Képviselőházi napló, 1878. VII. kötet • 1879. május 28–november 5.
Ülésnapok - 1878-160
165. országos fűé;, november 5. It.7íí. 385 polgári jogot, de megtartsa egyúttal a magyar állampolgári jogot is. Ez a kérdés s én azt tartom, hogy azon okok, melyeket t. képviselőtársam a túloldalról felhozott, egytől egyig tarthatatlanok. 0 két okkal ellenezte ezt. Az egyik ok az, hogy nem áll a magyar állam érdekében, hogy mindenáron minden körülmények köztt mesterséges módokat gondoljunk ki arra, hogy mikép vesztheti el valaki a magyar állampolgárságot. Ugyan kérem, hát mindenáron, minden körülmények között való elvesztési mód-e ez? Kérdem, ha a tisztelt ház elfogadta azt, hogy ha valaki kiköltözik a külföldre, ott állandóan letelepedik, tíz évig semmi jelét sem adja annak, hogy a magyar állam kötelékében akar maradni, mi alapon fosztja meg ezt az állampolgárságtól? Azon alapon, mert ez a tiz évi mulasztás oly concludens cselekvény, melyből vélelmezhető azon szándék, hogy az illető nem akar az állam kötelékében maradni. Már most képzelhető-e cselekmény, a mely világosabban, egyenesebben mutatja azt a szándékot, hogy valaki nem akar a magyar állam kötelékében maradni, mint az, hogy o önkényt vesz magára oly kötelezettségit, a melyről tudja, hogy az egy más állam iránti hűség és engedelmesség kötelességével össze nem egyeztethető? Ha ezt nem önkényt veszi magára, hanem a törvényhozások különfélesége rója rá, akkor ám ne foszszuk meg őt a magyar állampolgári jogtól ; de midőn önként, szabad cselekményével teszi, kérdem: lehet-e ezen cselekménynek egyéb komoly értelme, mint az, hogy ha szabad akaratból ineompatibilis kötelezettséget vállaltam magamra, az ezzel össze nem férő kötelességhez ragaszkodni nem akarok ? Ez értelme az indítványnak. Nem arról van szó, hogy minden áron, minden körülmények köztt kevesbítsük a magyar állampolgárok számát, hanem arról, hogy azon magyar állampolgárokra, kik ily viszonyok közé önönakaratukkal léptek, kik tettleg elárulják, hogy nem helyeznek súlyt a magyar állam iránti hűségre és engedelmességre, mert idegen állam iránti hűségre és engedelmességre vállalkoztak, ezekre mondassák ki tettük következménye. Ezért első okát nem tartom alaposnak. De még alaptalanabbnak tartom második okát. Itt meg kell jegyeznem, hogy Maiidéi Pál képviselőtársam indítványa egy későbbi szakasznak kiegészítését kívánja meg, t. i. a visszhonosításnál. En azt tartom, hogy azon állampolgár, a ki ily módon vesztette el állampolgárságát, ugyanazon könnyű visszhonosításban részeltető, mint a mely mag van szabva a 10 évig künnlét által elenyészett állampolgárság visszaszerzésére, t. i. ha bejön, vagy ha kívánja, adassék neki vissza az állampolgári jog egy föltétel alatt; hogy lépjen ki ama másik állam kötelékéből, hogy szüntesse meg az okot, mely lehetetlenné tette reá nézve, hogy a magyar állam megtartsa őt a maga kötelékében s akkor rögtön, minden más föltétel kimutatása nélkül visszaadandó neki az állampolgári jog. Ennélfogva nem áll a t. képviselő urnak második oka sem, mert ha megadjuk a visszhonosításnak ezen könnyűséget, ezen minden föltétel nélküliséget és kötjük csak az általam említett természetes egy feltételhez: akkor nem lehet Mandel képviselő ur indítványának azt a jellemet tulajdonítani, mintha az állampolgárság elernyesztenek módjait könynyelmuen szaporítaná, sem azt nem lehet mondani, mintha ez által megnehezittetnék az ily állampolgárokra nézve, az állampolgári jog visszaszerzése. Még egy észrevételem van. Hogy milyen anomália két állampolgárság egyesítése egy személyben: ezt nem szükséges a t. ház előtt fejtegetnem. Nemcsak politikailag, de jogilag is anomália ez. És értem, ha a törvényhozás azt mondja, a mit meg nem szüntethetek, abba nem avatkozom; de a hol a törvényhozás ezt meggátolhatja, mint a jelen indítvány által érintett esetekben, én nem tudok képzelhető okot arra, hogy a dolog természetéből folyó következéseket ne acceptáljuk. Különben is a t. túloldal eddigi indítványaiban mindig hangsúlyozta, hogy a két állampolgáriság egymás mellett fennállását nem óhajtja s képtelenségnek tartja. Épen az előttem szólott egynehány beszédében említette ezt és én nem teszem fel a túloldalról, hogy ők csak az osztrák állampolgársággal való egyesítés iránt vannak olyan rettenetes borzalommal. (felkiáltások a szélső halról: De igen! Madarász József: A legnagyobbat!) Az önök nagy s ha úgy tetszik, Madarász képviselőtársam szerint legnagyobb borzalmát az osztrák állampolgárságtól szívesen elismerem; de egyre figyelmeztetem önöket s ez az, hogy ugyanazon ok, mely nem teszi kívánatossá, hogy a magyar állampolgári kötelékének megtartása mellett osztrák állampolgári kötelékben álljon, hatványozott mértékben szól a magyar állampolgárságnak külföldi állampolgársággal való egyesítése ellen. (Élénk helyeslés a bal- és jobboldalon.) Figyelmeztetem erre. önöket, engedjék meg ezen barátságos figyelmeztetést. (Zaj a szélső balon.) Miért nem egyeztethető össze a két állampolgárság? Mert azon hűségi és engedelmességi kötelesség, melyet feltétlenül, az egész személy devotióját maga után vonva, az állampolgárság megkíván, nem osztható meg a két állam köztt. Már most uraim! mikor valóbbszintí, hogy a kötelességek coliisióba jöhetnek: akkor, mikor osztrák állampolgársággal, vagy mikor külföldivel van összekötve a magyar állampolgárság? 49 <:
