Képviselőházi napló, 1878. VII. kötet • 1879. május 28–november 5.

Ülésnapok - 1878-158

15$. országos ülés november ?>. 187!). 351 ben a nemesség valamivel többre tekintetik, mint az egyszerű honosítás, illetőleg állampolgárság; nem mondom jogokban, de distinetiókban, mert az állampolgárságot lehet adományozni, vagy megszerezni a nélkül, hogy azzal nemesség is járna és igy a nemesség megszerzéséhez, valamivel több kell. Ha a nemességet ily valami distinctiónak tekintjük, akkor, ha tetszik a törvényhozásnak, ám törölje el, de a mig el nem törli és fenntartja, addig miért nem mondjuk ki, hogy épen a törvény által megváltozott szabályok értelmében, a nemesség csak magyar honpolgárnak adományozható. Tisza Kálmán ministerelnök: T. ház! Mindenekelőtt azt kívánom a t. ház figyelmébe ajánlani, hogy miért hiszem, hogy szükség van arra a 18. szakaszra. Szükség van azért, legalább az az intentió vezetett annak szerkesztésénél, mert a nemességnek különböző fokozatai vannak s van közttük olyan mely Magyarországon ma is ád politikai előjogot, azaz adja azt a jogot, hogy valaki a felsőház tagja lehessen. Ezen szakasz czélzata tehát az, kimondani, hog\" azért, hogy valaki, ha oly czímmel bir is, minő a magyar bennszülöttnek a főrendiházban illési jogosultságot ad, még azért, ha az itt megállapított honosítás bármely módja szerint honosíttatott is, azon joggal, hogy a főrendiház tagja legyen, nem bir. Ez ezen szakasznak indoka — s azt kell hinnem, — kivált, miután többen a t. képviselő urak közül még a honosítás és a polgári jog gyakorlatának más részeire nézve is a kivételt helytelenítették, — azt kell hinnem, hogy ezen dispositió, hogy ha valaki — bár a 17. szakasz értelmében is — honosittatik, azért még a főrendiház tagja nem lehet, ha különben ezíme azzá tenné is, mint magyar honpolgárt, — mondom — azt kell hiimem, hogy ezen rendelkezés a t. ház helyeslésével fog találkozni. A másik azon módosítás, melyet G-ulner képviselő ur benyújtott. En, t. ház, azt hiszem, hogy az elv az lehetett és az volt régebben, az most is, hogy nemességre csak az ajánlható, a ki magyar állampolgár. Ha ezen törvény megváltoztatja az állampolgárság megszerzésének feltétedéit, az által nem változtatja meg azt az elvet, hogy nemességre. csak az ajánltassék, a ki magyar állampolgár. Ezen törvényben helye van szabályozni azt, hogy minő jogokat és előnyöket kap, vagy nem kap meg valaki az által, hogy magyar állampolgárrá lesz, de nem feladata szabályozni azon feltételeket, melyek mellett valaki esetleg magyar nemességet kaphat. Én tehát részemről szükségesnek sem tartom, de ezen törvény keretében állónak egyáltalán nem tartom a módosítást és azért igen kérném, méltóztassék az eredeti szöveget elfogadni. (Helyeslés a középen.) KÉPVH. NAPLÓ 1878—81. VII. KÖTET. Szilágyi Dezső: A ministerelnök ur beszédjét két részre lehet osztani: az egyikben bebizonyította, hogy miért szükséges a 18. §. rendelkezése, a melyet mellesleg mondva senki sem támadott meg, mindenki helyeselte azt, hogy kimondatik, hogy a honosításnak, akár eszközöltessék az egyik, akár eszközöltessék a másik módon, nem tényleges és elválhatatlan következménye a magyar nemesség megszerzése. Arra nézve tehát megvallom, semmi akadályt sem kellett a t. ministerelnök urnak legyőznie. De azt az egyet még sem hallgathatom el t. ház, hogy mi részünkről arra nézve, hogy a felsőházba ne jussanak olyanok, kiket az ország érdemeseknek nem ítélt, teljes biztosítékot nem látunk; mert tény az, hogy mig a nemességnek különféle fokozatát ő Eelsége alkotmányos jogánál fogva oszthatja és mig az elfogadott szakasz szerint meg van azon joga a fejedelemnek, hogy egyik napról a másikra egy teljesen idegen embernek, a honosság minden föltételének megtétele nélkül, pusztán azon föltételnél fogva, mert ministerei ugy nyilatkoznak, hogy ezen urnak kitűnő érdemei vannak az ország körül, nemcsak a magyar nemességet adományozhatja, hanem őt főrendiházi taggá is teheti, — pedig ezen joga megvan a fejedelemnek, mert az egyik actussal adományozza a honosságot, a másik actussal a nemességet: addig mi igazi biztosítékot abban nem látunk, hogy valaki csak két királyi aetus utján válhatik főrendiházi taggá. Ez az első. A másik pedig: megvallom, én nem tudtam okulni és épülni azon, a mit a minister urak kimutatni akartak, t. barátom Molnár Aladár ellenében, hogy miért ne vétessék fel a Gulner Gyula képviselőtársam által ajánlott pótlás. x\. minister uraknak volt egy közös okuk és a ministerelnök urnak volt egy külön oka. A közös ok, melyben mindketten megegyeztek, abban állott, hogy ezen pótlás fölösleges, mert hiszen az eddigi törvényeinkben ugy is meg vau mondva. Ennek ellenében, t. barátom Molnár Aladár világosan megmutatta azt, hogy ezen törvény által a honosítás alapjai megváltoznak Magyarországon; a hallgatólagos honosítás eltöröltetik nem esak, hanem egyáltalában a honosításnak kis, nem ünnepélyes alakja, mety jóformán a municipális hatóságok befolyása által intéztetett el, most el fog tűnni, minek folytán könnyen történhetik meg azután az a félreértés, hogy azt mondják: a kirábyi jogot a nemesség adományozására nézve ezen törvény egyáltalában nem akarta érinteni, régen pedig a letelepedés, a mi akkor kis honosításnak tartatott és annak egy bizonyos ideig való folytatása elegendő volt arra, hogy a királyi jog gyakorlására föltételül szolgáljon. 45