Képviselőházi napló, 1878. VII. kötet • 1879. május 28–november 5.
Ülésnapok - 1878-137
137. országos ülés májas 30. 1879. ÓT tanácsolt jobban, s miért nem tan lesolt őszintén. ^Helyeslés jobbfelöl.) Én azt hiszem, hogy ebben elégséges az alkotmányos garantia. Ez volt a szándéka ennek a szakasznak és mikor ezt a szándékot abba felvettük, mikor a parlamenttiek ezen jogát biztosítjuk: ilyen megtámadásra nem számítottunk. De ha a ministernek nem lesz valami nagy a, befolyása és tekintélye. — ezen nem lenne mit csodálkoznunk,—• akkor, ha olyan nézetek lennének mérvadók, mint néhány előttem felszólalt képviselő ur nézetei, a kik a ministernek oly csekély befolyást tulajdonítanak, hogy azon esetben, ha a honvédelmi minister őszintén merné megmondani nézetét, nem tudom, profoshoz, vagy kihez küldenék őt. Ily nézetek mellett nem volna csuda, hogy a mimster tekintélye nem emelkednék. (Helyeslés jobbfelöl.) Ezt egyébiránt csak mellesleg akartam megjegyezni. A mi e szakaszt illeti, ismétlem, itt az intentió az volt. hogy a törvényhozásnak és parlamentnek törvényes befolyása az illő korlátok köztt, valamint azon tudomás szerezhetés, melyet Pulszky Ágoston képviselő ur is felemlített, biztosíttassák e tőrvény által. Ez az egész törvényjavaslat és ez ezen szakasznak intentiója és története. Kérem azért a t. házat, hogy ezt igy fenntartani méltóztassék. Ezen szakasz —- a mint mondom — nem ad fel semmi jogot, nem változtat semmi jogot, hanem csak szabályozz?! az e kérdések körüli intézkedéseket. (Helyeslés jobb felöl.) Márkus István előadó: T. képviselőház! A vita folyamán mondottak talán kötelességemmé teszik azt, hogy felszólaljak ; habár ez jelenleg a ház fáradt hangulatában nehéz is talán; annál nehezebb, mert nem remélhetem, hogy azon kiváló beszédre, mely a törvényjavaslat ellen, illetőleg a bizottság jelentése ellen intéztetett, igy rögtönözve kellőleg meg tudjak felelni. De végre is kötelesség állván előttem, nem habozhatok teljesítésében. Mindenekelőtt, miután Ernuszt Kelemen t. képviselő ur három kérdést intézett hozzám, azt hiszem, kötelességem azokra közvetlenül válaszolni, habár, azt hiszem, hogy beszédem egész folyamán szerencsém lesz a választ kimerítőbben is megadni. Ernuszt Kelemen képviselő ur legelőször is azt kérdi, hogy vájjon „alkotmányos országban van-e joga bárkinek a törvényhozás hozzájárulása nélkül a lakosokra terheket kiróni, igen vagy nem?" Ezen első kérdésére csak azt kell felelnem, a mit ő felelt, hogy nem; és hogy ezen törvényjavaslat szerint nem is ró senki más terhet a lakosságra, mint <épen a törvényhozás, midőn a beszállásolás czímén a lakosságra róható összes terhet ezen javaslat 63. §-ában szabályozza. Ezzel, azt hiszem, megfeleltem azon második kérdésre is, hogy az elszállásolás teher-e vagy nem? Azon harmadik I kérdésre pedig: hol van biztosíték az ellen, hogy a teherviszony Ausztria és Magyarország köztt nem változik-e meg az ország hozzájárulása nélkül, azt kell felelnem, hogy ezen biztosíték nem magában a törvényjavaslatban, hanem összes alkotmányos intézményeinkben van; mint ezt később — minthogy kénytelen leszek e kérdésre visszatérni, talán néhány szóval még meg fogom érinteni. Szilágyi t. képviselő ur azon ellenvetést teszi, nemcsak a kormány indokolása, de a bizottság jelentése ellen is, hogy ezen szakaszok, melyek oly fontos — gondolom igy nevezte — jogfeladást involválnak magukban és egy neve| zetes alkotmánykérdést érintenek, egyáltalában 1 indokolva nincsenek. En, t. ház, nem indokolhatom ezen állítólagos mulasztást mással, mint azzal, hogy a bizottság és én is, mint annak előadója, e szakaszokban egyáltalában nem láttam azt az alkotmánysértést ; hanem láttam egy fennálló jog állapotunknak megfelelő intézkedést, melyet 'joggal feleslegesnek tarthattam külön indokolni, j Hasonló kérdéseket én sem tekintek párt-kérdés[ nek : és ha egyáltalában azt hihettem volna, j hogy az országnak valamely joga e szövegezés I által bármikép csak érintetik is; és hogy ha a ! szakasz intézkedéseinek és a vele összefüggő j kérdéseknek komoly megfontolása után nem j jöttem volna azon őszinte és erős meggyőző| désre, hogy ez az országnak valóságos jogálíapotát egyáltalában nem alterálja: akkor tartózj kocltam volna már a bizottságban ezen szövegezéshez járulni. Önkényesnek mondja a képviselő ur azon megkülönböztetést, melyet én az elhelyezésnek azon kétféle értelme köztt tettem, hogy t. i. az egy részről jelenti a dislocatiót, másrészről a beszállásolást. Az általános vitában, azt hiszem, eléggé indokoltam, habár gyöngének találta is a t. képviselő ur ez indokolást; — mi által jöttem ezen meggyőződésre. Indokoltam a törvényjavaslat szövegével, a mennyiben ott az elhelyezés az élelmezéssel együtt oly összeköttetésben használtatott, melyben régi törvényeinkben mindig — a beszállásolás értelmében — mint inquarterisatio szokott használtatni. De hogy ezen értelem nem egészen szokatlan, erre nézve legyen szabad egy nálam tán nagyobb tekintélyre hivatkozni, mert én közjogi dolgokban épen nem tarthatom magamat tekintélynek. E tekintély egy az egyetemen használt tankönyv, mely a régi gyakorlatról azt mondja: a katonaság ellielye; zéséről és élelmezéséről mindig a magyar királyi