Képviselőházi napló, 1878. VII. kötet • 1879. május 28–november 5.

Ülésnapok - 1878-159

f 376 159. országos ÜK'S i azt hiszem, hogy ezen törvényt olyan időkre i s kell alkotni, a midőn Magyarországon más kormány lesz, mint a mostani, vagy jobb, vagy rosszabb, (ügy van! a széhö halon.) 1868-ban Horváth Boldizsár igazságügyminister előterjesztett egy honosítási törvényjavaslatot, melynek az a hibája volt, mely megvan ezen törvényjavaslatnak is, hogy nem annyira a honosítással foglalkozott, mint inkább azzal, hogyan kell az embereket kihonosítani. Minthogy pedig ez nem állhat az ország érdekében, sőt a mint ismételve hivatkozás történt Széchenyi mondására, még az apagyilkosnak is meg kellene kegyelmezni, ha magyar ember, mert kevesen vagyunk s minthogy azon törvényjavaslatnak szintén azon tendentiája volt, hogy Kossuth Lajost és családját és a külföldre menekülteket száműzze, megszüntesse közttük és Magyarország köztt az állampolgári kapcsot, a törvényjavaslat csúfosan visszavettetett, nem is jött a ház elé, hanem már az osztályok előadói elvetették. De ha azt hiszik a t. képviselő urak. hogy azon szakasz szükséges, ám iktassák azt be, de az semmiesetre sem szükséges, hogy e szakasz sújtsa a politikai okoknál fogva kivándoroltakat. Én tehát indítványozom, hogy ezen 32. §. után a következő új szakasz tétessék : „33. §. a 32. §. intézkedései a politikai okoknál fogva kivándoroltakra ki nem terjesztetnek. " (Élénk helyeslés a szélső balon.) Kérem a t. házat, méltóztassék ezen indítványomat elfogadni. Nem akarom hosszasabban indokolni, eléggé indokolva volt eddig. Én csak még egy észrevételt akarok tenni, különösen Gulner Gyula képviselő ur azon észrevételére, hogy én Kossuthból politikai tőkét és monopóliumot csinálok. Engedelmet kérek, egész működésem törekvése az volt, hogy Kossuth elveit ne magam monopolizáljam, hanem ha lehet, a haza többsége által elfogadtassam, (Ugy van! a szélső halon.) A mi pedig a tökecsinálást illeti, én sokkal értelmesebbnek tartom a magyar nemzetet s a magyar nemzetben azokat, kik a politikai jogok gyakorlásával fel vannak ruházva, semhogy azt meg ne ítélhessék, yajjon valaki érdemel-e bizalmat, vagy nem. Én részemről 11 év óta a nyilvánosság terén állok s azóta nézetem szerint következetesen azon irányt követtem, melyet az ország érdekében levőnek tartottam. Ha az ország azt hiszi, hogy helyesen cselekedtem, nekem nincs szükségem arra, hogy akár Kossuthnak, vagy akárkinek a világon protectiójából, vagy nevéből tőkét csináljak. Azt hiszem, hogy a mi a politikát illeti, elegendő tőkét csináltam magam is, azt vagy jónak, vagy tosznak a nemzet elfogadja, de -fenibcr 4/1870. más ember tőkéjére nem szorulok. (Elénk helyeslés a szélső halon.) B. Mednyánszky Árpád jegyző (olvassa Simonyi Ernő mődosítványát). Tisza Kálmán ministerelnök: Az indítványt tevő képviselő ur azt mondta, hogy ezen törvényjavaslat a 32. §. által nem egyébre, van számítva, mint a politikai menekültek száműzetésére. Hogyan lehessen ezen szakaszról, kapcsolatosan a többivel azt mondani, hogy itt bárkinek, akár a politikai menekülteknek, akár másnak száműzéséről van szó, azt a magam részéről belátni képes nem vagyok. Mit mond — mint tegnap is szerencsém volt rámutatni — e törvényjavaslat 41. §-a? Azt mondja, hogy ha valaki hosszas távollét által állampolgári jogát elvesztette is, elég neki egyszerűen visszajönni e hazába s ha magyar születésű ember volt, ha magyar honpolgár, eo ipso gyakorolhatja a polgári jogokat, ha valamelyik község kötelékébe felvétetik. (Egy hang a szélső halon: És időközben!) Igen. de időközben? mint közbe szólva hallom. Engedelmet kérek, az állampolgári jogok legnagyobb részét gyakorolni csak ugy lehet, ha valaki idehaza van. Némely részét pedig a külföldön, pl. az oltalmi jogot, azt gondolom, a mi hatóságaink részéről épen azok, kikre nézve a t. képviselő urak felszólalnak, nem fogják igényne venni és vehetni, mert hiszen, a ki annyira el nem ismeri egy államnak fennálló törvényeit, egész helyzetét, hogy még annak egy hatóságánál jelentkezni sem akarna, annak tudatása végett, hogy állampolgárságát fenn kívánja tartani, az bizonynyal a kinnlevő hatóságokhoz nem fog az oltalom kedvéért folyamodni és igy, hogy ennek micsoda gyakorlati eredménye lehetne, én le galább a magam részéről belátni semmi utón és semmi módon nem tudom. Az igenis száműzetés volna, ha ezen törvényjavaslat azt mondaná, hogy a ki több éven keresztül távol van bármi okból is, az csak engedély mellett jöhet vissza. Ekkor rá lehetne fogni, hogy e mellett némely embert száműzni lehet az országból. De mikor a hazajövetel elébe semmi akadály nem tétetik, sőt a mely perczben az illető haza jő, állampolgári jogait is visszanyeri: akkor mondom, hogy mennyiben tart ez valakit száműzve és az országtól távol, azt én a magam részéről — ismétlem — belátni nem tudom. Én azt tartom és ugy tudom, hogy minden államban ezen a világon, legyen az a legszabadabb elvű respublikában bár, az állampolpári jogok gyakorlata függ attól, hogy valaki azon államnak törvényeit érvényben levőknek elismeri. Tarthatja egyiket, másikat rosznak, az előszabott törvényes utón törekedhetik is azok megváltoztatására, de el kell, hogy ismerje azon törvényeket, mint érvényeseket és azon állam-