Képviselőházi napló, 1878. VII. kötet • 1879. május 28–november 5.
Ülésnapok - 1878-158
15S. országos tilos semmi veszélyt; hanem veszélyt láthatnék abban, hogy közvetlenül királyi kegyelem által valaki a főrendiház tagjává válhatik. Ezt a honosítás keretén belül a t. ház nem alterálhatja, mert a magyar alkotmány szerint ő Felségét a ezím és hivatal adományozási joga illeti s nem tétetik különbség a honpolgároknál e tekintetbea a születésnél fogva és a honosítás általi honpolgárok köztt. Ha pedig ezt nem vagyunk képesek alterálni, kérdem, hogy azon rendkívüli esetekben, mint a törvényjavaslat is kifejezi — s megvallom, hiszem is, hogy mindig lesznek olyanok, kik valóban érdemesek a honfiusításra, — mondom, ha ily rendkívüli esetekben ő Felsége valakit a magyar állampolgársággal megadományoz, ez passiv választási képességgel ne bírjon, abban nagy érdeket valóban nem látok. A mi Simonyi t. képviselő ur indítványát illeti, mely odáig megy, hogy ily jogokat csak született magyar gyakorolhasson, részemről nem helyeselhetem. Tökéletesen kizárni a hivatalokból is esetleg oly embereket, kiket megnyerni a magyar államnak érdekében állhat, például lehet szükség arra, hogy idegeneket tisztviselőül alkalmazzunk, ezeket pedig fel kellene ruházni a teljes állampolgári jogokkal. Ezeknél fogva nem látom fönnforogni azon érdeket, melynek megsértése miatt állítólag ezen módosítváuy tétetett és azért a magam részéről az eredeti szöveget elfogadom. (Helyeslés a jobboldalon.) Mocsáry Lajos: T. képviselőház! A ministerelnök ur kétségbe vonta Veszter t. barátom azon állítását, hogy ä királyi honosítottaknak szabadalom ezéloztatik adatni; fel méltóztatott hozni, hogy a honosítás által nemesség nem adatik. Tökéletesen igaz; de mindamellett nao-voii csodálkozom a felett, hoe-v miké/p méltóztátott azt mondani, hogy itt előjogról szó nem lehet; mert ha a királyilag htóiosított 10 év lefolyása előtt is lehet a törvényhozás tagja, azt hiszem, ez igen nagy szabadalmat foglal magában. Azt méltóztatott továbbá mondani, hogy egyébiránt, ha volna is némi előj og adva a királyilag honosítottaknak, ezt nem lehet helyteleníteni, mert hisz, kikről van itt szó? csak azokról, a kik rendkívüli és kitűnő érdemeket szereztek. Azt hiszem, hogy a királyilag honosítottak hivatva vannak jövőre pótolni azokat, kik ez előtt az országgyűlés által honosíttattak és ha visszatekintünk arra, hogy miként történtek az országgyűlésen a honosítások, azt tapasztaljuk, hogy országgyűléseink e tekintetben igen bőkezűen jártak el és nem tanúsítottak valami nagy személyválogatást. Azon rendkívüli és kitűnő érdemek többnjdre abból álltak, hogy az országban állomásozó katonaság valamely tisztje, elaoTemlier 3. 1870. 347 vett egy magyar kisasszonyt és beleült a birtokába. (Derültség.) Megengedem, hogy az ekkép honosítottakból, vagy gyermekeikből, unokáikból jó magyar hazafiak lettek, de törvényhozás utján is praemiumot adni az ilyféle házasulásokra nem akarok. Az volt itt említve — nem a ministerelnök ur, hanem a múltkor az igazságminister ur mondotta, — hogy hiszen van garantia, mert a magyar kormány nem fog érdemetlen embereket ajánlani ő Felségének és ő Felsége csak a magyar kormány javaslata folytán fog honosítani. Bocsánatot kérek, én ebben sem nyugodhatok meg tökéletesen, mert tudok magamnak képzelni oly kormányt, mely feltétlenül teljesít minden kívánságot, mely hozzá felülről jön s még oly kormányt is tudok képzelni magamnak, mely felfüggeszti elveit és feladja nézeteit (ügy van! Igaz! a szélső balon.) csak azért, hogy a kormányban megmaradhasson és megörökítse állását. (Elénk helyeslés a szélső balon.) Tisza Kánián ministerelnök: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Mindenekelőtt egy pár félreértést kell helyreigazítanom. (Halljuk) En nem azt mondtam, hogy általában nem ad előnyt e §., hanem azt mondtam, hogy a benszülöttekkel szemben nem ad előnyt, hanem ad némi előnyt szemben a más utón honosítottakkal és ezt tartottam és tartom most is indokoltnak. Különben, midőn ezt helyreigazítom, megjegyezni kívánom azt, hogy épen a mit az előttem szólott képviselő ur elmondott, hogy hogyan történt régibb időben s mi volt legtöbbször a törvény általi honosításnak indoka, jelesen: hogy volt itt megszerzett családi összeköttetés: épen az határozottan indokolja, hogy a jelen törvényben foglalt megállapodás több biztosítékot nyújt, mert akkor nem volt a honosításnak a módja rendkívüli érdemekhez kötve, hanem egyszerűen a tetszéstől függött; mig ellenben ezen törvény igen tisztán és határozottan kimondja, hog t y az csak a rendkívüli érdemeket szerzett egyénekre alkalmazható. Különben felszólalásom czélja főleg az volt, hogy egy felmerült ujabb módosítványra nézve, Simonyi Ernő képviselő' ur módosítványára nézve nyilatkozzam. (Halljuk!.) A t. képviselő ur azt akarja, hogy egy általában semmi viszonyok közt és soha ne lehessen a magyar törvényhozásnak tagja az, a ki nem e hazában született. En t. ház a&et, hogy a ma fennálló gyakorlattal szemben a politikai jogokra nézve bizonyos megszorítást helyeslek, igazoltam a benyújtott törvényjavaslattal, mely csakugyan a mai gyakorlat szerint a politikai jogok gyakorlatát megszorítja. Mert igen jól méltóztatnak tudni, hogy mostanáig nálunk ugyan jó formán semminemű megszorítás nem volt; a legtöbb — a mi volt az, de ez sem haj-
