Képviselőházi napló, 1878. VII. kötet • 1879. május 28–november 5.
Ülésnapok - 1878-137
137. országos ttlés májas 30. 1879. 7 { ják vitatni, a mikre — reménylem, hogy ki fogom mutatni — a régi, t. i. a 48. év előtti országgyűlések mindig törekedtek befolyást gyakorolni. Azt lehetne hinni, hogy a ministerelnök ur az ország jogai iránti becsülését és féltékeny érzetét innen arra a székre is átvitte; de a traditio megszakadt ezen az utón és azon nagy aggodalmak, melyek e törvény vague értelmezéséből eredtek, helyet adtak azon törvény utólagos megszorításával e szakasz szűkebb magyarázatának, {ügy van! halfelöl.) Figyelmeztetem a t. előadó urat, hogy az elhelyezés szónak ezen önkénytes megszorítására ' semmi objectiv alap sincsen; sőt az általam előadott adatok, a melyek alapján e törvényczikk keletkezett és az elhelyezés szó természetes értelme a mellett szólnak, hogy az elhelyezés szó alatt mindaz értetik, a mi a katonai és a szó természetes értelmében az elhelyezés fogalma alá tartozik, többek köztt a dislocatio is. Nem lehet tagadni, t. ház, hogy az elhelyezés szónak, mint kifejezésnek köre kiterjed a következő viszonyokra. Ha az elhelyezés megállapításáról minden tekintetben van szó, akkor mindenekelőtt az elhelyezéshez tartozik azon létszám megállapítása, mely az országban elhelyezendő. {Ügy van! balfeWl.) Alája tartozik az elhelyezés rendszere elveinek megállapítása, péld. a territoriális divisiók behozatala; az elhelyezés köreinek, melyről e törvényjavaslat szól, meghatározása. Alá tartozik azután meghatározása azon csapatoknak, a melyek ezen elhelyezési körön belül elhelyezendők, valamint ezek szerves összefüggésének megállapítása. Alá tartoznak azon módozatok is, melyek szerint az elhelyezési körökön belül az elhelyezendő csapatok az illető térhelyeken megjelenni tartoznak. Mindez, t. ház, az elhelyezés fogalma alá tartozik, (ügy van! balfeWl.) Megengedem, hogy ezen különféle viszonyokra, melyek az elhelyezés természetes értelmét alkotják, az országgyűlésnek egyenlő befolyást gyakorolni nem szükséges, sőt nem is kívánatos. Azonban állítom, hogy az országgyűlésnek befolyását ugy körülirni az elhelyezésre nézve, hogy az mondassék, hogy az a beszállásolásra nézve ezen törvény meghozása által gyakoroltatik, a mi pedig egyéb az elhelyezés szó alatt értetik, a mi szintén lényeges, talán még lényegesebb biztosítékot képez ezen ország túlterheltetése ellen, arra az országgyűlésnek semmi jog sem engedtetik: ez nem megoldása egy törvényhozási problémának, nem körülírása az exeoutiva és a törvényhozó szerv kölcsönös befolyásának az ügy elintézésére; ez egyszerű megfosztása a törvényhozótestület minden befolyásának, melyet az alkotmány, a törvény számára felállított. (Helyeslés balfelöl.) Ki kell emelnem azt, t. ház, hogy én jól tudom, hogy az elhelyezési viszonyokra nézve az országgyűlés befolyásának gyakorlatilag lehető és mégis biztosítékot nyújtó körülírása és megállapítása nehéz és szerfelett kényes dolog. De vájjon azért, mert az nehéz és kényes dolog, elfogadjuk-e ezen könnyelmű megoldást. Jogunk iráuti közöny, és azok értéktelenségében a kormány által mesterségesen táplált hit annyira vitt-e bennünket, hogy mi a jogról való általános és mindent elseprő lemondással megelégedjünk, vagy pedig önérzettel vegye kezébe a ház az ország alkotmányában biztosított jogok ügyét, és ha a kormány által kielégítő megoldás nem javasoltatik, inkább hagyja az ügyec részleges megoldás nélkül, mintsem önmaga jogait könuyelmüen megcsonkítsa. (Ugy van! balfelöl.) Felemlíti a t. előadó ur, hogy az Í867—8: XII. törvényczikk szerkezetében beunfoglaltatik az, hogy az eddigi törvények alapján az elhelyezésre és élelmezésre vonatkozó intézkedéseket az ország magának tartja fenn ; és azt kérdi, mutassuk ki az eddigi törvényekből, hogy az országgyűlés és az ország jogot birt, és befolyást gyakorolt az elhelyezésnek másnemű viszonyaira is, mint pusztán a beszállásolásra. Mielőtt ezen probléma megfejtésébe akarnék bocsátkozni, egy általános észrevételt teszek. Midőn 1867-ben ezen törvényczikk hozatott, nem kis nehézséggel kellett küzdenie a magyar országgyűlésnek, mert ezen alkotmány-törvények csak nagy vonásokban, hogy ugy mondjam, elvileg különítették el a királyi reservált jogoknak és az országgyűlés befolyása alá eső ügyeknek annyira vitás és bonyolódott körét. S nehezítette ezt egy másik körülmény is, az, hogy a véderő átalakításának küszöbén állottunk. Itt — megint Deák Ferenez nyilatkozatára hivatkozom, — Deák Ferencz azt mondotta, hogy itt szabatosabb részletes meghatározásba hiába bocsátkozunk, az összes véderő viszonyok átalakítása nem sokára megtörténik, elég az alkotmányos elveket nagy körvonalokban megjelölni; elég az. alkotmányos irányelveket megadni, aztán a későbbi törvényhozás tényezői fölülről és alulról tisztelni és részletezni fogják az alkotmányos elv határvonalait és tartalmát. Fájdalom, ellenkezőleg történik. Most azt kívánják tőlünk, hogy régi törvényeink alapján, melyeknek tetemes része azon időben keletkezett, midőn az állandó hadsereg még pólyáiban volt, vagy állandó hadsereg nem is létezett, mondom, régi törvényeink alapján mutassuk ki, hogy egy modern szervezettel szemben újkori viszonyainkra nézve minő jogokat gyakorolhat az ország. Ezen kívánság magában véve teljesen igazolatlan s a törvénymagyarázat szempontjából egészen téves. De mégis képes vagyok 3 elvet kimutatni, és ha a,