Képviselőházi napló, 1878. VII. kötet • 1879. május 28–november 5.
Ülésnapok - 1878-137
80 137. országos ülés május 30. 1879. ban keresztül van víve. Hiszen ott, Poroszországot kivéve, mely nagy és folytonos területtel biró állani, de a mely folyton ragaszkodott azon elvhez, hogy a béke-elhelyezés az ujoncz-kerületektől el ne választassék, — s pedig szigorúan ragaszkodott— Németországban a többi, aránylag kis területű és szakadozott államok járulékai aránylag igen kis területi körökben egyesíti az ajonczozási köröket. Nálunk — tudom — ez nem lehetséges, régzben a birodalomhoz tartozó egyes országok, különösen Dalmäczia helyzete miatt, mely másfelé vétetvén igénybe, nem képes geografikus fekvéséhez képest is kellő számú katonaságot előállítani ; de nem lehetséges az elv szigorú keresztülvitele azért sem, mert a nagy garnizonok nincsenek aränylagosan eloszolva a monarchia minden részében. Pl. Bécs, Prága, Olmütz, Triest többet absorbeálnak, mint Magyarországon hasonló városok, és a monarchia túlsó felében elhelyezendő csapatok állagát inkább szaporítják. Tudom, hogy épen most a boszniai megszállás is némileg nehezíti a kérdésnek ilymódon való eldöntését ; mert a Boszniában elhelyezendő csapatok mindenesetre teljesen kivül fognak esni az ujonczozási kerületek körén. Tudom, hogy nemzetiségi és közmíveltségi tekintetek sem javasolják, hogy a csapatok egészen azon körökbeti hagyassanak meg, a melyekből a nagyobb hadtestszervezet szerint ujonczaikat veszik. Mindezek da delegatió és az országgyűlés bizottságai jelentéseikben egyes hiteles okmányokban, — melyekre a ministerelnök ur talán nem fogja azon általa előbb is felhozott, igen praecarius értékű aggodalmakat alkalmazni, melyeket a bizottsági munkálatok tekintetében általában kifejtett; mondom, ezekben mindenütt a territoriális divisiók eszméje van, mint elérendő czél elismerve ; s el lett az ismerve a közös hadügyministerium által is, mint olyan, melynek valósítására folytonosan törekszik. Hogy 1870-ben az állandó béke-elhelyezés nem teljesen ezen elven alapult, az egyenesen annak tulajdonítandó, hogy az oly időben lett megállapítva, midőn a hadsereg szervezete még nem volt teljesen kész és midőn egy átmeneti időszakot éltünk. S talán abban is fogja a tisztelt ministerelnök ur az országgyűlés előttem egyébiránt most már előbbi megjegyzésemhez képest is mulasztásnak elismert azon eljárásának egyik okát találni, hogy ez iránt egyenesen közbe nem folyt. Mert az országgyűlésben is volt annyi belátás, hogy nem kívánta véglegesen sanctionálni az oly szervezetet, melynek átmeneti természetét a körülmények alapján szükségesnek találta; hanem az országgyűlés akkor is bízott abban, a miben — sajnos — ma már nem bízik ; bizott abban, hogy a magyar országgyűlésben felelős ministerek felelősségük érzetében és tudatában azon ellenőrzésnek, melyet az akkori többség tudott gyakorolni és gyakorolt is, alkotmányos befolyásukat érvényesíteni fogják, (Tetszés balfelöí) hogy a magyar ministerek fogják tudni, mivel tartoznak az ország jogai iránt ; s hogy azon magyar ministerek, kiket a mostani ministerelnök ur azért, hogy az ő nézete szerint egy oly kérdésben, melyben egyébiránt Ő sem gyakorol befolyást, befolyásukat az ő nézete szerint nem gyakorolták kellőleg, — férfiatlanoknak mondott, — pedig azon ministerek sokkal jobban megóvták az ország jogait, mint a ministerelnök ur jelenlegi eljárásával, magaviseletével; mondom, ha most ugyané mértéket az ő eljárására kívánnám szabni, azt hiszem, csakugyan ellenkezésbe jönnék a parliamenti szokásokkal. (Helyeslés balról.) Még csak arra teszek megjegyzést, hogy a ministerelnök ur okoskodásának minő alaposságot, minő komolyságot tulajdoníthatni ezen kérdésben, melynek előfordulását már az általános vita óta ő folytonosan tudta, melynek fontossága a tegnapi ülésben is kijelentetett. Hogy csak utolsó argumentumára reflectáljak, azt mondotta, hogy ő azért kívánja e §. megtartását, mert helyteleníti, hogy a törvényhozás a béke-elhelyezést mindig maga szabja meg. Mi pedig nem ezt akarjuk, hanem azért akajuk e §. kihagyását, hogy könnyelmű megoldást, ne koczkáztassunk ; nehogy talán a parlament jogait olyanokra is kiterjesztve, mi a kormányzat jogkörébe tarozik, tényleges nehézségeket idézzünk elő ; s hogy a békeelhelyezés változtatásának mindig a törvény utján kell történni, mintha mi azt követeltük volna. Mi a békeelhelyezésben foglalt különböző mozzanatok és forgalmak köztt tudjuk a különbséget és egyenesen mondottuk, hogy ezek közül némelyekből intézkedni az országgyűlésnek nincs és nem lehet joga a dolog természeténél fogva. Annak megállapítására, hogy Á) vagy B) csapat itt vagy ott legyen elhelyezve, annak megállapítására, hogy senkinek sem jutott eszébe követelni az országülés befolyását, hanem követeljük igenis határozottan az országban elhelyezendő katonaság számára nézve, melyek szerint az elhelyezés történik, ezen törvényben, mely nem a hadsereg és honvédség elhelyezéséről, hanem a hadsereg és honvédség beszállásolásäról szól, és úgy látszik, hogy az elhelyezés kérdése 1867: XII. t. ez. 12. §-a alapján, még más törvényjavaslatok által megoldandó, nyitva hagyja. A mit követelünk, nem azért követeljük, mert nem hisszük, hogy ha oly politikai irányzat bekövetkezésétől lehessen félnünk egy vagy más külhatalom részéről, melylyel szemben előre készülni kell, hogy az országgyűlés joga e készülést illusoriussá tegye.
