Képviselőházi napló, 1878. VII. kötet • 1879. május 28–november 5.

Ülésnapok - 1878-137

137. országos filé: is májas 30. 1879. 77 mány iránti szeretet, — (Helyeslés a jobboldalon. Derültség a balon) mert az bizonnyal nem halt ki, hanem az, mert e tekintetben nem lát veszedelmet semmi oldalról. (Tetszés jobbról, mozgás balfeWl.) Pulszky Ágost: Midőn reflectálni kívánok azokra, miket a t. ministerelnök ur inkább az ez oldalról felszólalt indítványt tevő képviselő ur argumentumai ellen kifogásul, mint saját álláspontja igazolásául hozott fel : még mindig azon felfogást kell kijelentenem, hogy azon intézkedésnek, mely e §-ban foglaltatik, még tulaj donképeni indokolásával sem a kormány felszólalásaiban, sem a benyújtott törvényjavaslat szövegében, sem a t. ministerelnök ur beszédében eddig nem találkoztunk. A t. ministerelnök ur felszólalásának mindenekelőtt egy oly passusát kell figyelembe vennem, mely lehetetlen, hogy szó nélkül hallgattassék el e t. házban, minthogy ilyetén elfogadása csak praecedensül szolgálna a viták folyamára nézve. A t. ministerelnök ur felemlítette, hogy csodálja azon kívánságunkat, mely szerint, ha ő végig hallgatja azon kifogásokat, melyek részünkről valamely §. ellen felhozatnak, és azokra nem refíeetál, abban megnyugodni tekintessék. Egyáltalában nincs szándékunk a t. ministerelnök urat folyvást beszédre kárhoztatni. Ugy is hiába teszszük azt. Beszélt a ministerelnök ur eleget ellenzéki korában, most kipótolja a ház ideje iránti figyelemmel azt, mit akkor vétett. (Derültség.)Ha,nem annyit joggal megkövetelhetünk minden kormánytól, s megkövetelhet a kormánytól nemcsak a kisebbség, hanem a többség és a nemzet is, hogy ha elvi kérdésről van szó, vagy olyan §-ról, mely körül a törvény minden inkézkedései forognak; mely a törvénynek mintegy sarkelvét képezi; hogy ha a ház részéről egy tekintélyes párt épen ezen §. miatt alapjában támadja meg a törvényt; hogy ha a háznak nem egyes képviselője, hanem egy más tekintélyes töredéke részéről ezen kívánsággal szemben oly magyarázat használtatik fel, mely 4

szerint az ellenzéknek az alkotmányos jogokkal és a képviselőháznak egy tetemes része ezt kifejezve fogadja el e §-t: akkor, hogy ha a többség és a kormány részéről egy szó sem emeltetik, úgy, mint tegnap a 21. §. felett kifejlett vitában a kormány részéről egy szó sem emeltetett, azt kell hinnünk, hogy a kormány, ha nem ért egyet a szélső bal indítványával, ha elegendőnek tartja azon argumentatiót, mely azon indítványnyal szembe ezen oldalról kifejtetett, hogy a kormány ezen álláspontot osztja, és hogy az elfogadást a mi elveink alapján nem tartja veszélyeseknek. Mert ha azt kell hinnünk a kormányról, hogy a kormány e hallgatása ily kérdésekTjén, mint merő közöny interpraetálandó, hogy a kormány nem tartja szükségesnek erre nyilatkozni, ebből csak egy következtethető, az: hogy a kormány kész a képviselőházat szavai által engagirozni az ország számára készített törvényekben oly elvek szentesítésére, a melyek világosan érteimeztettek e részről, s a melyek azon részről ellenmondással nem találkoztak; a melyek igy fognak értelmeztetui mindenki által az országban — mondom — mindezt kész tenni azon utógondolattal, hogy a kormány azután azon értelmezést desavouálja. (Helyeslés balfelöl.) Midőn példát látunk erre a múltban, a midőn az összes kormány és pártja magatartásában ily előzményekkel bennünket folytonosan figyelmeztet azon veszélyekre, a melyek implicite a kormány eljárásának, hogy ugy mondjam őszinte magyarázatában rejlenek : akkor ne csudálkozzék a t. ministerelnök ur, ha bizonyos bizalmatlansággal, ha oly követelésekkel lépünk fel a kormány irányában szavainak megmagyarázása szempontjából, a melyeket talán más körülmények köztt, talán más kormány irányában nem érvényesítenénk. (Helyeslés balról.) De a ministerelnök ur felszólalása legjobban igazolja, hogy mennyire alaptalan volt azon vád, a melyet ellenünk e tekintetben emelnek ; mert ha ő azt mondta, hogy a mi theoriánk mellett a ministerelnöknek egyéb dolga nem volna, mint folytonosan felszólalni és reflectálni az itt kifejtett indokolásokra: akkor az ő előadása után mi is bátran azt mondhatjuk, hogy az ő theoriája mellett az egész országgyűlésnek nem volna soha egyéb dolga, mint miden jog és más kérdés tekintetében örökkön örökké felszólalni. Hiszen épen azon épen most hallott magyarázatra nézve is van megjegyezésem, hogy nem tartozik az elhelyezés iránti gondoskodás az ország élő, fennálló jogai közé ; hogy ezen szakasz által a fennálló élő jogok nem csonkittatnak, mert hiszen az 1870-iki béke elhelyezés és törvényhozás közbejötte nélkül ő Felsége által decretáltatott. Mindenekelőtt némi tévedés van a t. minister ur előadásában; vagy legalább a tényeket nem adja elő azon részletességgel, a melyet tekintettel a kérdés fontosságára azok megérdemelnek. Igenis a törvényhozás 67 óta gyakorolta tényleges befolyását az elhelyezés kérdésében; sőt merem mondani, nemcsak az elhelyezés, hanem oly kérdésekben is, a melyek az 1867. évi XXII. törvényczikk szerint, a reservált jogok közé tartoznak, s ezekre nézve elismerte — nem a ministerelnök ur — mert tudjuk, hogy tőle ilyesmit nem várhatunk — hanem egy alkotmányosabb, a közös hadügyminister (Helyeslés balról) elismerte az ország beleszólási jogát; és igen csodálkozom, hogy a t. ministerelnök ur helyén levőnek találja oly kérdésekben, a melyekre nézve a közös hadügyminister soha sem vitatott az ország ellen jogot