Képviselőházi napló, 1878. VII. kötet • 1879. május 28–november 5.
Ülésnapok - 1878-136
136. országos ülés májns 29. 1879. 45 viselő hazafisága mentette meg a nemzet egyik legfőbb tudományos kincsét az elpusztulástól. Ismétlem — praecautio non nocet. Vegyük belé tehát a törvénybe különösen a levéltárakat is. Még pedig én nemcsak a közlevéltárakat, hanem a családiakat is óhajtanám a beszállásolás alól kivenni; mert ha pld. a gr. Károlyi vagy Erdődy család levéltára a katonai beszállásolás által meggyúl és elhamvad ; én ezt a kárt nemcsak a család kárának, de egyúttal a tudományosság, a nemzet kárának is tekintem. {Helyeslés baljelöl.) Hasonló viszony áll a kép-, szobortárak és műgyüjteményekre nézve. A képtárakról talán lehetne azt mondani, hogy elébb hurczolják ki a képeket, s azután szállásolják be oda a katonaságot; de hiszen maga a gyors kihordás is sokszor tetemes megkárosításával járna a műkincseknek. A hol pedig éz a kihurczolkodás nem lehetséges: minő művészeti károk fognának származni, ha péld. valamely műveletlen közkatona a remek Mater Dolorosá-nak kacskaringós bajuszt pingál, vagy egy szép Vénus képet által szurkál. (Derültség.) Uraim, hony sóit qui mai y pense! Ilyesmi gyakran megtörtént már. így például az ónodi várban lévő régi történeti képeket 1849-ben az osztrákok és muszkák czéltáblákul használták; ma pedig, midőn a katonáknak szobapuskáik is vannak, annál inkább megtörténhetnék, hogy valamely képtárban czéltáblául szolgálnának Rafael és Corregio festményei. Ugyanez áll a műgyüjteményekre, a szobortárakra és színházakra nézve. Mindezt bővebbeu fejtegetnem felesleges. Egyszóval, én minden kulturális intézetet ki akarok venni; és ha már a museumok és könyvtárak a javaslatban tüzetesen megneveztetnek: óhajtanom kell, hogy a levéltárak stb. gyűjtemények, színházak szintén név szerint neveztessenek meg, a netaláni félreértések és káros következmények elkerülése szempontjából. Felteszem én azt az illető városivagy községi elöljáróságok nagyobb részétől, hogy úgyis lehetőleg megóvnák maguktól is a tudományos és mügyüjteményeket; de ha már oda törekszik ezen szakasz, hogy speciálisai]on, legalább tegye ezt lehetőleg tökéletesen, és ezélszerfíen; mert mégis lehetnek esetek, mikor közművelődési érdekeink sajnosán fognának szenvedni, hogy ha ezt elmulasztanók. És ha már a kár egyszer megtörtént, nem lehet többé a bajt orvosolni. Azért ajánlom ezen szakasz 6. és 7. pontjához benyújtott ellenindítványomat. (Helyeslés a szélsőbalon.) Molnár Aladár jegyző (olvassa): Baross Gábor: T. képviselőház! Tartózkodom attól, hogy az előttem szólott képviselőtársam módosítványainak részleteire reflectáljak. Altalánosságban csak annyit kívánok megjegyezni, hogy azon felfogás, melynek a képviselő ur a katonaságra nézve kifejezést méltóztatott adni, ma már a tényeknek valóban nem felel meg. Továbbá, hogy részemről legalább nem tartom czélirányosnak ugy tüntetni fel a katonaságot, mint barbárt, mint a melynek nem lehet más feladata, mint a műkincsek ellen irtó háborút vinni. Thaly Kálmán: A közkatonákat, aLandsknechteket értem. Baross Gábor: Ennyit kötelességemnek tartottam annyival inkább megjegyezni, mert tanácsosnak tartom a különbség tótelét a régibb időben és a háborús időkben való erőszakos fellépés és a mai idő, a mai felfogás között és a békességes elhelyezés között. Részemről e szakasz 3. pontjához akarok módosítványt tenni, még pedig annál fogva, mert oly kifejezések használtatnak benne, melyeket én egészben megfelelőknek nem tartok és melyek már a tegnapi napon is kételyekre és kifogásokra adtak alkalmat. Bátor vagyok tehát a következő módosítványt ajánlani : „A 3. pont második sorában e szavak: birodalmi, országos, törvényhatósági és községi képviseletek hivatalhelyiségei" helyett tétessék: „az állami, törvényhatósági, községi hivatalos helyiségek." Ezt a kifejezést használja egyfelől az 1868: XXII. t.-cz. midőn a 2. §-ban a házadó-mentességről szólván, felemlíti az állami, a törvényhatósági és községi hivatalos helyiségeket; másfelől az e törvényjavaslat 3. pontjában használt kitétel nem felel meg a valóságos ténynek. De továbbá ezen kitételek: „birodalmi, országos" nem bírnak nálunk törvényszerű közjogi értékkel és annál fogva azt a kitételt ajánlom helyükbe, mely a kincstárak által birt épületekre alkalmazható. És ez nem lehet más, mint az állami. (Helyeslés.) Mindezeknél fogva ajánlom módosítványom elfogadását. Csanády Sándor: Szerintem a tárgyalás alatt levő 10. §. alkotója azon helyiségek sorozatát illetőleg, melyek beszállásolásra igénybe nem vétethetnek, nagyon aristokraticus szempontokból indul ki. Ott ugy látszik, a méltóságokat sorolja elő; azonban midőn az emberi méltóságokról megemlékezett, megfeledkezett arról, hogy van még egy felsőbb méltóság is, t. i. az isteni hatalom, mert a templomokra vonatkozólag a 4. sorban tétetik csak említés. Én tehát kérném a t. házat, hogy e sororozatnál is tartsuk meg az illő méltóságot s az első helyre az istenházát, a templomot tegyük. Szende Béla honvédelmi minister: Az előttem szólott t. képviselő urat én nem fogom követni a régi múlt időkre és a történelemre, s mindazokra, a mik századokon keresztül történtek e téren; és épen mert a jelen viszonyok és a jelen nézetek mellett s a mostani törvény életbeléptetése után nem fognak már megtörténni, I nem reflectálok, hanem veszem egyszerűen a
