Képviselőházi napló, 1878. VII. kötet • 1879. május 28–november 5.

Ülésnapok - 1878-158

352 15S. országos ülés november 8, 1879. A letelepedésnek ezen ténye és egy bizonyos ideig való folytatása nem adja ugyan meg a kis honosságot, de elegendő alap lesz jövőre is a királyi jog gyakorlására. Ezen félreértés az, melynek ki vagyunk téve minden juridicus interpretatio szabályai szerint. En nem fogom helyesnek tartani ezen magyarázatot, de tudom, hogy midőn arról van szó, hogy egy jognak köre meghuzassék és midőn nagyon hajlandó a kormány a királyi jogokat, kiterjesztő értelemben magyarázni, akkor félek tőle, hogy ily magyarázat könnyen gyakorlattá válhatnék a kormánynál. Ezért tehát a legrosszabb esetben is egy fölösleges jogtételt állapítunk meg, de világosan, határozottan formulázva. (Helyeslés balfelöl.) Mi okunk van nekünk ezen félhomályt s talán csakis a gyöngébbek által látott félhomályt el nem oszlatni? Mi okunk van nekünk nem eszközölni azt, hogy most világosan és határozottan kimondassék az, hogy a magvar nemességet ezen új törvény értelmében csak magyar honpolgárnak lehet adományozni'? Egy másik okot a ministerelnök ur hozott fel s ez az ő egyedüli oka. Azt mondja, hogy ez nem tartozik, ha jól értettem, ezen törvénynek keretébe, mert — a mint ő magát kifejezte — itt arról van szó, hogy a honosítás mi módon keletkezik és enyészik el, mi az egyik és a másik honosítás hatálya, de nem arról, hogy minő feltételek alatt adományozható a magyar nemesség. Én ennek ellenében reménylem, ki fogom mutathatni a t. háznak, hogy igen is épen azon joggal lehet ezen törvény keretébe beállítani t. barátom módosítványát, mely joggal ezen törvény keretébe helyet foglal, hogy a honosítás által egyedül, valaki magyar nemességet nem nyerhet; vagy a mely joggal ott helyet foglal, hogy az ünnepélyes honosítás által valaki megnyeri fejedelmi kegyelem utján egyszerre az activ és passiv választási képességet. (Igaz! Ugy van! balfelöl.) A dolog igen egyszerű. Mit mond ki a 18. §. ? Kimondja, hogy a honosításnak minő hatálya lesz jövőre kizárva. Mit mond a 15. §. 2-dik bekezdésében? Kimondja, hogy a honosítás minő külön jogosítványnak képezi alapját, t. i. a honosítás azon általános feltétel, a mely alapját képezi, ha a eensus feltétele megvan, a választói jognak. Már most mit kivan Gulner Gyula t. barátom? Kívánja kimondani azt, hogy a honosításnak azon positiv hatálya van, hogy egyedül csak honosítás alapján lehetséges adományozni a nemességet; kívánja kimondani a magyar állampolgárságnak azon következményét, hogy ez képezi lényeges feltételét a nemességnek. Én megvallom, hogy ezen alapelvet ezen törvényjavasjavaslatba teljesen beilleszthetőnek tartom. T» ház! Én csak egy észrevételt teszek: ha én biztos volnék abban, hogy mindig és minden körülmények között, midőn valamely jogtétel magyarázatára kerül a sor, akkor bizonyos szigorú alkotmányos szellemben íog ezen jogintézmény magyar áztatni, még akkor is tudnám indokolni tiszt, barátom indítványát, mert az ilyen dologban a legnagyobb tisztaság sem árt. De midőn látjuk napról napra azon törekvést, épen a kormánypadokról, a mely lehető kiterjesztő értelemben vesz minden felségjogokat és azoknak korlátait, ha azok a későbbi törvényhozások által elhomályosodtak, hajlandó nem létezőknek tekinteni: akkor én azon időpontot határozottan alkalmasnak tartom arra, hogy a t. kormány beleegyezését kérjem, hogy ezen elv kimondásához hozzájáruljon és ezzel együtt emlékébe visszahozza a kormány a régi magyar közjogi és politikai felfogásnak azon elvét, mely a magyar nemesség adományozását, mint az érdem borostyányát tekintette — laurea virtutis — és reménylem, hogy ha ezen jogelv kimondása a törvényben helyt foglal, azon szellem is eszébe fog jutni a kormánynak és utódának, hogy minő szellemben kell ezután ezen adományozási jogot még a magyar honpolgárok körében is gyakorolni. Ezért ajánlom Gulner Gyula t. barátom módosítványát. (Helyeslés balfelöl.) Elnök : Szólásra senki sem lévén feljegyezve, a vitát berekesztem. Péchy Jenő előadó: T. ház! A bizottság két okból nem fogadhatja el a módosítványt; először azért, mert az, mint tudni méltóztatnak, egy királyi jogot szabályoz, a mely különben alkotmányos ellenőrzés mellett, mindig ministeri ellenjegyzéshez van kötve. De nem fogadhatja el másodszor azért, mert ha elfogadtatnék is, a kivánt czél még sem éretnek el vele, vagy csak egyoldalú maradna mindaddig, mig ki nem mondatnék, hogy az olyan magyar polgár, a ki magyar nemes, az állampolgárság elvesztésével egyszersmind a magyar nemességet elveszti. Igaz, hogy a magyar állampolgárság elvesztésével a nemességgel járó jogokat is elveszti az illető; de ha a módosítvány elfogadtatik, akkor az ilyen nemességi jogát elvesztett állampolgárnak fiai büntettetnének, a kiknek külön kellene megszerezni az atyjuk által elvesztett magyar nemességet. Én tehát kérem, hogy méltóztassék az eredeti szöveget megtartani. Elnök: A 18. §. ellen észrevétel nem tétetvén, azt elfogadottnak nyilvánítom. Szó van egy új bekezdésről, a melyet Gulner Gyula ur indítványozott. Fel fogom tehát tenni a kérdést: méltóztatik-e a tiszt, ház a 18. §-hoz második bekezdésül elfogadni Gulner képviselő ur módosítványát, a mely igy szól: „magyar nemességet csak magyar állampolgár nyerhet" ?