Képviselőházi napló, 1878. VII. kötet • 1879. május 28–november 5.
Ülésnapok - 1878-137
137. országos ülés május 80. 1879. 8l T. ház! Midőn nagy politikai irányzatokról s külhatalmakra vonatkozó állandó viszonyokról van szó, kell, hogy tekintetbe vétessenek; mikor állandó hosszú időre szóló békeelhelyezési terv dolgoztatik ki, akkor valóban azt hiszem, hogy ezen viszonyok oly tiszták, ezen irányzatok oly kétségbevonhatlanul feküsznek a közönség előtt, oly gyakran szoktak a házban discussió tárgyává tétetni, ezen külpolitika minden mozzanata, módozatai oly lényeges befolyást gyakorolnak, hogy ha e tekintetben félnénk az országgyűlés beleszólási jogától, ez annyi volna, mint azt mondani, hogy bármily külpolitikai kérdésnek irányára az országgyűlésnek nem lehet befolyást gyakorolni, mert az országgyűlés nem birhat azon viszonyok teljes ismeretével, melyek a külpolitika megítéléséhez tartoznak. (Élénk helyeslés balfelöl.) Igen jól tudjuk, hogy a ministerelnök ur mindig hajlandó az országgyűlésnek ezen külpolitika irányzatára való jogait megtagadni. Nem egyszer adta ennek példáját; hanem azt, hogy a többség le akarjon mondani a külpolitika megítéléséről, azt még ezen többségtől sem vártuk; és ezen többségnél sem tapasztaltuk, és ha a külpolitika megítélésére jogot adnak az országgyűlés factorainak, tényezőinek s az országgyűlés kiküldött bizottságának arra, hogy a kormánynak eljárását, egy vagy más irányban kárhoztatólag is bírálhassa: akkor itt a békeelhelyezésre nézve is bátran beleszólást engedhetünk; követeljük csak azt, hogy az országgyűlés szava meghallgattassák, oly eszközöknek hosszú kézen és hosszú politikai előkészülettel való megállapítása és használhatóvá tételénél, melyekről mindenkinek tudomása van. melyeknek előkészítését senki titokban nem tarthatja, s melyekre vonatkozólag, ha önök a jogot directe megtagadják, az országgyűlés addig, a meddig benne egyáltalán életképesség van, és a nemzet addig, a meddig jogaira egyáltalán súlyt helyez: indirect utón mindig fog tudni szavának, befolyásának érvényt szerezni, csakhogy hosszú küzdelmek, nagy erőveszteség mellett; ezt pedig nem hiszem, hogy önök is üdvösnek tartanák. Ez az indirect befolyás mindig sok keserűséggel, mellékes kérdések idevonásával szokott járni, ezt pedig nem hiszem, hogy önök előidézni kivannak. (Helyeslés balról.) És végül legyen szabad még csak egyet megjegyeznem. (Halljuk!) Az igen t. ministerelnök ur is azzal végezte beszédét, hogy ha azt tapasztaljuk, hogy az ország most jogai védelme mellett oly hévvel nem buzgólkodik, hogy bizonyos közönyt tanúsít: akkor ez nem annak rovható fel, hogy az alkotmány veszélyeztetve volna, hanem annak, hogy az ország nem tart egyáltalán semmi jogsértéstől. Valóban „difficile est satyram non scribere". Mintha a t. ministerKÉPVH. NAPLÓ. 1878 — 81. VII. KÖTET. elnök ur nem tudna saját hazánk történetében nem egy időszakot, melyre maga is kénytelen lesz rávallani, hogyazelposványosodás, a tespedés időszaka volt. Nem képes-e mindegyikünk nem egy időszakra ráutalni, melynek következtében nem egy, hanem számos generatio a helyett, hogy az ország polgárosodásának tényleges elővitelében lehetett volna fáradnia, minden igyekezetét az ellent álló törvényes formák és a tényleges hatalom ellen kellett fordítania. (Tetszés a baloldalon.) Mintha minden nemzet életében nem fordulnának elő a tespedés ily időszakai. Előfordulnak, pedig ha az, a ki az országot hosszabb ideig izgatta, a ki alaptalanul támasztott jogok és túlságos követelések formulázásával, a ki a tényleges törvény nemrespeetálásával az országot hosszú ideig izgatottságba tudta tartani, olyankor, midőn a hatalmat a sors egyszer kezébe juttatja, ezen hatalommal igy élt vissza, a mint hogy nem éltek^ vissza azok, a kik ellen ő vádjait formulázta. (Élénk tetszés a baloldalon.) Az elposványosodás időszakát támasztja az oly nagy csalódás, melyet az igen t. ministerelnök ur, melyet az ő pártja, melyet az ő régi támogatói, az egész országnak szereztek; mely majdnem lehetetlenné tette bármely más pártnak is programmot adni, mert a programmok őszinteségében a tett tapasztalások következtében, senki sem bízik; támasztja azon csalódás, a mely fokról fokra és lépésről lépésre kisérte a ministerelnök működését egész a mai napig, midőn azon követelésekkel szemben, melveket e baloldali helyről hangoztatott, azon következményekre jutott, melyeket ma azon helyről hirdet. (Hosszas élénk tetszés és helyeslés a baloldalon.) Elnök : A főrendiháztól izenet érkezett, méltóztassék azt meghallgatni. B. Nyáry Jenő főrendiházi jegyző': Nagyméltóságú elnök, t. ház! A főrendek megbízásából vagyok bátor jelenteni, hogy a vízszabályozási társulatokról szóló 1871: XXXIX. t. ez. módosítása és kibővítéséről szóló törvényjavaslatot érdemleges tárgyalás alá vették, némely módosításokat téve rajta, melyeket szives hozzájárulás végett a t. háznak van szerencsém bemutatni. Az erről szóló jegyzőkönyvet bátor vagyok ezennel átadni. Horváth Gyula jegyző (olvassa a főrendiház izenetét). Elnök : A t. ház ezen, a főrendiház által tett módosításokat a közlekedési bizottsághoz utasítja és pedig azzal az utasítással, hogy minél hamarább tárgyalás alá vegye és a háznak jelentést tegyen. (Helyeslés.) Éber Nándor. ; T. ház! (Halljuk! Halljuk/) A sereg vezérletére és vezényletére vonatkozó felségi jogoknak a constitutionalismussal való megegyeztetése egyike a legnehezebb kérdések11
