Képviselőházi napló, 1878. VII. kötet • 1879. május 28–november 5.

Ülésnapok - 1878-137

76 137. országos ülés május 30. 1879. De, t. ház, azt mondja a t. képviselő ur, hogy az 1867: XII. t. ez. rendelkezett; az a békeelhelyezést törvényhozási teendőül hagyta s esak most ezen törvényjavaslat által szándékozik ezen kormány az országnak elvben fennálló élő jogait csonkítani. Miről van, t. ház, szó? 1870-ben állapíttatott meg ő Felsége által az állandó békeelhelyezés. Ezen békeelhelyezés megállapittatott, de hogy a törvényhozás szólott volna hozzá ; s törvényhozásilag állapíttatott volna az meg, arra nézve a képviselő ur bizonyítékkal nem szolgálhat. És hogy hogyan értelmeztetett akkor a törvény, mutatja az, hogy ezen elhelyezés közölve is volt a hatóságokkal s nyilvánosságra jött, de még csak hang sem emelkedett, mely a törvényhozási megállapítást követelte volna ; nem emelkedett akkor, a mikor az 1867: XII. t. ez. első éveiben volt életben; akkor, a mikor ezen törvényt azok hajtották végre, a kik alkották, akkor, a mikor ezeket a t. képviselő ur a legmelegebben támogatta. (Derültség.) Mi hát a különbség az 1870-ben az 1867-ki törvény folytán követett eljárás és a köztt, a melyet a 22. §. a jövőre nézve ajánl? Az 1867. XII. t.-czikkben az sem volt megmondva, hogy ezen elhelyezési megállapodásokra a kormányoknak s jelesen a magyar kormánynak minő befolyást kell gyakorolni. Hogy lS70-ben hogy történt megállapítás, azt nem tudom. Meglehet, sőt felteszem az akkori kormányférfiakról, hogy befolyásukat ez iránybau érvényesítették. De ha tették, tették ugy, hogy az törvényileg kötelezőleg kimondva nem volt, a jövőt illetőleg pedig a 22. §-ban kimondatni szándékoltatik. A 22. §. tehát nem hogy az ország jogainak megszorítását tartalmazná az eddig fennállókkal szemben : de legalább is positivitással kiköti a magyar kormány azon befolyását, a melyet ha eddig gyakorolt, gyakorolta általános alkotmányos elvek, de nem gyakorolhatta egy bizonyos meghatározott törvény alapján. Én tehát, t. ház, nem látok egyebet: vagy azt kell kimondani, a mit tegnap hallottam is említeni, hogy 1870-ben absolutistice történt az eljárás, hogy 1870-ben az akkori kormány megszegte a törvényt, melyet maga alkotott, midőn ezen béke-elhelyezés megállapítását elrendelte, a mit én nem mondok, mert ezt alaptalannak tartanám ; vagy ha ezt mondani nem akarjuk, lehetetlen a szembeszökő tények után azt mondani, hogy ezen szakasz által az országnak törvényben gyökerező joga csorbittatni szándékoltatik. Én, 1. ház, azon meggyőződésben vagyok, hogy ezen §-nak kihagyása ily körülmények között nem hogy előnyére válnék az alkotmányosságnak, de legalább is kétségessé tenné a törvényben ki nem fejezett azon elvet, mely a magyar kormány hozzájárulásában fekszik, és épeu azért a magam részéről határozottan kérnem kell ezen §-nak meghagyását. Szabad legyen még esak egyet megjegyeznem, Azt, hogy törvény szerint ezen szakasz helyes, és megállhat, tovább nem vitatom; eziránti nézetemet röviden már előadtam: de én azt gondolom, hogy anaak, hogy a béke elhelyezés megváltoztatásának mindig törvényhozási utón kelljen történnie, még gyakorlatiassági szempontból is igen nagy akadályai lennének, mert talán nem fogja senki kétségbe vonhatni, hogy a békeelhelyezésre nagy befolyás van azon távolabbról, vagy közelebbről mutatkozó politikai eseményeknek is, melyek a világon készülőben vannak. Természetes, hogy ha a háború veszélye már mindenki által láttatik ; vagy ha már a határainkon van a fenyegető veszély, akkor lehet intézkedni, azt hiszem, a képviselő ur szerint is, ő Felségének, a kormánynak rendeleti utón. De én a magam részéről azt is hiszem, hogy lehet egy politikai irányzatot látni ellenünk, vagy lehet politikai irányzat bekövetkeztét az összes világeseményekből észlelni azoknak, kik azon helyzetben vannak, hogy a színfalak mögé betekinthessenek, akkor, midőn még lehetetlenség azoknak lételét, azoknak sejtelmét a törvényhozás előtt feltárni. Ilyen esetben kötelessége a kormánynak ezen eshetőség igényeihez képest az állandó békeelhelyezést is módosítani. De ha esak törvénynyel lehet azt módosítani: ezen módosításnak lehetősége tökéletesen kizáratik; mert nem lehet indokolás nélkül kivánui a javaslat elfogadását, indokolni pedig ily esetekben annyit tenne, mint a sikert koczkáztatni. Én tehát azt tartom, hogy az, a mi magából ez irányban az 1867: XII. t. ez.-bői folyik, a mely irányban a kormány 1870-ben e törvény alapján eljárt, s mely irányt én, a ministeri befolyás egyenes kikötésén kívül, jövőre is fenntartani kívánok, — a gyakorlati élet szempontjából is helyes, és kívánatos. Végül a t. képviselő ur azt mondja, hogy azért sem szeretné ezen kérdést most megoldani, s azért kívánj 22. §-t kihagyatni, mert egy szomorú jelenség van, s ez a ministerelnök ur érdeme, (Igaz! balfdöl.) Én is azt hiszem, hogy igaz. Azt mondja ő, hogy az országban nem mutatkozik kellő elevenség jogainak, alkotmányos kiváltságainak védelmében. (Halljuk!) Ha én vagyok az oka ennek, nagyon örülök ; mert kivévén azokat, kik személyes, vagy pártszempontból ítélnek meg valamit, az országos nagy közönség, a közvélemény akkor eleven a jogok védelmében, midőn azokat valaki által fenyegetve látja. Ha tehát az ország ma nem siet jogainak védelmére: annak oka nem az, — sajnálom, ha nem tetszik a t. képviselő urnák, — mintha a nemzet lelkéből kihalt volna az alkot-