Képviselőházi napló, 1878. VII. kötet • 1879. május 28–november 5.

Ülésnapok - 1878-160

392 1(50. országos ülés november 5. 1879. jesen és mindenekfelett, csak saját hazánk érdekeit szolgálják. Méltóztassék meggondolni, micsoda interventiókra vezetne az, ba megengednők, hogy a mi tanácskozásainkban, törvényeink alkotásában részt vegyenek oly emberek, a kik erkölcsileg kötelezve vannak egy más állam érdekeit is szolgálni és igy törvényeink megalkotásánál ne mindenek felett a magyar állam java, a nemzet felvirágzása feküdjék szivén. Ezen inconvenientiát talán még sem akarjuk megengedni. Ezért bátor vagyok a 37. §-hoz a következő hozzátételt ajánlani: a 37. §. második bekezdéséül tétessék: „a 17. §. értelmében eszközölt honosítás oly hatálya, hogy a honosított a törvényhozásnak tagja lehessen, csak akkor áll elő, ha a honosított kimutatja, hogy elbocsáttatott azon állam kötelékéből, a melybe eddig tartozott, a mennyiben ilyen elbocsátásnak azon ország törvényei szerint helye van. " Ha netalán a módosítás szerkezete ellen lenne kifogás és a t. kormány, vagy bárki, más szerkezetet ajánlana, én részemről abban is megnyugszom, csupán azon elv elfogadását kérem, hogy a magyar törvényhozásnak akár választás utján a képviselőházban, akár a főrendiháznak tagja, egyidejűleg ne lehessen egyszersmind más állam polgára. Márkus István jegyző (olvassa az indítványt). Szederkényi Nándor; T. ház! Mindenek előtt azt vagyok bátor megjegyezni, hogy ha tisztelt barátaim itt a szomszédban, nem vádoltak volna azzal, hogy mi principialis következetlenségben vagyunk, hanem t. képviselőtársaim ott a princípiumok mellett szigorúabban állottak volna és bennünket, midőn ezen kérdés már fennforgott, a princípiumok erején támogattak volna, most nem volna szükséges ezen indítvány. Mi ugyanis a princípiumnál fogva a 15. §-náí kívántuk kimondatni, hogy az igy honosított, a törvényhozásnak tagja nem lehet. Ez a princípium és miután ezen princípiumnak megfelel azon indítvány, a melyet Molnár t. képviselő ur most tett, vagy ha nem felel is meg egészen, de legalább megközelíti, nagyon természetes, hogy mi, kik azon princípiumot felállítottuk, ezen indítványt szintén támogatni fogjuk. Még annyit vagyok bátor megjegyezni, hogy az kivül állván a kettős állampolgárság kérdésén, az előttem szólott t. képviselő ur nem egészen czáfolta meg Simonyi t. barátom azon állításait, melyeket egy előbbi §-nál tett. Mert midőn azt mondja t. képviselőtársam, hogy mi történik akkor, ha háború esetén a két állam polgára, kötelessége iránti érzékével jő harczba? Hiszen erre már meg is volt adva a válasz akkor, mikor Simonyi t. barátom felállította azon elvet, hogy t. i. az történik, hogy ha az magyar állampolgár és ellenünk harczol, akkor mint magyar állampolgárral fogunk vele elbánni. Ha ezt más állam magára olyan veszélyesnek nem tartja, mint itt t. barátom felhozta, akkor én nem értem, hogy épen a magyar álb m legyen az, a mely ebben oly nagy veszélyt lát és ha más állam a collisiót nem tartja oly praegnansnak, miért kerüljük mi, midőn ezen collisiók fenn sem forognak s fenn sem foroghatnak s midőn ezen collisiók olyanok lennének, a melyek utoljára is a mi országunk érdekeit ha sértenék, akkor sértenék más államok érdekeit is és ha azon más államok ettől nem óvakodnak azért, hogy ők a maguk állampolgárságát szaporítsák, miért kerülnők mi azt azért, hogy mi a magunk állampolgárainak számát kevesbítsük? Ezeket óhajtottam megjegyezni és elfogadom a módosítványt, melyet Molnár Aladár t. képviselő ur beadott. Tisza Kálmán ministerelnök: Igen szükséges ezen kérdésnél teljesen tisztába jönni magának a tett módosítványnak intentiója iránt is. Jelesen, hogy az intentióban csak az foglaltatik-e, hogy azok érintessenek, a kik a 16. szakasz folytán később fognak honosíttatni, vagy pedig alkalmaztatnék taláu a törvényhozási tagságra nézve is általában? Szilágyi Dezső (közbeszól): Általában! Tisza Kálmán ministerelnök: Talán a múltra nézve, az eddigi indigenákra nézve is ? (Felkiáltások balról: Visszaható ereje nem lehet a törvénynek!) Azt kérdezem épen, hogy ugy méltóztatnak-e érteni, hogy ezen módosítvány csak azokra nézve tartalmazzon megállapodást, a kik majd, hogy ba ezen javaslatból törvény lett, a 17. §. értelmében fognak honosíttatni? Azt kérdezem, hogy csak ezekre nézve kivánják-e az applikátiót ? (Felkiáltások balról: Csak!) mert. egészen más elvi megbirálás alá esik, ha csak ezekre nézve kívántatik. De más következtetést lehetne vonni akkor, ha azokra nézve, a kik indigenatus alapján például ma azon helyzetben vannak, hogy jogosulvák a főrendiház tagjai lenni, pedig más államnak is polgárai. Igen kérném ezek folytán, ha e tekintetben méltóztatnék felvilágosítani, mert attól volnék kénytelen a módosítványhoz való hozzájárulásomat, vagy megtagadásomat függővé tenni. Szilágyi Dezső': T. ház! En ugyan nem tudom, mennyiben illet engem a felvilágosítási jog, hanem bátor vagyok a t. ministerelnök ur kérdésére, mely ugy tudom, az egész oldalhoz, vagy mindazokhoz, a kik ezen indítványt pártolják, volt intézve, felvilágosítást adni. Azon módosítványnak szándéka és annak általunk szándékolt értelme az, hogy azon személyek, a kik ezen törvény értelmében nyerik a honosítást, a politikai jogokat, — azaz azok egyikét, hogy a törvényhozás