Képviselőházi napló, 1878. VII. kötet • 1879. május 28–november 5.

Ülésnapok - 1878-136

136. országos ülés május 29. 1879. 65 minél előbb kiterjeszsze hatalmát. Nem lehet ezt titkolni, mert az új fejedelem a ezár jelenlétében világosan kifejezést adott a küldöttség előtt abbeli reményének, hogy a bolgárok minél előbb egy nemzetet fognak képezni. Hogy miként véli ez által a ministerelnök ur megvédem Magyarország abbeli érdekét, hogy Oroszország hatalmi terjedésének gát vettessék, megvallom, kivenni képes nem vagyok. Hanem a mi a kérdés lényegét illeti, a t. ministerelnök ur nyíltan bevallotta, hogy Novi-Bazárba igenis be akarnak menni. Ez a tény. Azt mondja, hogy azért kötnek conventiót, hogy azt végre is hajtsák.- Ezt általánosságban nem lehet igy mondani, mert lehet conventiót kötni bizonyos jog iránt, melylyel csak esetleg akarnak élni. Tehát a ministerelnök ur tudtunkra adja, hogy igenis akarnak menni Novi-Bazárba. Hogy ez közönbös dolog lenne a magyar törvényhozásra nézve, azt valóban nem birom felfogni. Hogy annyira közönbös lenne reánk nézve, hogy annak szüksége sem forog fenn, hogy a conventió, melynek alapján ez megtörténnék, a ház előtt tárgyaltassék. nem tudom, mivel birja a t. ministerelnök ur indokolni. Beismerem, hogy ha meg tudnék barátkozni azon gondolattal, hogy helyes és szükséges, hogy az oecupatió Novi-Bazárra is kiterjesztessék, helyesnek tartanám, hogy ha már ez megtörténik, nem ugy, mint Bosznia occupatiója, hanem igenis a török kormánynyal egyetértőleg történjék, hogy vért és pénzt kíméljünk. De bebizonyítandó, hogy szükséges. Kérdem, van-e Magyarországnak pénze arra, hogy 4—5000 főnyi katonát őrizet végett oda küldhetünk? A t. ministerelnök ur két dologgal indokolja azt, hogy miért nem tartja uzélszerímek, hogy e conventiót a ház elé terjeszsze. Egyik az, hogy miután már helyeselt és jóváhagyott szerződésre vonatkozik, nem forog fenn az előterjesztés szükségessége. Nézetem szerint igen nagy különbség van a kettő közt. A berlini szerződésben az osztrák-magyar kormány kikötötte magának a jogot, hogy Novi-Bazárba menjen. Itt arról van szó, hogy e joggal akarnak-e élni. S mint méltóztatott jelentein, el vannak határozva, hogy e joggal élnek. Ez kétségkívül a képviselőház jogkörébe tartozik, s követelhetjük, hogy mielőtt ez megtörténik, ezen conventió hivatalosan beterjesztessék, és pedig nemcsak közzététessék a hivatalos lapban, hanem a ház ítélete alá bocsáttassák, vájjon helyesli-e, hogy a már megkezdett oecupatió Novi-Bazárra kiterjesztessék ? A másik, a miért nem tartaná beterjeszthetőnek az, hogy a másik állam törvényhozása — meglehet, hogy roszul értettem — jelenleg nincs együtt és e miatt lehetetlen volna az egyik törvényhozásban tárgyalni a conventiót, a KÉPVH, NAPLÓ 1878—81. VII. KÖTET. másikban pedig nem. Bocsánatot kérek, emlékszem rá, hogy midőn a berlini szerz;ődés tárgyalásáról, vagy nem tárgyalásáról volt szó, épen a ministerelnök ur kijelentése folytán lett elfogadva az, hogy ő ugyan a berlini szerződés tárgyalását szükségesnek nem tartja: mindazonáltal ha a túlsó állam parlamentje tárgyalná, a paritás elvénél fogva ő maga fogná kívánni, hogy a magyar törvényhozás is foglalkozzék vele. Most tehát kérem, ha oly nagy súlyt helyez a paritásra, akkor, ha a múlt alkalommal ugy történt, hogy előbb Ausztriában tárgyalták a berlini szerződést, és aztán a paritás elvénél fogva tárgyaltuk mi, most már ugyancsak a a paritás elvénél fogva kezdjük meg mi, és ha majd összejön az osztrák törvényhozás, ők is fogják tárgyalhatni, ha tetszik. Én nem fogadhatom el érvül azt, hogy nincs együtt a törvényhozás, mert meg vagyok győződve arról, hogy még akkor is, ha a törvény nem szólna róla, a parlamentarismus megkövetelné, hogy minden nemzetközi szerződés, akármilyen az, közöltessék a parlamenttel. Felemlítem, hogy midőn hasonló szerződést kötött Anglia Törökországgal, a szerződés beterjesztetett az angol alsó házban és tárgyaltatott is nem csak ott, hanem később a felsőházban is. Minthogy világos törvényünk van rá, sajnálom, de a t. ministerelnök ur válaszát tudomásul nem vehetem. Tisza Kálmán ministerelnök: Csak pár szóval kívánok reflectálni azokra, miket a t. képviselő ur mondott. Az egyik az, hogy mindenesetre különbség van a helyzet között, melyből a képviselő ur most analógiát akar húzni, különbség annyiban, a mennyiben akkor a magyar törvényhozás együtt volt. most pedig a másik állam törvényhozása együtt nincs és nem is lehet. Egyébként nem is hoztam ezt ugy fel, mint egy leküzdhetetlen akadályt, hanem azt mondottam — s erre alapítottam nézetemet — hogy mivel törvényszerű kötelezettség ez iránt nincs — és ez az, a miben eltér nézetem a képviselő ur nézetétől — minthogy ez nem tartozik azon nemzetközi szerződések közé, melyeknek beterjesztését a törvény megrendeli: nem volna czélszerű ezt megtenni akkor, mikor a másik törvényhozás együtt nincs és nem is lehet. Nem a törvényességgel, hanem a czélszerűség és az opportunitás szempontjából hoztam fel ezen indokot. Ez az egyik, a mit megjegyezni bátor voltam. A másik pedig a következő. Igenis, ha Novi-Bazár irányában az előre hatolás — mint megjegyeztem —• a szükséghez képest, belátásunk és viszonyaink szerint meg fog történni, és ha az ezen a conventión alapulna, ha innen venné alapját, ha ez volna a szerződés, melyen a bevonulás alapszik, akkor igenis én is azt mondanám, hogy az 1867: XII. t. ez. 8. §-a szerint a conventió ide beíerjesztendő 9