Képviselőházi napló, 1878. VII. kötet • 1879. május 28–november 5.

Ülésnapok - 1878-158

158. országos ülé* november S. 1819. 345 clelkezéseiben s nem osztja Apponyi gróf e tárgybeli aggodalmait, mert hiszen itt a parlamentarismus, a melyben elég garantia fekszik az iránt, hogy a felelős ministerium ő Felségének honfmsííásra nem ajánlhat senkit, a ki arra nem valóban érdemes. Ámde, t. ház, ha mindjárt megengedjük is, hogy a ministerium valaki rendkívüli érdemeinek megbirálására csakugyan competens, hogy a ministerium az illető idegenek törvényhozói személyes képességét is mérlegezze és megállapítsa, ellenkeznék azon függetlenséggel, a melylyel kellene, hogy minden törvényhozó feltétlenül rendelkezzék, mert igy a honfiusított idegen már a priori hálásan lekötelezettje volna a kormánynak. Hogy a kir. honfiusítás eo ipso megadja a törvényhozói képességet, ellenkezik a közjoggal is, mert ha mindjárt a kir. kegyelemmel való honosítást az előbbeni beezikkelyezési eljárásnak mintegy pótlásául a ház többsége elfogadta is: tudjuk az 1840-ki törvényekből, hogy a honfiusítás magában véve még beezikkelyezés esetén sem adta meg a törvényhozói képességet, hanem hogy erre minden egyes esetben a törvénynek küiön dispositiója szükségeltetett. Mi tehát, minden szükség és okszerűség nélkül, közjogunknak még egj másik elvét is feladnók, ha a 15. §-nak 2. bekezdését a törvényjavaslat jelenlegi szövege szerint elfogadnék. Mondom, t. ház, szükség és okszerűség nélkül, mert hiszen a valódi érdem fogalmának corollariuma nem lehet más, mint az elismerés vagy kitüntetés. Hogy az érdem ezenkívül más polgárok rovására még előnyökkel is megjutalmaztassék, ellenkezik a valódi érdem fogalmával, mely beéri az Öntudattal, vagy a nyert kitüntetéssel. Legyen annak, a ki magának hazánk körül érdemeket szerzett, elég az, hogy ő Felsége a király azokat elismerte s őt a magyar állampolgárság megadásával is kitüntette, de a polgárok egyenlőségének rovására ne tartson igényt még olyan személyes qualificatióra is, melynek netáni hiányát a királyi kegyelem ugy sem pótolhatná. S miután ez által nincsen kizárva, hogy királyi kegyelemmel honfiusított idegen a törvényhozói képességet magának ép ugy megszerezhesse, mint az, a ki a törvény közönséges utján szerzi meg, kérem a t. házat, hogy a 15. §. második bekezdésének azon szavait: „kivévea 17. §. esetét", egyszerűen törölni s a szakaszból egészen kihagyni kegyeskedjék. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Baross Gábor jegyző (olvassa): „Indítvány, .beadja Veszter Imre. A 15. §. második bekezdésének azon szavaid: „kivéve a 17. §. esetét* törlendők." Tisza Kálmán minister elnök: T. ház! Mindenek előtt azt kívánom megjegyezni, hogy az előttem szólott t. képviselő ur, az igazságügy minister urnak minapi nyilatkozatát nem jól értette. Ugyanis az igazságügyminister ur a múlt alkalommal azt mondotta, hogy a törvénybe iktatás által megnyert honpolgárság vagy indigenatus, szemben az ország polgáraival előjogot is adott, inig ellenben most arról nincsen szó és ebben pedig, azt hiszem, az igazságügyminister urnak tökéletesen igazsága van; mert akkor azon beezikkelyezés nemesi előjogot adott s ez által adta meg azon jogot is, hogy valaki a törvényhozás tagja lehessen, oly jogot, melylyel akkor az ország bennszülött polgárainak is tetemes része nem bírt; most pedig az előterjesztett fogalmazvány szerint is csak oly jog lehető megadásáról van szó, melylyel nem bírnak ugyan rögtön a rendes utón honosítottak, de melylyel minden bennszülött magyar honpolgár bir. Tehát nem lehet mondani, hogy itt is előjog adatik úgy, mint adatott az akkori beezikkelyezés által. A t. képviselő urat különben még egyre keli hogy figyelmeztessem ezen törvénynyel szemben, tekintettel arra, hogy ő az 1840. példára hivatkozott. Tudom én is, hogy azon jogot, mely szerint valaki a főrendiháznak tagja legyen, ezen utóbbi időben az egyszerű beezikkelyezés nem adta meg; de ezt a jogot megadni és a választhatóságon túl menni, ezen törvényjavaslatnak is sem nem czélja, sem az benne nem foglaltatik, mert hiszen a 18. §. a honosítottak minden részére nézve kimondja, hogy a honosítás nemesi előjogot nem ad. Mit tesz tehát az, hogy az illető a törvényhozás tagja lehet, miután előjog nem adatik? Azt teszi, hogy a 10 év bevallása nélkül is megválasztható s a törvényhozás tagjává lehet. Tehát az 1840-el való szembeállítás ti öli dolognak, azt hiszem, hasonlólag tévedésen alapszik. A mi pedig magát a dolog lényegét illeti, nem abban keresendő annak indoka, hogy ezekre nézve kivéiel szándékoltatik tétetni, hogy a honosítás mi úton történik; de keresendő abban, a mit én részemről helyesnek tartok, hogy annak, a ki azért honosittatik, mert már előzetesen a magyar korona országai irányában rendkivüli és kitűnő érdemeket szerzett, lehet indokolt helyes, hamarabb is megadni a politikai jogok élvezetét, mint azoknak, a kik honosíttatnak azért, mert törvényes kifogás ellenük nem tehető, de a kik a haza irányában semmi néven nevezendő érdemet felmutatni nem tudnak. És én részemről nem gondolom, hogy a, magyar korona országai iránt szerzett érdemre nézve az, mint a képviselő ur mondani méltóztatott, mintegy meggyalázó vagy kisebbítő lenne, ha jutalmul a szerzett érdemért, az illető nem czímet, nem vagyont, de nyeri azt, hogy e hazában, a mely iránt érdemeket szerzett, politikai jogokat gyakorolhat. Ez, azt gondolom, az érdemnek nem kisebbí-