Képviselőházi napló, 1878. VII. kötet • 1879. május 28–november 5.

Ülésnapok - 1878-136

46 136. országos ülés május 29. 1879. szakaszt, mint olyat, hogy miről akar beszélni. Intézkedni akar azon építményekről , szóval azon helyekről, a melyek minden viszonyok és körülmények közt a békeelszállásolás alól kivétetnek. Es én megvallom, hogy nem tudnám megmondani, hogy én-e, vagy a magyar kormány, vagy a bécsi kormány szerkesztette-e igy e §-t, és igy nem tudom, fog-e Pulszky Ágost tiszt, barátomnak tetszeni, de azt erősen hiszem, hogy ezen szakasz megfelel mindazon nézeteknek, melyeket ő maga előadott, megfelel teljesen a culturalis szempontoknak is. Ennél azonban tovább menni, megvallom, nem tartanám czélszerímek ; mert annyira menni, hogy egyes olvasó egyleteket is kivegyünk, nem lehet, a mennyiben ha épen szükség van, az olvasóegylet az egyik házból átmehet a másikba és segíthet magán. Azt sem tartom épen fontosnak, hogy a tanintézeteket tegyük külön oda a képzőintézetekhez. Ha ez a törvényjavaslat életbe lép, mely azt határozza, hogy az elszállásolásra szánt helyiségeket maga az illetékes hatóság jelöli ki, azt hiszem, hogy ebben van annyi garantia, hogy azon hatóságok nem fogják épen a culturalis intézeteknek szánt épületeket e czélra átadni, hanem másképen fognak magukon segíteni. Nemcsak a culturalis szempontoknak van e törvényjavaslatban elég téve, hanem a vallási és közigazgatási , és általában mindenféle tekintetbe veendő szempontoknak. A classificatió nem aristocraticus, vagy másféle szempontokból állapíttatott meg ugy, a hogy itt van, hanem végre is sorra kellett venni az egyes épületeket és igy tették első helyre az államot és annak minden körülmények közötti képviselőit. A második helyre a diplomatia szükséglete jött, azután jött az állami szükséglet, s azután jött az egyház szükséglete; mert hiszen az isten nem szükségei lakást, hanem csak a vallások igényelnek isteni tiszteletre szánt helyeket. S igy keletkezett ez a sorrend. Én megvallom, bár tudom méltányolni azt az érzületet, a melyből Csanády Sándor képviselő ur kiindult, hanem még sem szeretném ezt a sorrendet megváltoztatni, mert ha az megváltoztattatnék, igen sok változást kellene tenni a 4-ik pontban, nem lehetne első helyre tenni a betegápoló és jótékony intézeteket. Thaly képviselő ur a 2-ik sz. a. pontra azt mondja, hogy a hatalmak követségei nem léteznek Magyarországon. Az igaz, még e perczben nincsenek, mert a követek minden államban követni szokták a Felség személyét és mindig annak körében tartózkodnak: úgyde ha ő Felsége hoszszabb ideig tartózkodik itt, igen gyakran láttuk már, hogy a követek is itt vannak, és ha egyik hatalomnak tetszik talán palotát építeni itt, hogy arra az időre, mig ő Felsége itt tartózkodik, követének állandó lakása legyen, azt hiszem ez ellen nem lehet kifogás; és igy mindjárt helye van a kivételnek, és igy a törvény intézkedése is meg lesz erre nézve. Egészen más kategóriába tartoznak a consu • lok. A consulatus, ugy a mint szervezve van, nem exterritorialis állás; hiszen igen sok consul itt budapesti lakos és háziúr. Tehát a consulok nem lévén felruházva azon exterritorialis joggal, a melylyel a követek birnak, azt hiszem, nem lehet senkinek sem szándéka, hogy az itteni háziúrnak a háza, azért, mert egyik, vagy másik eonsuli ezímet viseli, a beszállásolástól felmentessék. Igy tehát azt hiszem, hogy a t. képviselő urnák a 4-ik és 7-ik pontra tett módosítványai feleslegesek, mert már ez meg van e szakaszban. Nem hiszem, hogy valaki a könyvtárak és levéltárak köztt különbséget tegyen ; mert ha egyszer világosan kimondja e szakasz, hogy a közhasználatra szánt muzeumok és könyvtárak helyiségei, ezt mindenki ugy fogja érteni, hogy e kategóriába tartoznak a levéltárak is. Én tehát kérem a t. házat, hogy méltóztassék a szerkezetet ugy a mint van, elfogadni. A mi a Baross képviselő ur által a 3-ik pontra tett módosítványt illeti, miután itt nem volt más intentio, mint csak specificálni a különb séget, a mely a birodalom, országos, törvényhatósági hivatalhelyiségek közt létezik : nincs ellenvetésem az ellen, ha az indítvány elfogadtatik; bár meg kell jegyeznem, nogy e pont szerkesztésénél azon nézetből indultam ki, hogy szent István koronájának területe, a melyben benne foglaltatik ugy Magyarország, mint Horvátország, bátran czímezhető magyar birodalomnak is. De ha scrupulusa van valakinek e miatt, ám használjuk az „állam" kifejezést. Ezek után ismétlem, hogy Baross Gábor képviselő ur módosítványát elfogadom, mig a másik két módosítványt nem fogadhatom el. Molnár Aladár: T. ház! En sem tartom egészen szabatosnak a 10. §. némely pontját, hogy az félreértésekre ne szolgáljon alkalmat. Előre megjegyzem, hogy a 4-ik pontra nézve, miután nincs reményem ahhoz, hogy az elfogadtatnék, nem teszek módosítványt azért is, mert félek, hogy ha oly részletesen belebocsátkozunk az elemezésbe, abból azután zavar támadhat. Csak azt kérem, hogy a 4-dik pont második sorában a „nevelő-intézetek" után szurassék be az „iskola" szó. A nevelő-intézetek alatt az iskolákat is lehet ugyan érteni, de miután a közhasználatban nevelő-intézetnek csak azt tartják, a hová bennlakásra vesznek fel növendékeket, megtörténhetik, hogy a hatóságok az iskolákat nem értenék e kifejezés alatt, mert az iskolákban nincsenek bennlakók. En tehát kérném, hogy a „nevelőintézetek" szó után „iskolák helyiségei" szavak szúrassanak be. Ugyanezen pont utolsó