Képviselőházi napló, 1878. VII. kötet • 1879. május 28–november 5.

Ülésnapok - 1878-160

£04, 160. országos ülés november 5. 187*. vette és a ház az annak fedezésére eszközölt hitelmüveleteket helybenhagyta. E deficit 31 millió 760,933 frtot tesz. Az 1877. évi deficitet ugyancsak a zárszámadások szerint veszem fel, mert az szintén befejezett ténynek tekinthető és mert a kormánynak a felmentés megadatott. Ez kitesz 26.451,033 frtot. Az 1876. évi deficitet pedig, eltérőleg a pénzügyminister úrtól, ki ezen deficitet a zárszámadások szerint 27 millióban vette fel, az előirányzat szerint veszem fel, mert ez idő szerint a kormány felhatalmazása csak arra vonatkozik, hogy a kormány csak az előirányzott deficit erejéig élhet ezen hitelműveletek eszközlésével. Ha a kormány többet adott ki, ezt igazolnia kell és a különbözet fedezésére felhatalmazást a törvényhozástól még kérnie kell. Irányadó tehát azon felhatalmazás, mely a törvényben foglaltatik. Az 1878. évi deficit a költségvetési törvény szerint 21.121,000 írtban van előirányozva. Megszavaztatott továbbá a közösügyi kiadásokra póthitelként 128,000 frt, közösügyi póthitelként 134,000 frt, a vámbevételek kevesbülése folytán 1.615,000 forint és az activák eladása folytán felhatalmaztatott a kormány 102,953 írtnak a közös pénztárba szolgáltatására. A deficit tehát összesen kerekszámban 23 millió frtot tesz. Az 1879. évi deficitet szintén az előirányzat szerint veszem fel, mely a költségvetési törvény szerint 24.807,000 frtot tesz ki. Az 1879. XXI. t. ez. által megszavaztatott 1875-iki közösügyi póthitel gyanánt 478,969 frt. Az 1879. 27. t. ez. által megszavazott 1876-ki közös póthitel 1 millió 59,666 frt. Az 1879. 27. t. ez. által a vágvölgyi vasút megvételére megszavazott összeg, a minister ur által beállított szám szerint 1.804.000 frt. A Lujza-út megváltására megszavazott összeg 167 ezer 500 frt. A kisbirtokosok földhitel-intézetének a pénzügyminister jelentése szerint kiadandó 50 ezer frt. Továbbá a szegedi árviz által okozott rendkívüli költségek fedezésére augusztus 15-éig előállott kiadás 1.676.000 frt _szintén a pénzügyminister ur jelentése szerint. Összesen tehát kekerekszámban 30.000,000 frt az 1879-iki kiadás. Ezen csoportba számitandók még a vasúti beruházási előlegek, melyek ugyancsak a pénzügyminister ur számítása szerint kitesznek: 8.749,917 forintot. Ezen harmadik csoportbeli kiadások tehát összesen: 119.609,431 frt 787* krt tesznek; tehát 3 millióval kevesebb, mint a mennyit a minister ur számit. A különbözet onnan ered, mert én az 1878-ra előirányzott deficitet veszem, a minister ur pedig veszi a zárszámadási deficitet. Azt hiszem ezen kérdés megítélésénél, hogy t. i. mennyire terjed a kormány felhatalmazása? helyesen én járok el. Összefoglalva már most t. ház ezen három rendbeli felhatalmazást, ezen három csoportbeli kiadásokat, kitűnik, hogy a kormány fel volt hatalmazva 1876—79 végéig 333.000,000 forint kölcsönpénzt felvenni. Ez a felelet az első kérdésre. Eövidebben felelhetek most már a második kérdésre, hogy hát mennyit vett fel a t. kormány? Mindezen kiadásoknak fedezése végett a t kormány vagy aranyjáradék kibocsátásához, vagy ideiglenes hitelműveletekhez folyamodott. A rendes elausula a törvényben mindig az volt: a kormány felhatalmaztatik, hogy az itt s itt előállott kiadás, vagy szükséglet erejéig: vagy aranyjáradék-kötvényeket bocsásson ki, vagy más ideiglenes hitelművelethez nyúljon. Két ízben történt eltérés: egy izben felhatalmaztatott a kormány a beruházási vasúti papíroknak eladására, máskor domanialis kölcsön felvételére. Ezen két utóbbi módhoz azonban a kormány nem nyúlt. Beszerezte az összegeket az előbb említett módon, t. i. járadékkötvények kibocsátása által és más függő hitelműveletek által. A minister úr jelentése szerint kibocsátatott ez ideig összesen névértékben aranyjáradék 400 millió frt. Ebből eladatott augustus 15-ig 369.593,000 frt, augustus 15-étől október 15-ig 15.407,000 frt, összesen eladatott aranyjáradék névértékben 385 millió frt. Ezen eladott összegek után befolyt effective bankértékben, nettó, leszámítva a kibocsátási és értékesítési költséget, augustus 15-éig a 369 millió névérték után 316.855,069 frt. Október 15-éig, a későbben eladott 15 millió nominális járadék után, befolyt 13.712,800 frt, a pénzügyminister jelentése szerint. Itt megjegyzem, hogy nem tűnik ki a jelentésből, hogy ezeti 13.700,000 frt nettó, vagy bruttó volt-e, illetőleg, hogy az értékesítés és kibocsátási költség le van-e belőle ütve. Tekintve a befolyt összeget, mely 917

2 árfolyamnak felel meg és tekintve az aranyjáradék akkori magas árfolyomát, mert ezen papirok augustus 15. és október 15-ke köztt adattak el, azt hiszem, hogy ezen 13'7 millió netto-összeg és, hogy már le van ütve belőle a kibocsátási költség; azonban, ha netalán nem volna nettó, akkor is a diferentia körülbelül egy és fél millió frt. Az aranyjáradék értékesítése utján befolyt nettó 330 és 1

h millió frt. Azonban a pénzügyminister ur exposeja azt mondja, hogy még egy más hiteloperatióval is élt. Ugyanis az 1870. XI. t. ez. felhatalmazta a pénzügyministert arra, hogy az illetéktartozások erejéig kamatozó kincstári utalványokat bocsásson ki. Ezen törvény alapján bocsáttattak azok ki, ugy, hogy a kamatozó pénztári jegyek mai állása — mint a pénzügyminister ur maga jelenti -— 2 i7« millió frt. Tehát ezen 3337a milliónyi az aranyjáradékból befolyt összeg mellett,^még felvett a kormány 217^ millió forintot. Összeadva ezen két