Képviselőházi napló, 1878. VII. kötet • 1879. május 28–november 5.

Ülésnapok - 1878-160

386 160. országos ülés november 5. 1870. En mindkét esetben lehetőnek tartom; de sokkal inkább akkor, ha valaki egyúttal olyan állampolgárságot is visel, a mely állammal háborúba keveredhetünk, mint ha egy olyan állam polgárságát is viseli, a melylyel — addig legalább, raig alkotmányunk fennáll — ilyen ellenséges viszony nem lehetséges. (Zaj a szélső baloldalon.) Én arra kérem önöket, ne türelmetlenkedjenek az okok hatása alatt; továbbá arra, hogy ha önök bizonyos okokból ellenzik, a mint helyesen ellenzik, hogy az osztrák állampolgárság a magyarral egyesíthető legyen szükség nélkül, kikerülhetlen esetek nélkül, ekkor önöknek logikailag csak egy utjok van: el kell fogadniok, hogy más idegen állam polgára szükség nélkül, elkerülhetetlen ok nélkül, ne lehessen magyar állampolgár. Ezt kívánja azon kötelesség, melyet ünnepélyesen kimondott elveinek consequentiái iránt minden következetes politikus tanúsítani szokott. (Tetszés a bal és jobboldal.) Ez okok azok, a melyeknél fogva én t. barátom indítványát sem eldöntöttnek nem tartom, mint a t. igazságügyminister ur, sem olyannak, mely a beható vizsgálatot ne érdemelné meg. Azért én járulok az indítványhoz. (Helyeslés balfelöl.) Tisza Kálmán ministerelnök: T. ház! En a magam részéről a beterjesztett iadítványt nem fogadom el két okból. Először nem fogadom el azért, mert azt feleslegesnek tartom; másodszor nem azért, mert mint előadni bátor leszek, az állam érdeke szempontjából helytelennek tartom. Fölöslegesnek tartom azért, mivel a mennyiben szükséges az intézkedés ezen ügyekre nézve, az intézkedés meg van téve azon rendszabályban, mely a Í0 évig távollevőkre a tegnapi napon elfogadtatott; mert ki önszántából, mint mondatik, más állam kötelékébe belépett, ha tiz éven keresztül ott lakik: bizonyára nem fog a magyar hatóságokhoz folyamodni a végett, hogy magyar állampolgársága fenntartassák. Ez a 32., most a 31. §. intézkedésének esik alá azon könnyebbséggel, a mely a visszhonosítás tekintetében ezekre nézve fennáll. E szempontból tehát ezt feleslegesnek tartom. De eredményében, ha elfogadtatnék a tett módosítvány, károsnak és helytelennek is tartanám; mert mig egy részről igazoltnak, helyesnek és szükségesnek tartom, hogy annak, a ki bizonyos számú éveken keresztül annak jelét, hogy magyar állampolgár akar lenni, nem adta és az által, hogy egy más állam kötelékébe vétette fel magát, ennek ellenkezőjét tanúsította, hogy annak állampolgársága megszűntnek tekintessék ; úgy más részről az államérdek szempontjából nem tartanám azt helyesnek, hogy valakinek elég legyen az országból kimennie, magát valamely más állam honpolgárává felvétetni és ezen ténye által, rövid idő alatt, e haza iránti minden kötelezettségétől feloldassék. Azt hiszem, hogy az államérdek szempontjával ellenkezik az, mert ez által könnyűvé válhatnék sokaknak a haza iránti kötelesség megszegése, a nélkül, hogy őket a hazai törvények szerint feleletre lehetne vonni. En tehát részemről egyfelől feleslegesnek, másfelől az államérdek szempontjából helytelennek tartom a tett módosítványt, a miért is azt el nem fogadhatom és kérem a t. házat, hogy azt elvetni méltóztassék. (Helyeslés jobbfelöl.) Helfy Ignácz: T. ház! Én nem hittem volna, hogy még oly helyzetbe is jutok, hogy a személyi és a polgári szabadságot Szilágyi Dezső képviselőtársam ellenében, a kormánynyal együtt védelmezzem. (Derültség a szélső balon és a jobboldalon.) Azt mondja Szilágyi Dezső t. képviselő ur, hogy lehet-e világosabban nyilvánítani azon akaratot, hogy valaki óhajt megszűnni magyar állampolgárnak lenni, mint azon ténynyel, hogy önként más állam polgára lesz. Én idézhetek a t. képviselő urnak akárhány példát s a t. képviselőtársam is be fogja vallani, hogy annak daczára, hogy valaki önként tett lépéseket arra nézve, hogy más állam polgára legyen, még nem jelentette ki egyszersmind azon akaratát is, hogy magyar állampolgár lenni tovább nem akar. (Helyesen a szélső baloldalon.) Idézhetek akárhány példát a kereskedelmi világból. Akárhány kereskedőt ismerek, a ki pl. távol keleti országokban oly helyzetbe jutott, hogy kereskedését csak úgy űzheti biztosan, ha az illető állam polgári kötelékébe véteti fel magát. Ilyen példát hozhatak fel Olaszország oly polgáraira nézve is, kiket személyesen ismerek, a kik Japánban és Chinában kénytelenek voltak azért, hogy üzletüket nyugodtan folytathassák, pro forma az állampolgárság kötelékébe magukat felvétetni a nélkül, hogy eszébe jutott volna bárkinek azt állítani, hogy ezek megszűntek olasz polgároknak lenni. Idézhetek példát még más tekintetekben is. Itt van Türr István, kinek esete ismeretes egész Európában, a kit Brassóban fel akartak akasztani. Mit tett? Hasznát vette, azon körülménynek, hógy az angol kormány alatt szolgálatban volt, ezt igénybe vette és az angol királyné, mint saját alattvalóját reclamáíta s ennek köszönhető', hogy Türr István ma él, a kiről, azt hiszem, hogy működése becsületére válik a hazának. Ezen elv szerint Türr István abban a perezben megszűnt magyar ember lenni s megszűnnék, ha ezen indítvány elfogadtatnék. T. képviselőtársam mindig ragaszkodik azon kifejezéshez, a mi a franczia code-ban van elfogadva, hogy a ki az államból kimegy, „sans esprit de retour" s hogy ezen szándékát még inkább bizonyítja