Képviselőházi napló, 1878. VII. kötet • 1879. május 28–november 5.
Ülésnapok - 1878-137
13". országos ülés i .ily fontos organicus törvényben, ha a törvényhozás azt hitte volna, hogy jogkörébe tartozik, teljesen mellőzték és szóval sem említették volna e lényeges kérdést. De ezen organicus törvénynyel összefüggő másik organicus törvényt, a honvédségről szóló törvényt is átvizsgálván, azt láttam, hogy itt részletesen meg vannak állapítva a honvédség szervezésére vonatkozó intézkedések és pedig a dolog tei mész étén él fogva is, tovább terjeszkedve, mint a hadseregnél; a mennyiben e törvényben meg van állapítva a honvédkerületek száma, meg vannak állapítva az egyes századok és zászlóaljak számai is és ki van mondva, hogy a kerületek század és zászlóalj-járásokra osztandók. De a mi az elhelyezés kérdését illeti, azon értelemben, a melyben e szót a dislocatiónak megfelelőleg használjuk, arra nézve világosan intézkedik ezen törvény 11. §-a, midőn kimondja, hogy a honvédségnek békelétszámát, és •— néhány szó kihagyásával — a honvédség állomási helyeit ő Felsége, mint legfőbb hadúr, és ez egyszersmind válasz ezen szónak tegnap emlegetett mythologikus jellemére és ismeretlenségére — tehát mint legfőbb hadúr engedélyével, a honvédelmi minister határozza meg. Szóval, t. ház, azt hiszem, hogy eléggé indokoltam azt, hogy ha esetleg tévedtem volna az 1867: XII. t. ez. értelmezésében, — a mit nem hiszek — ezen tévedésem nem könnyelműségből származik, hanem fontos törvényes intézkedések összefüggésében találná igazolását. De netáni tévedésem még menthetőbbnek tűnnek fel előttem azok után, a miket a t. képviselő úrtól ma ezen kérdés helyes megoldásának nagy nehézségére nézve hallottam. A t. képviselő ur részletezi, hogy ezen szó: „elhelyezés", ha a maga általános értelmében veszszük, számos complicált intézkedési kört foglal magában; hogy az elhelyezési rendszer helyeinek beosztását, a csapatok elhelyezését, továbbá az elhelyezési módot vagyis a tulajdonképi beszállásolást is kell alatta érteni; sőt maga kimondta egyúttal, hogy mindezen intézkedésekre nézve egyenlő befolyást biztosítani a törvényhozásnak egyáltalában nem volna gyakorlati és nem volna lehetséges. De, t. ház, midőn a t. képviselő ur ezeket kijelölte: teljesen elmulasztotta egyúttal kijelölni az utakat, a melyeken ezen nehézségek megoldását kivihetőnek tartja; teljesen elmulasztotta véleményét kimondani ezen nehézségek tényleges megoldására nézve. Egyáltalában nem érzem magamat jogosítva ezért neki szemrehányást tenni, de megvallom, hogy midőn én ezen §-t, mint előadó, bírálat alá vettem : nem éreztem magamat oly kedvező helyzetien, mint ő, és abban a meggyőződésben voltam, KÉPV. NAPLÓ 1878 — 81. VII. KÖTET. aájns 30. 1879. gg hogy nem hagyhatom véleményemet e kérdésre nézve egyszerűen függőben, hanem mielőtt a ház elébe jövők, bizonyos tekintetben kénytelen vagyok azt megalkotni. És midőn ennek folytán véleményemet megalkottam, nem tudtam azt más tényezőkre alapítani, mint a melyeket a t. ház előtt kifejteni bátorkodtam. Még egy nagyon fontos körülmény is kimenti, —fállítólagos tévedésemet, ha ugyan még mindig mégis tévedésnek méltóztatnak venni, — egy olyan körülmény, a mely ezen oldalról ma is ismételve meg volt említve; és ez az, hogy a hadseregnek azon béke-elhelyezése, a mely a 21. §-ban említett 1870. évi rendeletben volt megállapítva, körülbelül 9 év óta érvényben van; és azóta, hogy megalkottatott, ezen békeelhelyezés ellen sem a törvényhatóságok részéről, a mint itt már említtetett, de sőt itt az országgyűlésen is soha felszólalás, vagy tiltakozás nem történt. Pulszky képviselő ur ugy mellesleg mintegy mulasztásnak méltóztatott ezt nevezni; Orbán Balázs képviselő ur pedig egyenes nemzetellenes eljárásnak nevezte. {Ugy van! a szélső baloldalon.) Én nem osztozhatom egyik nézetben sem, mert igazán nem hiszem, hogy az a képzelt és sokat emlegetett sülyedés annyira haladt volna, akár most, akár a lefolyt tiv év alatt ezen országban, hogy — ha a békeelhelyezésnek akárminő szűkebb értelemben való megállapítása csakugyan valóságos törvényhozási jog lett és annak tartatott volna — hogy. mondom, ez esetben a törvényhozás engedte vob>a ezen ügyet a fejedelemnek minden törvényhozási befolyás nélkül alkotott rendelet által szabályozni. S miután én ezt nem voltam képes feltenni:— talán még inkább indokolt azon meggyőződésem, melyet az általános vitában voltam bátor kiemelni s a melyet a ma hallottak után sem vagyok hajlandó tévedésnek tartani, hogy én az elhelyezést, vagyis a sereg béke-állomásainak megállapítását ő Felsége kormányzati jogai közé tartozónak tekintem. Ezen felfogásomban nem is láttam az itt a vita folyamán festett alkotmányos veszedelmeket. S ez leginkább onnan van, hogy nem osztozhatom Orbán Balázs képviselő ur azon nézetében, mintha az alkotmányos monarchiák czélja a népjogok minél inkább való kiterjesztése volna. Ha ez igaz volna, t. ház — az újabb alkotmányos gyakorlat azonban az ellenkezőt bizonyítja —- akkor az alkotmányos monarchiák végczélja tulajdonkép nem volna egyéb, mint az ó-görög respubiica, Az újabb alkotmányos fejlődés nem ezen irányban halad ; sőt ellenkezőleg az újabb parlamenti fejlődésben ugy szólván fokról-fokra enyészik az ellentét, mely nem régiben még nagyon meg volt a fejedelmi és nemzeti jogok 12
