Képviselőházi napló, 1878. VII. kötet • 1879. május 28–november 5.
Ülésnapok - 1878-136
136. országos Blés május 29.1S7Ü. 43: szakasz első sorában e szó helyett: „visszatérített" teendő: „visszatérítendő". Elnök: A t. ház ezzel a módosítással a 2. §-t elfogadja. Baross Gábor jegyző {olvassa a 3. és 4. %%-t, melyek észrevétel nélkül elfogadtatnak). Elnök: A törvényjavaslat végig tárgyaltatván, a holnapi ülésben fog harmadszor felolvastatni és végleges szavazás alá bocsáttatni. Következik a megállapított napirend szerint a közös hadsereg és a honvédség beszállásolásáról szóló törvényjavaslat tárgyalásának folytatása. Baross Gábor jegyző (olvassa a 10. §-t). Thaly Kálmán; T. ház! Ezen szakasznak három pontjára nézve bátorkodom módosítást benyújtani, t. i. a 2., 4. és 7. pontra nézve. Azon módosítás, melyet a második pontra benyújtandó leszek, oly egyszerű és annyira a tényleges viszonyoknak megfelelő, hogy alig kételkedem benne, miszerint az a t. háznak nagy többsége vagy az egész t. ház által el fog fogadtatni. A 4. és 7. pontokra vonatkozó módosításaim azonban már lényegesebb és complieáltabb természetűek, s azért azt vagyok bátor kérni a t. háztól: méltóztassék megengedni, hogy a 2. ponthoz beadott módosítás külön vétessék szavazás alá, a 4. és 7. pontra teendő ismét külön, » hogy ezeket külön indokolhassam, minthogy bővebb indokolásokra van szükség. (Helyeslés.) Bátor leszek ennélfogva mindenekelőtt a 2. ponthoz teendő módosításomat előterjeszteni. A második kikezdés igy szól: „Idegen hatalom követségének épülete, lakásai, irodái". T. ház! Már csak ezen rövidke sor is mutatja, hogy ezen törvényjavaslat a lajthántúli törvényjavaslatnak úgyszólván merő fordítása. Bécsben igenis vannak az idegen hatalmaknak követségei; de fájdalom, Budapesten nem vagyunk oly szerencsések, mert itt csak consulságok léteznek. Azért azt bátorkodom indítványozni, hogy ezen szakasz a tényleges viszonyoknak megfelelőleg, igy módosittassék: „idegen hatalmak követségeinek és consulságainak épületei, lakásai és irodái". Molnár Aladár jegyző (olvassa a Thaly Kálmán által beadott módosítványt). Elnök: Kérem a t. képviselő urat, méltóztassék előadását tovább folytatni. Thaly Kálmán: A t. elnök ur felszólításához képest, bátor vagyok a 4. és azzal kapcsolatban a 7. pontra vonatkozólag beadandó módosításomat mindenekelőtt felolvasni és azután indokolni. A 10. §. 4. pontja az általam benyújtandó ellenindítvány szerint a következő módon lenne szerkesztendő: „Ellenindítvány. A 10. §. 4) alatti pontja akként szövegezendő: „4. a nyilvános és jótékony közintézeteknek szánt helyiségek; továbbá nyilvános és nyilvánossági joggal felruházott alsó- és felső iskolák, papnöveldék, tan- és nevelőintézetek, kisdedóvodák helyiségei; azonkívül oly képző- és nevelőintézetek, magán-jótékonysági és gyógyintézetek helyiségei, melyeknek nem nyerészkedés a ezélj ok ; végre a közhasználatra, irodalmi, vagy oktatási czélokra szánt museumok, könyv- és levéltárak; a magyar- és horvát tudományos akadémia s egyéb alapszabályilag jóváhagyott tudományos- és közművelődési társulatok, olvasó egyletek, kép- és szobortárak s műgyüjtemények, nemkülönben a nemzeti és városi színházak helyiségei." A 7. pont ugyanezen szövegezés némely tételeinek megfelelőleg, következő módon lenne átalakítandó: „7. A törvényesen elismert vallás-felekezetek főpapjainak, lelkészeinek, segédlelkészeinek és tanítóinak; úgyszintén a felekezet nélküli községi iskolák tanítói (tanítónői) és segédtanítóinak családi, illetőleg háztartási viszonyainkhoz képest szükséges lakszobai" stb. A többi marad. T. ház! Azon okokat, melyek engem arra bírtak, hogy az ajánlott szövegezés helyett a 4. és 7. pontoknak a felolvasott szerkezet szerint való módosítását javasoljam: a következőkben vagyok bátor röviden körvonalozni. A közös hadügyminister, a ki magát az 1867-iki törvér^ek ellenére mai napig is k. k. Reiehskriegsministernek nevezi minden hivatalos iratán, ezen közös hadügyminister, a katonai párt elveihez híven Ausztriát és Magyarországot is kaszárnya-állammá akarja átalakítani, és ebben hűséges támogatóra talál a mi honvédelmi ministerünkben 1Í5« cl kiről tegnap fájdalommal tapasztaltam a 6. szakasz tárgyalásánál, mikép szavazott saját ügykörének megszorítása ellen, a hadügyminister ügykörének bővítésére, (ügy van! a szélső balon.) A magyar nemzet azonban nemzeti létezését, a magyar faj uralmát és a kor követelményeit tekintetbe véve és jövőre is kiterjeszteni óhajtva, rég átlátta azt, s ösztönszerűleg minden erejének megfeszítésével oda törekedik, hogy Magyarországot cultur-állammá alakítsa át. A kaszárnyaállam és a cultur-állam küzdenek tehát egymással ; s nem csoda, hogy ezen küzdelmek adandó alkalmakkal folyton megájulnak, mivel számtalanok azon érdekek, midőn ezen kettő: a kaszárnya- és a cultur-állam egymással összeütközésbe jut. Ily érdekek érintetnek a beszállásolási törvénynél, nevezetesen a 10. szakasz 4. és 7. pontjaiban is. A cultur-állam érdekei ugyanis azt követelik, hogy a tudományos, közművelődési intézetek és iskolák lehetőleg minden pusztításod .
