Képviselőházi napló, 1878. VII. kötet • 1879. május 28–november 5.

Ülésnapok - 1878-136

136. országos ülés májas 29. 1879. 47 sorában pedig a muzeumok és könyvtárak szavak után a „levéltárak" szót kérném beleszuratni, mert csakugyan a levéltárakat a könyvtárakkal nem veszik ugyanazonos dolognak, és megtörténhetik, hogy az épületben, a melyben talán egy családnak gazdag levéltára van elhelyezve, katonaság szállásoltatván be, tűzveszély üt ki, és igy a történelemre nézve is becses levéltár könynyen veszélyben foroghat. Ugyané szakasz harmadik pontjában pedig ismét a magyarul irt Reichsvertretunggal találkozunk. Erre nézve már félreértés merült fel a ház kebelében, épen azon esetben, midőn a képviselőház határozata a főrendiházzal közöltetni indítváDyoztatott Itt az van mondva „birodalmi, országos, törvényhatósági és községi képviseletek". E helyett Baross képviselő ur azt indítványozta, ha jól értettem, hogy „állami" stb. képviseletek. Baross Gábor: Nem! Molnár Aladár; Akkor hát a „képviseletek" szó kimarad. Az „állami" épület alatt értethetnék minden állami épület, minden olyan épület, mely az állam jószágain van, tehát egy ilyen helyre sem lehetne katonákat beszállásolni, ezt pedig a kormány maga sem akarhatja, mert akkor e pont igy szólna „állami, országos, törvényhatósági és községi épületek". (Felkiáltások: Hivatalhelyiségek.) Ha pedig a „képviseletek" szó megmarad, akkor a főrendiház helyiségei nem jönnek be. Én tehát indítványozom, hogy az „országos" szó kihagyassék és e helyett tétessék: „az országgyűlések hivatalhelyiségei" stb., a többi marad. Ez a hivatalos neve ugy a horvát országgyűlés, mint a magyar országgyűlésnek, értve ez alatt a képviselőházat és a főrendiházat. Bátor vagyok indítványomat elfogadás végett ajánlani. (Helyeslés.) Márkus István : T. ház! Talán szükséges, hogy a vita befejezése előtt a bizottság részéről én is néhány szót mondjak a módosítványokkal szemben. Mindenekelőtt bátor vagyok a t. ház figyelmét felhívni arra, hogy ezen §. csakis a beszállásolás alól feltétlenül kizárt helyiségekről rendelkezik és hogy azon megkülönböztetésen kivül, mely ennek folytán keletkezik, az épületek közt az előbbi szakasz még egy más megkülönböztetést tett, t. i. azt mondja, hogy a végrehajtási, közigazgatósági hatóságoknak a férő helyek összeírásakor különbséget kell tenniök az alkalmas és a kevésbbé alkalmas épületek közt, t. i. alkalmas épületek, a melyek a rendes beszállásolásoknál vétetnek igénybe és kevésbbé alkalmas épületek, a melyek szükség esetén vétetnek igénybe, épen tekintettel a következő 10, §-ra, melynek rendelkezéseit nem lehet oly véghetetlenül kiterjeszteni, hogy azután a beszállásolás nehézségekbe ütközzék. Figyelmeztetem különben Thaly képviselőtársamat, hogy igen helytelen az a felfogás, hogy mindig osztrák tábornokokról beszélnek akkor, mikor a katonák beszállásolásáról van szó. Engedelmet kérek, azon helyiségek, a melyek e czéíra szolgálnak, nem az osztrák tábornokok, hanem a magyar katonák használatára valók lesznek, főleg ha elérjük azon törvényes követelésünket, hogy a magyar ezredek a territoriális divisiók behozatalával Magyarországban legyenek elhelyezve. Akkor tehát, midőn arról van szó, hogy a beszállásolás minél alkalmasabbá tétessék, egyáltalában nem az osztrák tábornokok kényelméről van szó. Miután a közigazgatási hatóságok feladata, hogy az alkalmas és a kevésbbé alkalmas helyeket megkülönböztessék, melyek közül a kevésbbé alkalmasak csak rendkívüli szükség idején vehetők igénybe; miután nem az ország, hanem a magyar hatóságok fogják e törvényt végrehajtani, fel lehet tenni, hogy az ilyen helyiségek legnagyobb részét a kevésbbé alkalmasok közé fogják sorozni. Én tehát nem látom annak szükségét, hogy a 10. §-ba a helyiségek azon egész sorozatát felvegyük, melyet Thaly Kálmán képviselőtársam felemlített. Igaz, hogy lehet jó érveket felhozni a mellett, hogy ha a lelkészek lakásai kivétettek, vétessenek ki a tanítókéi is. Méltóztassanak azonban figyelemmel lenni e paragraphusnak 9. pontjára, a mely nemcsak a tanítókat, hanem minden egyes honpolgárt kivesz bizonyos mértékig a katonai beszállásolás terhének viselése alól; a mennyiben azt mondja, hogy a kereseti üzletre nélkülözhetetlen helyiségek és minden egyes szállásadónak családi viszonyaihoz képest szükséges szállása nem vehető igénybe a beszállásolásnál. Ez tehát a tanítókra is értetik és igy a tanítók szállását nem okvetetlenül kell igénybe venni. Csak egyetlegy esetben jut a tanító kellemetlen helyzetbe s ez akkor történik meg, ha a tanítónak csak egy szobája van. (Mozgás a sz&ls'á baloldalon.) Azonban, t. ház, Magyarországon oly tanítói lakás, a melynek csak egyetlenegy szobája volna, igen kevés van. Csatár Zsigmond (közbeszól): Ezer és ezer van! (Ugy van! balfeltíl.) Márkus István: Ha ezer van is, még ez is igen kevés ahhoz képest, hogy hány tanítói lakásnak kellene Magyarországon lenni. Azonban ebben az esetben választás csak a köztt van, hogy a tanító egy vagy két éjjelre szállást adjon-e a katonáknak, vagy pedig kitegyük azokat a szabad ég alá. (Zaj, nyugtalanság balfelöl.) Én nem tudom, hogy méltóztatnak a képviselő urak azon az oldalon a katonákról gondolkozni, de ha méltóztatnak az ország fiaira azt a kötélezettséget róni, hogy tiz évig mint katonák