Képviselőházi napló, 1878. VII. kötet • 1879. május 28–november 5.

Ülésnapok - 1878-160

100, országos ülés november 5. 1879. 387 az által, hogy más állam kötelékébe véteti fel magát. Erre bátor vagyok megjegyezni azt, hogy erről gondoskodni nem a mi feladatunk. A törvényhozások különbözők a különböző államokban. Vannak országok, mint pl. Olaszország, a hol, ha valaki ottani állampolgárrá akar lenni, azt csak úgy érheti el, ha előbb eredeti hazájából elbocsátó okmányt mutathat fel. Ha tehát az illető államban, a hol magát magyar ember felvétetni akarja, fenn áll ezen intézkedés, akkor eo ipso nem lehet ott polgárrá, a nélkül, hogy maga ne kérje a magyar állampolgári kötelékből való elboesáttatást s azon esetre meg is fog engedtetni, hogy elbocsáttassák. De hogy maga az a tény, hogy valaki speciális múló viszonyainál fogva kénytelen ezen eszközhöz pro forma folyamodni, hogy ő fedezve legyen, hogy bátrabban, biztosabban működhessék, czélját elérje, hogy már ezért elveszítse magyar állampolgári jogát, ez a legnagyobb igazságtalanság, ez oly megszorítás, a mely tetemesen felülmúlja még a kormány szándékát is ennél a törvényjavaslatnál. De más példát is tudok felhozni. Ott van például az az általános törvény csaknem egész Európában, hogy a ki valamely államhivatalban van, az már maga ezen tény által az illető államnak polgára. így van ez több országban: Spanyolországban, Olaszországban. De, hogy oly messze ne menjek, azt hiszem, mi nálunk is úgy van, a ki itt hivatalban van, az magyar állampolgárnak tekintetik és addig, mig hivatalban van, élvezi a polgári jogokat a választásoknál. Hány magyar ember jutott már és juthat jövőben is abba a helyzetbe, hogy külföldön lévén, más kenyérkeresetre nem birt szert tenni, mint hogy államszolgálatba lép. Nemde az igazság azt követeli, hogy az a magyar ember, a ki maga kéri az állam kötelékéből való elboesáttatást, annak meg kell adni, mert tiszteletben kell tartani minden embernek személyes szabadságát; de, hogy valaki bármely okból elveszíthesse azt, a mit természetesen, születésénél fogva nyert, ezt absurdumnak tartom: ehhez soha hozzá járulni nem fogok. Még csak egy rövid észrevételt akarok tenni a t. képviselő ur egy megjegyzésére. 0 azt mondja, hogy minekünk ezen az oldalon, következeteseknek kell lennünk; ha annyira borzadunk a magyar-osztrák közös államhonosságtól, akkor nem szabad különbséget tennünk más államra nézve. Igaza van. De mi nem attól irtózunk, hogy valaki, a ki Ausztriában bármely oknál fogva állampolgári jogokat nyert, hogy az itt mi nálunk polgár lehessen; — mi irtózunk a törvénynek minden oly intézkedésétől, mely oly látszatot nyerhet, hogy valaki, mert magyar állampolgár, eo ipso osztrák polgár is; a mi a honosságot nem kettőssé, hanem egygyé akarja tenni. Ettől az osztrák-magyar honosságtól irtózunk mi, mert mi csak egy magyar s egy osztrák hazát ismerünk, de osztrák-magj^art nem. Ezeket megjegyezvén, kijelentem, hogy a Mandel Pál képviselő ur által beadott módosításhoz nem járulok hozzá. [Helyedé* a széki) balon.) Molnár Aladár: T. ház! Mi nem egyes tekintetek, hanem elvek szerint akarunk a törvény alkotásához hozzáfogni; t. szomszédaink a szélső baloldalon ezen törvényjavaslat egész tárgyalásánál azt tanúsították, hogy nem elvek alapján akarják a honositási törvényt megalkotni, hanem mindig bizonyos tekintetek vezérelték őket az egyes §-ok szerkesztésénél, vagy bizonyos személyek iránti tekintet, vagy bizonyos esetek iránti tekintet. Hanem itt azután meglehetősen egyoldalúak: mindig csak oly személyek, oly eseteket tartottak szem előtt, a melyek talán a mi történetünkből épen a magyar hazafiság és nemzetiség tekintetében kellemetesek. De épen tekintet és figyelmen kivül hagynak sokkal gyakoribb és eshetőleg sokkal súlyosabb eseteket, a melyek az általuk indítványozott dispositiókat felette károssá tennék az egész országra. A jelen esetben ők megengednék a kettős állampolgárságot minden esetben csak azért, hogy bizonyos személyek bizonyos eshetőségre tehessék azt, hogy más államokban is felvetettessenek és egyszersmind a magyar államnak is polgárai maradjanak; de nem tekintenek arra, hogy p. o., — nem Ausztriára czélzok, hanem egészen külföldi államokat tartok szem előtt, — hogy valaki valamely állam kötelékébe magát felvétesse esetleg azon időben, midőn ezen állam a magyar állammal talán háborúba keveredett és az illető, a magyar állam ellen fegyvert foghat és a háború után ismét visszajön és élvezi honpolgári jogait. Épen azért, mert nem elvek alapján, hanem csak bizonyos esetek tekintetbe vételével indítványoznak, más eseteket pedig figyelmen kivül hagynak, az általuk indítványozott dispositióknak ilyen eredménye lehet. Helfy t. képviselő ur felhozta, hogy ha valamely polgár egy idegen államnak szolgálatába lép, ez által azon állam polgári jogainak gyakorlását élvezi, igen, ha ez valahol történhetik annál fogva, mert ott kenyérkereset végett szolgál, egyszersmind állampolgárrá is lesz ez által; erre a Mandel Pál képviselő ur indítványa nem vonatkozik, hanem vonatkozik azon esetre, a hol a magyar állampolgár idegen állam kötelékébe magát felvéteti; az pedig egészen más.