Képviselőházi napló, 1878. VII. kötet • 1879. május 28–november 5.

Ülésnapok - 1878-158

158. országos ülés november S. 1S79. 349 pedig az épen minden törvényeinkben kimondott elv, hogy minden honpolgárnak egy bizonyos község kötelékébe kell tartoznia. Mindezeknél fogva kérem e kikezdést, ágy a mint van, elfogadni. (Helyeslés jobbfelöl.) Báró Lipthay Béla: Nem tudom, van-e jogom szólani, (Felkiáltások balról: Halljuk /) mert a házszabályok szerint egy tárgyhoz csak egyszer lehet szólni. (Halljuk!) Ha a t. ház méltóztatik megengedni, csak azokra bátorkodom némi megjegyzést tenni, a miket a t. ministerelnök úr felhozott. Nevezetesen én akkor, midőn indítványomat benyújtottam, korántsem említettem azt, hogy a fővárosnak érdeke sértetnék meg az által, ha netalán a törvénynek oly niódoni szerkezete jut érvényre, a mint az a bizottság által benyujíatott; sőt, ha jól emlékszem, felemlítettem azt és kiemeltem, hogy nem kételkedem abban, hogy adandó esetekben a főváros készséggel hozzájáruland a szabványok teljesítését a maga részéről előmozdítani. Sőt arra is emlékszem, hogy én nem avval indokoltam volt indítványomat, miszerint hibáztatom a törvényhozás eljárását, hogy a törvényhatóság meg nem kérdeztetett, vagy pedig annak beleegyezésétől nem fuggesztetett fel. Én igen jól tudom, hogy a törvényhozásiak igenis joga van módosítani a törvényt a nélkül, hogy az érdeklett feleket ez iránti beleegyezésére megkérdezné ; hanem igenis rámutattam arra, hogy van a törvényhozásnak intézkedése, a melyet előbb optíma forma meg kell változtatni, de addig, inig ez meg nem történt, a hozott szabványokat meg a törvényhozó testületnek is respectálni kell. Már pedig fennálló törvény, a mely szerintem így per tangentem semmi esetre sem mondatott, hanem mindannyiszor, mennyiszer ily törvényhozási intézkedés, vagy törvény módosítása czéloztatik, mindannyiszor idéztetik azon törvény, a mely niódosittatik s illetőleg hatályon kivül helyeztetik. (Helyeslés balfelöl.) Itt pedig ily módoni módosításról szó sincs, hanem ignoráltatik a fennálló törvény, egy oly törvény, a mely jogot ad az illető községnek azon kérdés felett, hogy kik legyenek tagjai, kik vétessenek fel kebelébe, autonomiee határozni oly módon, a mint a minap is rámutattam a nélkül, hogy a határozat egy magasabb fórum által tán módosittatbatnék. És ezen rövid indokolással, — melynél azt hiszem, helyesebb különben sem képzelhető, mintha egy már meglevő törvényre rámutatok, ezen meglevő törvény értelmében és az iránti tiszteletből kérem a t. házat, méltóztassék az általam benyújtott indítvány elfogadása által az illető sorok törlését kimondani. Elnök: Nem lévén senki, ki szólni kivan, a vitát berekesztem; szavazás előtt még egyszer fel fog olvastatni a módosítvány. Baross Gábor jegyző (olvassa a módosítványt:) „A 17. §. második bekezdési pontja töröltetik-" Elnök: Kérem azon képviselő urakat, kik a 17. §. második bekezdését elfogadják, méltóztassanak felállani. (Megtörténik. Felkiáltások: Ellenpróbát!) Most kérem, méltóztassanak felállani azok, kik a bekezdést nem fogadják el. (Megtörténik.) A többség a bekezdést elfogadja. Baross Gábor jegyző (olvassa a 18. %-t). Gulner Gyula: T. ház! A 18. §. ezen egy sorának tartalma az, hogy a honosított külföldi, a honosítás által magyar nemességet nem nyer. Én a szakasz szövegét, a mint előterjesztve van, elfogadom, de itt ezen szakasznál óhajtanék egy második bekezdést hozzá tenni, mely nem mondana egyebet, mint azt, hogy: „magyar nemességet csak magyar állampolgár nyerhet." Tudom í. ház, hogy" az 1848: III. t. ez. 7. §. azt mondja: „az érsekek, püspökök, prépostok s apátoknak és az ország zászlósainak kinevezése, a kegyelmezési jognak gyakorlata és a nemességnek, czímeknek s rendeknek osztása, mindig az illető felelős magyar minister ellenjegyzése mellett, egyenesen ő Felségét illeti." így tehát az 1848: III. t. czikk idézett 7. § a szerint a nemesi ezíin osztása ő Felségét illeti és egyéb controll alá, — hogy e kifejezéssel éljek — nem esik, mint az általános felelősség alá, melylyel a minister a törvényhozásnak tartozik. De mégis töitént eset, t. ház — és éppen ez képezi indokát Jelszollal ásómnak,—hogy mag var nemesség adatott oly egyénnek, ki nem magyar állampolgár. Én, t. ház, azon véleményben vagyok, hogy az, a ki Magyarországot, a magyar államot nem tartja érdemesnek arra, hogy magát honosíttassa, nem tartja érdemesnek arra, hogy a magyar állam irányában azon viszonyba lépjen, melybe jut minden polgára az országnak, az ne vegyen igénybe oly czímet, mely némelyek előtt mégis kedves hangzású. Én kijelentem, hogy meggyőződésem szerint nem fektetek súlyt arra, ki bír nemesi czímmel és ki nem ; azonban úgy látszik vannak, kik nagyon is kapnak e czímen. Az én felfogásom szerint tehát oda kell törekedni, hogyha már az 1848-iki felolvasott törvény szerint — mit én most vitatni nem akarok — a nemességet megszüntetni sem ezélunk nem lehet, sem nem időszerű s nem is e tárgy keretébe tartozik, mégis oly korlátok állitassanak fel, melyek elmennek addig, a meddig a mai kor eszméje megkivánia és ez az : hogy senki czímét, vagy, hogy úgy mondjam, bizonyos fokig kiváltságot ne vegyen igénybe a nélkül, hogy az azzal járó kötelezettségeket és terheket is átvállalná. Ha valakinek tetszik a magyar nemesi czím, lépjen a magyar állam kötelékébe, viselje a magyar állampolgársággal járó terheket és akkor igen is