Képviselőházi napló, 1878. VII. kötet • 1879. május 28–november 5.
Ülésnapok - 1878-137
72 137. országos ülés májas 30. 1879. ház mind a három elvet figyelembe fogja venni: ezek alapján bátran lehet állítani, hogy az elhelvezés összes körére nézve és az abba eső viszonynak legnagyobb részére nézve nem ugyan egyenlő módon és mértékben, de az országgyűlés befolyásának léteznie kell eddigi törvényeink és eddigi közjogi elveink alapján. Egyik közjogi elv, melyet minden törvényünk, mely katonai ügyekre vonatkozik, féltékenyen és ismételve felemlít, az, hogy a katonaság viszonyainak bármily rendezéséből ezen országra semmi teher nem háramolhatik magának az országnak befolyása nélkül. Ha ez igy van, állíthatom, hogy annak meghatározása, vájjon az országban mennyi legyen a csapatoknak létszáma, melyek az országban elhelyezendők, nem hagyatott tisztán a kormányzat tetszésére; mert ez annyit jelentene, mint a kormányzatnak megadni a jogot, hogy a létszám kellő, vagy nem kellő, könnyelmű vagy helyes felemelésével az ország terheltetését egyoldalúkig eszközölhesse. Ennélfogva annak meghatározásánál az országgyűlés befolyását eddigi közjogi elveinken és törvényeinkben gyökerezőnek tartom. De aztán állítok mást is. Állítom azt, hogy azon zavaros viszonyból, melyben 1848. előtt az országgyűlés jogköre a katonai kormányzatra vonatkozó ügyek tekintetében volt, a jelenlegi viszonyokra semmi káros következtetést vonni nem szabad. Régi törvényeink mindig azon feltevésből indultak ki, és ennek ismételt kifejezést adtak magok is, hogy az országban csak a belföldi katonaság helyezhető el állandóan ; hogy háború és átmenő szükség esetét kivéve, az állandó béke-elhelyezés alkalmával csak belföldi katonaság tartassék az országban. Midőn ez meg volt állapítva, sok mindennek elesik szüksége. Jelesen az állandó béke-elhelyezés két létszáma külön megállapításának szüksége. De a jelen véderőszervezet alapján e határ megtartása sok tekintetben nagy nehézséggel jár, kell tehát, hogy alkalmas módok biztosíttassanak az országgyűlésnek, mely pótolja amaz egészen nem foganatosítható törvényben rejlő biztosítékot. Még egy körülményt nem hagyhatok említés nélkül. Mindenki ismeri a katonaság részleges elhelyezése körül 1848. előtt felmerült viszályokat, melyek a megyék és a helytartótanács, az országgyűlés és a kormány között fennforogtak. A megyék tömérdek panaszt és felterjesztést intéztek az elhelyezés ügyében, annak majdnem minden oldalára ; az országgyűlés sérelmeket készített, melyek évről-évre orvosolatlanok maradtak; mindez mutatja, hogy érezték szükségét annak, hogy a gyakorlati tekinteteknek minden figyelemben tartása mellett is, az elhelyezés elveinek megállapítását ^ törvényhozás befolyása alá esőnek tartották. Es ha valaki ebben kételkedik, méltóztassék azon különben e tekintetben sovány országos munkálatokat elolvasni, melyeket a kiküldött bizottságok túlnyomólag a beszállásolás ügyében, de nem az elhelyezés többi viszonyainak figyelembe vétele és érintése nélkül kidolgoztak. Én csak egyet akarok felolvasni, t. i.: az 1844-iki jelentését az élelmezés és a beszállásolás ügyében kitűzött országos választmánynak. Méltóztatnak tudni, hogy azon bizottság főleg az élelmezés és a beszállásolás meghatározása végett küldetett ki, de mindig hozzátétetett, hogy az ezzel kapcsolatos viszonyok tekintetbevételével készítse el javaslatát. Már most azon kapcsolatos viszonyokat, melyek az országyülés befolyásával batározandók meg, legjobban mutatja az operarum bevezetése, mely a választmány teendőinek sorozatát tartalmazza s következőleg hangzik (olvassa) : „Az országos választmány a királyi biztosok nyilatkozata taglalásába ereszkedni e helyen nem vélvén ezélszerímek, mindenek előtt szükségesnek tartotta teendői sorozatát az országosan egybegyűlt K. K. és R. R. által elibe szabott utasítás szerint, akként állapítani meg, hogy: 1-sőben megállapítandó az országban szállásolandó katonaság száma; határoztassék meg az élelmezési s szállásolási terheknek megszüntetéseért, — a mennyiben azok törvényesek — a kir. kincstárnak évenkint fizetendő valósági pénzösszeg; 2-or. állapíttassák meg a valósági sommának a törvényhatóságok között mely irányban leendő kivetése ; 3-or. ezen öszegnek behajtása, s mely pénztárban történendő kezelése s végre 4. a katonaságnak addig is, mig laktanyákban! beszállítása eszközölhető lesz, szállásolása s elhelyezése." T. ház! En csak azt akarom ezzel kiemelni, hogy régi közjogunk elvének tekintetett és ebből indultak ki az országos választmányok is, hogy az országban elszállásolandó katonaság összes létszámának és az elhelyezés alapelveinek meghatározása, bizonyos tekintetben az országgyűlés befolyása alá tartozik. Valamint lehetetlen azt is kétségbe vonni, hogy semmi oly kizárólagos jog nem engedhető át a koronának, melyből az ország terheinek kormány-cselekvénynyel való egyoldalú felemelése következik. Ha ez igy van: e javaslatot két szempontból keli megvilágítani. Vájjon megfelel-e ezen tekintetnek a fennforgó szakasz, és ha nem felel meg, minő ut volna az, melyen a t. ház helyesen járhat el ? Kétségtelen, hogy a jelen szakasz nem felel meg az említett kívánalmaknak, s hogy e megoldás, melyet javaslatba hoz, a legegyszerűbb.,
