Képviselőházi napló, 1878. VII. kötet • 1879. május 28–november 5.
Ülésnapok - 1878-136
48 136. országos ülés május 29. 1879. szolgálják az országot, méltóztassanak azoknak i tisztességes ellátásáról is gondoskodni. Thaly Kálmán t. képviselő ur megjegyzést tett arra vonatkozólag, hogy e paragraphusban a törvényesen elismert vallásfelekezetek lelkészeinek és főpapjainak esaládi viszonyairól van szó, állítván, hogy ez a katholikus papokra nézve a jövőre nézve bizonyos praejudieiumot foglal magában. E pont, t. ház, a bizottságban is tárgyaltatott és az által el is fogadtatott, és én nem hiszem, hogy egy bizottságról fel lehetne azt tételezni, hogy rósz élezeket akar csinálni. (IIe^yeslés jobbfelöl.) Ha tehát ez nem élez, hanem komoly dolog, akkor a §-nak ezen rendelkezése nem vonatkozhatok a katholikus papokra, (Helyeslés jobbfelöl) hanem vonatkozik a törvényesen elismert vallásfelekezetek lelkészeire és főpapjaira, {ügy van! Helyeslés jobbfelöl.) A képtárakra és egyéb helyiségekre vonatkozólag, bátor vagyok azt megjegyezni, hogy felfogásom szerint a képtárak a kevésbbé alkalmas beszállásolási helyiségek közé fognak soroztatni, a melyek csak nagy szükség esetében vétethetnek igénybe. Mintán pedig a törvény szerint a beszállásolásról a magánbirtokosok előlegesen értesíttetnek, nem nagy lehetetlenség, hogy a képek a képtárakból elvitessenek, mi által a mater dolorosa vagy más szent kép a bajuszoktól és egyéb kellemetlenségektől megóvattathatik. Csanády képviselő urnák megjegyzem, hogy e §-nak nem volt ezélja azon személyek közti, a kik azon épületekben fognak lakni, rangsorozatot felállítani. Miután állami dolgokról van szó, egyszerűen elkezdte az államnál, mint legfőbb személynél, azután átment a társulatokra, —• mert itt egyházi társulatok épületeiről és nem az Istenről van szó. Azt hiszem tehát, hogy a sorrend szempontjából tett ellenvetés nem bir nagy fontossággal. A mi pedig Baross Gábor t. képviselőtársamnak módosítványát illeti, az ellen épen azon aggodalmak folytán, a melyek itt felmerültek, nincs kifogásom, habár e szó: „birodalmi", a bizottságban is tárgyalás alá vétetett és azt ott senki máskép nem értette, mint a hogy az a magyar közjog értelmében értelmezhető. Miután Molnár Aladár t. képviselő ur kiemelte, hogy szükséges volna, hogy az iskolák és a levéltárak világosan megneveztessenek, azt részemről nem ellenzem s csak azt jegyzem meg, hogy e magyarázat a törvényből amúgy is következik. E. Orbán Balázs: T. ház! Én nem feleslegesnek, hanem szükségesnek tartom a Thaly t. képviselőtársam módosításában foglalt kivételeket megemlíteni. A minister ur feleslegesnek tartja a kivételeknek szószerinti megemlítését, ugy látszik azon indokból, hogy a törvény egybehangzó legyen az osztrák államban hozott hasonló törvénynyel és hogy a községek elöljárói ugy is befolynak a beszállásolásnak rendezésére. Azonban, t. ház, én e tekintetben biztosítékot nem látok. Elismerem ugyan, hogy a városi elöljárók sok helyütt a műveltség azon színvonalán állanak, hogy e tekintetben kellő megnyugtatást szolgáltatnak; de vannak — fájdalom — a kisebb városokban és községekben oly elöljárók, a kik teljes biztosítékot nyújtani nem képesek. A múlt évben e képviselőházban felszólalás tárgyát képezte az, hogy Somogymegyében, ha jól emlékszem, Marczaliban, magát a járásbíróságot kidobták hivatalos helyiségeiből. Szalay Imre t. képviselőtársam interpellatiót intézett egy másik esetben a minister úrhoz, hogy egy tiszt, tehát nem közlegény, egy családapát családostól, portékástól együtt az utczára dobatott és erőszakosan elfoglalta azon helyiségeket, a melyek szükségesek voltak az ő családja számára. Ezek tehát oly tények, a melyek az elővigyázat szükségességét igazolják. Baross Gábor t. képviselőtársunk nemes hévre gerjedve, felszólalt a katonák védelmére. Beismerem, t. ház, hogy katonáinknál és minden hadseregnél sok müveit elem van és hogy a műveltség ott tért foglal. Azonban ne feledjük, hogy az általános hadkötelezettség behozatala óta sok műveletlen elem került a hadseregbe. {Zúgás a jobboldalon.) Ne feledjük, t. ház, hogy néha még a művelt embert is elragadja a fajgyűlölet és más szenvedély. Tudjuk, hogy a német nemzet igen művelt és hadserege a legműveltebbek közé tartozik, mert közmondásossá vált az, hogy az iskolatanítóknak a hadserege. Azonban láttuk a franczia háború alkalmával, hogy a német katonák is — sajnos — kihágásokra ragadtatták magukat; bútorokat, könyvtárakat pusztítottak és romboltak szét fajgyülötetből és ellenszenvből. Óvakodnunk kell tehát, t. ház, nekünk különösen, mert a mi hadseregünk tisztjeinél hagyományos ez a gyűlölet. Erdélyben pl. egyetlenegy iskola sincs, a melyet 1848-ban az osztrák hadsereg számára le nem foglaltak volna és azt a katonák szét ne rombolták volna ugy, hogy évtizedek múlva is alig voltunk képesek azt helyreállítani. Azon eset, a melyet Thaly t. képviselőtársam felhozott, 1866-ban történt, midőn az országos levéltárt erőszakosan katonai kórházi czélokra akarták felhasználni. Tehát, t. ház, az előgondoskodást a múltból merített példákon és tapasztalatokon okulva, egyáltalában feleslegesnek nem tartom. Szükséges, hogy a levéltárakat kivegyük, mert tudjuk