - 1878-137

gg 187. országos Sí helytartótanács intézkedett; — hivatkozás történik aztán még az 1790., 1836. és 1840-iki országgyűlések által ugyanezen ügyben kiküldött országos bizottságokra. Szilágyi Dezső: Ki irta? Márkus István előadó: Ezt Korbuly irta és második kiadását Dr. Kautz Gyula és Dr. Pulszky Ágost szerkesztették. {Tetszés a jobboldalon.) E könyv az egyetemen ma is tankönyvül használtatik. Én ezen egyetemi tekintélyre való hivatkozással nem akarok többet bizonyítani, mint azt, hogy az elhelyezés szó rendesen használtatni szokott a beszállásolás értelmében is; nem követtem el tehát e magyarázatnál önkényes dolgot; mert nem hiszem, hogy a m. kir. helytartó-tanács intézkedett volna az elhelyezésről máskép, mint épen csak e beszállásolás értelmében ; de semmi esetre sem intézkedett a sereg dislocatiója felett. S igy amaz idéztem könyvben az elhelyezés más, mint a beszállásolás értelmében nem lehet használva. Teljesen igazat adok abban a t. képviselő urnák, hogy nem lehet pusztán és egyedül régi törvényekre hivatkozni, midőn a jelen kérdést megitélni akarjuk. A t. képviselő ur idézte az 1844. országgyűlési bizottság munkálatát. Én, mikor e kérdésekkel foglalkoztam, — mert hiszen kötelességemhez képest már előlegesen foglalkoztam velük, — magam is igyekeztem, a mennyire időm engedte, részletesen tanulmányozni e bizottsági iratokat; s ez alkalommal reflectáltam azon törvényre is, melynek alapján ama bizottság kiküldetett. Nem tévesztettem el ezt szemem elő], és csodálkozom is, hogy a t. képviselő ur nem idézte ellenemben az 1843. törv. ezikk azon intézkedését, melynek alapján e bizottság kiküldetett, mely szerint ezen bizottság feladatává tétetett, hogy a kincstári és katonai személyekkel értekezvén, egyszersmind a katonai laktanyákra nézve, a már fennálló épületek tekintetbe vételével, azoknak mekkorasága, minősége és az országban elhelyezése iránt tervet készítsen. A bizottság munkálatában akárhány helyen részletesen is van fejtegetve, hogy a kaszárnyák hogyan és hova volnának elhelyezendők, ugy hogye részletek olvasásánál magam is láttam azon érveket, melyek belőlük azon magyarázat ellen, melyet az 1867-iki törvény egy vagy másféle értelmezésére vonatkozik, meríteni lehet. Azonban, t. ház, ezen bizottsági javaslatok részletes áttanulmányozása után meggyőződtem arról, hogy azon elhelyezés, a melyről itt szó van, t. i. a kaszárnyák mekkorasága és minősége mellett említett elhelyezés egészen más dolog, mint az: állandó béke - elhelyezés, vagyis az egész sereg dislocatiójának részletes megállapítása. iiiáj*s SO. 1879. A jelentés ugyanis nem beszél egyébről, mint 10 lovas ezrednek kaszárnyákba való elhelyezéséről, a mennyiben arra a fennálló épületek nem elégségesek; de kimondja azt is, hogy az ország a gyalog csapatoknak, valamint a szekereseknek és ágyúsoknak — amint akkor őket nevezték — beszállásolásáról egyáltalában semmit sem akar tudni, valamint elhelyezésével általában nem törődik ; mert az ország ennek terhét a salganum — gondolom igy nevezték e díjakat — megváltása által rég megváltotta és igy ama csapatok beszállásolásának kötelezettségéről, de egyúttal elhelyezése felőli rendelkezésről az ország tudni nem akar. Szóval a csapatok egy kis része beszállásának megállapításáról, és nem egész hadseregnek elhelyezéséről van abban szó. A t. képviselő ur megemlítette, hogy igaztalan követelés pusztán régi törvények tekintetbe vételét kivánni, a jelen kérdés megítélésénél. S igaza is volna, ha én csak azon törvényekre hivatkoztam volna. De én csak bevezetőleg hivatkoztam ezekre ; és hivatkoztam később épen az, 1867: XII. t. ez. után keletkezett újabb törvényekre, különösen a véderőről és a honvédség szervezéséről szóló törvényekre is. A régi gyakorlatra nézve még csak azt jegyzem meg, hogy miután én állandó béke elhelyezés alatt, habár ez összeköttetésben van azon többi kérdésekkel, a melyeket a t. képviselő ur kijelölt, nem értek egyebet, mint a sereg békeállomásainak megállapítását; e tekintetben még egy másik egyetemi tekintélyre is voltam kénytelen reflectáíni, egy nem régiben még használatos tankönyvre, a mely most már természetesen elvesztette actualis értékét, de annak idején a régibb közjogi munkáik törvények híí ismertetésének volt elismerve. Récsi Emilnek közjogát értem, a melyben a király felségjogai közit — örülök ha talán e könyv a t. képviselő urnák épen rendelkezésére áll —- 249-ik lapon van megemlítve, hogy a király a beszállásolandó katonák állomásait elrendezi. Én más értelemben nem tudom ezt venni, mint hogy a király a katonaság elszállásolása, béke elhelyezése fölött intézkedik. {Felkiáltások: A nádor utján!) Igen a nádor és most a honvédelmi- és a hadügyministerek útján. De, mondom, eltekintve ettől és áttérve az: újabb gyakorlatra, figyelmeztetem a t. házat arra, hogy az 1867: XII. t. ez. után keletkezett törvény, az 1868: XLII. t. ez., mely a véderőnek szabályozásáról szól, részletesen intézkedik a hadseregre vonatkozólag minden fontos kérdésről, a melyeket az 1867: XII. t. ez. a törvényhozás intézkedésének fenntartott ; intézkedik a védkötelezettségről, újoncz-illetekről, a hadi létszámról : de egy szóval sem emlékezik meg a béke-elhelyezésről; és én fel nem tehetem, hogy