Képviselőházi napló, 1878. VII. kötet • 1879. május 28–november 5.

Ülésnapok - 1878-158

360 158. országos ülés november 3. 1879. dási engedélyért. Van-e oly kormány Magyarországon? Lehet-e elképzelni oly embert, a ki elhigyje azt, hogy addig, a mig akar magyar ember lenni Kossuth Lajos, megszűnjék magyar ember lenni; pedig e törvénynek más ezélja s más oka nem lehet, mint az, hogy Kossuth Lajost és családját kitörülje a magyarok sorából. (Éljenzés a szélső baloldalon; mozgás a jobbon.) Az említtetett a 31. §-nál, hogy a ki más állam szolgálatában áll, azt nem kell okvetlenül kizárni, de lehet: Kossuth ^Lajosra nézve azonban ezt mondani nem lehet. O semmi állam szolgálatában nem áll, ő semmi állam, polgárosítását nem kérte s el nem fogadta. 0 magyar embernek született és magyar marad, a mig él. (Nagy éljenzés a szélső baloldalon.) És van-e magyar ember, a ki nem büszkeséggel gondol rá, hogy ezen nagy, ezen kiváló férfiú, ezen századnak egyik tüneménye, magyar ? (Egy hang: Van!) Mit kivannak ez által elérni? Ha azt akarják mondani, hogy a magyar államnak nem lehet más ezélja az idegenek honosításánál, mint az, bog}' a hazának hasznos polgárokat szerezzen, akkor elismerem, hogy a honosított polgárokra nézve ez áll. Ha valaki hosiosittatik és nem akar idebenn maradni, hanem kivándorol és 10 évig külföldön marad engedély nélkül, akkor méltán feltehető, hogy azon honpolgári jogról, melyet itt szerzett, lemond. Nekem tehát nincs kifogásom az ellen, liogy ezen szakasz oda módosittassék, hogy a helyett, hogy az mondatik „Azon magyar állampolgár" tétessék: „Azon honosított'magyar állampolgár, a ki engedély nélkül, vagy az osztrákmagyar közös magyar ministerek megbízása nélkül az osztrák-magyar monarchia határain kívül, vagyis helyesebben, csupán a magyar monarchia határain kivül tartózkodik, az, ez áital elveszti magyar állampolgárságát. Az ellen nincs kifogásom. Ha a honosított magyar ember 10 évig távol marad, ez jele annak, hogy nem akar élni ezen állampolgársággal; ha pedig mégis kivan azzal élni, tegyen új lépéseket arra nézve, hogy ismét felvétessék az államkötelékbe, vagy pedig, hogy abból ne töröltessék ki. De, hogy született magyar ember fosztassák meg azon jogtól, hogy ő magyar ember ne lehessen, ez oly képtelenség, a mit decretálni nem lehet, ezt még maga az isten sem teheti; {Helyeslés a szélső baloldalon) mert a mi megtörtént, a mi tény, azt nem történtté tenni, maga az örökké való sem képes. Lehet-e ily absurdumnak beczikkelyezését kívánni csak azért, hogy valakit megalázzunk? Mert mi ezélja lehet ennek? Az, hogy vagy azt mondjuk: Kossuth nem magyar többé, az ő fiai nem magyar polgárok, testvérei és azok gyermekei nem magyar polgárok; de lehetnek azok, ha az osztrák consulatusoknál, osztrák követségeknél magukat jelentik, ott útlevélért, vagy tartózkodási jegyért, mint a cselédek folyamodnak. Hát az igaz, hogy akkor lehet; de hát ezt ők tenni nem fogják és azt kívánni tőlük, hogy ezt tegyék, ez nem eg3~éb, mint őket saját maguk nézeteivel ellenkezésbe hozni akarni és megalázásra kényszeríteni akarni. Ezen állapotba hozatván, igen természetesen azt fogják mondani, hogy inkább százszorta törüljenek ki a magyar állampolgárok közzül, azért mi magánkat mégis magyaroknak fogjuk tartani, (Ugg van! a szélső balolo'alon) mintsem hogy lealázzuk magunkat az osztrák követségeknél és consulatusoknál. T. ház, én azt hiszem, hogy e tekintetben nekünk annál kevésbé szabad igy intézkednünk, mert nem tudjuk, hogy melyik perezben melyikünk, melyik oldala e háznak fog azon helyzetbe jönni, hogy a kormányon lévő férfiaknak nézeteiben annyira ne osztozzék, hogy inkább kivándorol az országból, sem hogy azoknak elveibe beleegyezzék. Mihelyt e kivándorlás megtörténik, azon helyzetbe vagyunk téve, hogy kiteszszük magunkat annak az eshetőségnek, hogy kitöröltetünk az állampolgárság kötelékéből. De hisz ezen kivül magában az indokolásban is van utalás téve arra, hogy a székely kivándorlás fontos, mert évenkint ezrekre megy; pedig a mi fajunk sem nem oly szapora, sem nem oly bő, hogy azon kelljen igyekeznünk, hogy minél többet megfoszszunk azon jogtól, hogy magát magyarnak nevezhesse, ha az mindjárt született magyar is. Egyáltalában nem vagyunk oly szaporák. A székely emigratiót illetőleg pedig, igen sok esetben megtörténik, hogy az az ember, a ki kivándorol, több mint tiz évig van a külföldön és esze ágába sem jut magát bejelenteni, vagy útlevelét meghosszabbítani, ha nem követelik tőle az útlevelet; azzal nem gondol, különösen keleten, a hol nem igen gondoltak eddig azzal. Már most, ha ezen embereknek megnehezítjük, hogy valamikor, évek múlva visszatérhessenek hazájukba és mint honpolgárok tovább élhessenek, polgári jogaikat gyakorolhassák: ezt az állam érdekével összeférhetőnek nem tartom. Hanem, mint mondám, megengedem, hogy a honosított állampolgárra nézve lehet ezen kivételt tenni; és hogy e szakasznak legyen létjoga, az első bekezdésre nézve azt ^indítványozom, hogy az első szó után „Azon" ez tétessék „honosított" ; a második sorban pedig, ezen szó „osztrák" töröltessék; akkor az első bekezdés igy hangzanék: „Azon honosított magyar állampolgár, a ki engedély, vagy az osztrák-magyar közös ministerek megbízása nélkül, 10 évig megszakítatlanul a magyar monarchia határain kivül tartózkodik" stb., a többi marad. Ez úgy