Képviselőházi napló, 1878. VII. kötet • 1879. május 28–november 5.
Ülésnapok - 1878-137
137. országos ülés május 30.1878. 75 elhatározni, hogy a módosítás már holnap tárgyaltassék. {Helyeslések.) Tisza Kálmán ministerelnök: Én ahhoz kapcsolom nézetemet, a mit az előttem szóló t. képviselő ur mondott, hogy t. i. a bizottság. ahhoz képest, a mint látni fogja, hogy a módosítások fontosak, vagy csekélyebb jelentőségűek, fogja proponálhatni az azonnali tárgyalást, vagy a későbbi napirendre tűzést; s igy azt hiszem, most csak azt kellene kimondani, hogy a bizottság utasittatik, hogy mielőbb vegye tárgyalás alá a módosításokat. Hogy ez lehetséges legyen, természetesen szükség lesz az ülés végén a jegyzőkönyv ezen pontját hitelesíteni, s azután a bizottság jelentéséhez képest fog a ház a tárgyalás iránt határozhatni. (Helyeslés.) Elnök: A t. ház méltóztatik abban megnyugodni, hogy az erdő- és jogügyi bizottság utasittatik, hogy mihamarább adja be jelentését. Az egyesült bizottságok előadójának jelentéséhez képest fogja azután a t. ház elhatározni, vájjon az azonnali tárgyalást kivánja-e, vagy később akarja-e e tárgyat napirendre tűzetni. A jegyzőkönyvnek erre vonatkozó pontja az ülés végén fog hitelesíttetni. Tisza Kálmán ministerelnök: T. ház! Mindenekelőtt reflectálni akarok Szilágyi képviselő urnák azon észrevételére, melyet az iránt tett, hogy ott, a hol egy alkotmányos fontos jognak megváltoztatásáról van szó, elvárta volna, hogy a kormány nézeteit előlegesen adja elő; mert e nélkül a ház egyes tagjai nem szólhatnak kellő alapossággal és vádolta a kormányt, hogy ezt nem tette. Én, t. ház, elsőben is tagadom — és azt hiszem, szerencsém lesz ki is mutatni — az alaptételt, mintha itt alkotmányos jog megszorításáról lenne szó. De tagadom a másikat is ; mert hisz az általános vita alkalmával ezen kérdés felemlittetvén, lígy a kormány, mint az előadó részéről, hogy ez iránti nézetei és indokai elmondattak, annak legfényesebb tanúbizonysága az előttem szólott képviselő ur beszéde, melyben hosszasan foglalkozott úgy a kormány részéről, mint az előadó ur részéről mondottak czáfolatával. így tehát a vád formailag is minden alapot nélkülöz. Mielőtt tovább mennék, tiltakoznom kell a t. képviselő ur által kifejezett azon feltevés és nézet ellen, mintha én, ha valamely indokolást végig hallgatok és arra nem refiectálok, az azt jelentené, hogy azt helyeslem. Már, t. ház, meggyülne baja annak a ministerelnöknek vagy bárkinek e házban, a ki feladatául azt tűzné ki, hogy mindarra feleljen, a mit nem helyesel valakinek s néha-néha történetesen a t. képviselő ur beszédében is; {Derültség a jobboldalon) mert hisz akkor alig állanának a ház tárgyalásai másból, mint hogy az a ministerelnök, nehogy ráfogják, hogy valamit helyeselt, kénytelen volna j minduntalan felállani, tiltakozni és czáfolni, a miből haszna a törvényhozásnak, azt hiszem, egyáltalában nem lenne. {Helyeslés jobbfelb'l. Mozgás balfelöl.) A mi már magát a szóban levő kérdést illeti, csak mellékesen jegyzem meg, hogy országgyűlési bizottságok által hangoztatott nézetek kifejezhetik az azon időben létezett vagy létezhetett, igen sokszor helyes és indokolt kívánalmakat: de országgyűlési bizottságoknak nyilatkozatai még jogot nem teremtenek s igy annak igazolására, hogy volt-e vagy nem volt valamely jog, nem szolgálhat bizonyítékul az, hogy egy vagy más országgyűlési bizottság, mely javaslat készítéssel volt megbízva, mit fejezett ki, mint maga részéről óhajtandót, szükségeset és helyest. Ezen alapon tehát bírálat alá venni az ügyet határozottan nem lehet. De a t. képviselő, ur az 18-14-ki bizottság véleményén kivül, hivatkozott az 1866-ban, majd 1867-ben működött 67-es vagy 65-ös bizottságnak kebelében történtekre, s arra, hogy akkor egyik vagy másik tagja a bizottságnak ott mit nyilvánított. Elismerem, hogy az ezen bizottságban történteknek, mely bizottságnak vitatkozása alapján hozatott az 1867: XII. t. ez., már több horderő tulajdonítható azon törvényezikk értelmezését illetőleg: de ezen törvényczikknek értelme utoljára még sem az, hogy egyik-másik tag előzetesen mit mondott, hanem annak helyes értelmét megállapítni részint a törvény szavaiból lehet, részint abból, hogy azok, kik azon törvény alkotására döntő befolyást gyakoroltak; azok, a kik végrehajtásával a közvetlenül következő időben megbízva voltak, minő értelmet tulajdonítottak azon törvénynek, miután megalkottatott; azaz végrehajtása körül mint jártak el; feltéve, hogy azok, a kik akkor az ország kormányán ültek, ismerték és akarták is megtartani az ország törvényeit. Én tehát, t. ház, ezen szempontból kívánok a dologhoz szólni. Elsőben is kénytelen vagyok megjegyezni azt, hogy a vezérlet, vezénylet, sőt a belszervezet kérdése is annyira különállanak az állandó békeelhelyezéstől, mint a t. képviselő ur állította, egyáltalában nem mondható, mert a hadsereg taktikai beosztása folytán már magának az állandó békeelhelyezésnek is sokszor változnia 1 kell, ha ezen taktikai beosztás és stratégiai elhelyezés nem az egyes részletekre, hanem egészben magára a hadseregre vonatkozik s igy azt 1 mondani, hogy midőn az 1867: XII. t. ezikkben J a vezérlet, vezénylet és belszervezet kérdése | reservált fejedelmi jogoknak jelentetett ki, ezek ; alatt a béke-elhelyezést érteni ne lehessen, én I szerintem alaposan állítani nem lehet. 10*