Képviselőházi napló, 1878. VII. kötet • 1879. május 28–november 5.

Ülésnapok - 1878-158

350 158. országos ülés notemAer 3. 187'J, méltán tarthat számot, ha különben érdemes, a . magyar nemesség elnyerésére. De, hogy oly olcsó dicsőségben részesüljön valaki, hogy másutt esetleg nem tudván megszerezni a „von"-t neve elé, ide jöjjön s itt szerezze azt meg, a nélkül, hogy az állampolgárság terheiben is osztoznék, azt én nem tartom helyesnek. Azért ismételve fel olvasván ezen rövid indítványomat: „magyar nemességet csak magyar állampolgár nyerhet", kérem a t. házat, hogy ezt a szakasz 2. bekezdéséül elfogadni méltóztassék. [Helyeslés balfelöl.) Baross Gábor jegyző (olvassa Gulner módosítványát). Pauler Tivadar igazságügyminister: T. ház! Az előttem szólott indítványára, de különösen annak indokolására bátor vagyok megjegyezni, hogy az 1848. törvénynek egyáltalában nem volt az az intentiója, hogy a miuisteri ellenjegyzéssel mintegy eltörölje mindazon régi törvényes intézkedéseket, melyek a nemesség megszerzésére vonatkoztak. Azért említtetnek ezen esetek külön fel az idézett 1848-iki törvényben, mert ezek voltak azok, a miket a felség magának fenntartott, habára végrehajtó hatalom többi jogait a nádorra, különösen István nádorra ruházta át. A végrehajtó hatalom átment István nádorra, de annak daczára a püspökségeknek stb. adományozása jogát, magának tartotta fel a felség. Ebből a törvényből a józan hermeneutika szabályai szerint nem lehet azt következtetni, hogy az ország zászlósai, püspökök, apátok részére fennállott régibb intézkedések ugy töröltettek el, hogy a minister magát azokon túlteheti, hanem, hogy az ide vonatkozó régi szabályok ma is fennállanak és a ministerre kötelező erővel bírnak. E szerint pedig tudjuk, hogy magyar nemességet csak az nyerhetett, ki vagy született magyar állampolgár fia, vagy ünnepélyesen az országgyűlés előtt, vagy hallgatagul honosíttatott, például egy szab. kir. város polgárává lett s igy contribuensé. Épen az volt az ünnepélyes és a hallgatag honosítás közt a különbség, hogy az ünnepélyesen honosított a nemességet az országgyűléstől nyerte, a másik pedig nem. E szabályok ma is fennállanak. A felségnek nem lehetett mást nemesül ajánlani, mint a ki vagy már honos, vagy hallgatagul honosított lett, vagy itten tartózkodott bizonyos ideig és az adózók lajstromába való felvételét kimutatta. E tekintetben tehát azt hiszem, hogy a í. képviselő ur aggodalmai nincsenek indokolva. A törvény ezt eddig is igy határozta, ezt ezután is fenn kell tartani és e törvény megújításának itt e honosítási törvényben helyét azért nem látom, mert ez ezután is fennáll. Molnár Aladár: Az előttem szólt igazságügyminister ur azt mondta, hogy a nemesség adományozására nézve a rendes törvényes szabályok fennállanak és azok értelmében lehet valakit ő Felségének a nemességre ajánlani. Ez két esetben engedtetik meg a rendes törvényes szabályok szerint és pedig akkor, ha valaki indigenatust nyer, mikor az illető a nemességet is megkapta és akkor, ha valaki hallgatag honosittatik. Már most én azt vagyok bátor kérdeni a t. igazságügyminister úrtól, hogy ezen törvény hatályba lépte után is fenn fog állani a hallgatólagos honosítás? ha nem, vájjon szükséges-e a nemesség adományozására nézve e törvényben a megváltozott törvényes szabályoknak megfelelő intézkedést felvenni ? Ha a minister ur megengedi 5 hogy ezen törvény életbe léptetése után, az eddigi törvények szerint való hallgatólagos honosítás nem lehetséges, akkor azon szabályok értelmében ő Felségének sem ajánlható valaki a nemességre; minélfogva a megváltozott viszonyoknak megfelelőleg a nemesség adományozása iránt is intézkedni kell. Pauler Tivadar igazságügyminister: A szabály az volt, hogy ő Felségének ajánlani lehetett azt, a ki vagy magyar állampolgár fia indigena, vagy a ki honosítva lett azon módon, melyet a törvény akkor elismert érvényben levőnek, kivévén az ünnepélyes honfiusítást, melylyel a honosított nemessé lett. Ugyanez áll most is. Nemességre csak azt lehet ajánlani, a ki leszármazás által, vagy más módon lett honosítva. Ha a hallgatólagos honosítás a jövőben nem létezik, akkor természetesen nem lehet senki sem hadgatólagosan honosított és így azt nem is lehet ajánlani, kivévén azokat, a kik a 47. §. értelmében már honosíttatván, előbbi jogaikat megtartják. Én tehát nem tartom szükségesnek ennek kimon(líüsaT. Molnár Aladár: Bocsánatot kérek, de a t. minister ur előbb azt mondotta, hogy a nemesség adományozására nézve ezentúl is a régi és ez irányban meg nem változott törvényes szabályok szerint kell eljárni. Most pedig elismeri, hogy az eddigi törvényes szabályok szerint való hallgatólagos honosítás megszűnt. Ha ez iránt, t, ház, kétely támad, czélszeríí volna itt erről a változott körülményekhez képest intézkedni. A minister ur azt is mondta, az indigenatus adományozásával a nemesség is adatott azon esetben, ha rendkívüli érdemekért nyerte valaki a honosságot. Most azonban a 18. §. kimondotta, hogy a honossággal, nyerje bár azt el valaki rendes vagy rendkívüli utón, a nemesség nem jár. Miért szükséges ezt kimondani? Azért, mert azelőtt a rendkívüli érdemekért nyert honosítással egyszersmind a nemesség is járt és mert a kormány ezt többé nem akarja. Ha tehát egyik irányban provideálunk a változott viszonyokhoz képest, akkor a másik irányban is szükséges ezt tennünk. A 18. §. értelmé-