Képviselőházi napló, 1878. VII. kötet • 1879. május 28–november 5.
Ülésnapok - 1878-158
344 158. országos ülés november S. lS7fr, Baross Gábor jegyző (olvassa a 13. szakaszt, mely észrevétel nélkül elfogadtatván, olvassa a 14. szakaszt). Szederkényi Nándor: T. ház! Ezeu esküszövegre már az általános tárgyalásnál észrevétel tétetvén, a t. igazságügyminister ur azt jegyezte meg, hogy a kifogásolt kifejezés közjogunk szerint nem is érthető másra, mint a magyar királyra. Én megengedem, t. ház, hogy ez értelmezés helyes, és azt el is fogadom. De, ha közjogunk szerint e kifejezés a magyar királyra értendő, akkor kérdem, közjogunk szerint és a világosság követelményénél fogva mért nem tesszük a valódi, az egyenes kifejezést, mely a közjogi értelemnek legjobban megfelel. Minden esküforma, mely törvényeinkbe eddig igtattatott, akár a törvényhatósági törvénynél, akár a bírósági törvénynél, mindenütt praecis kitétetik: „a magyar királyhoz hű leszek." Ez az esküforma 1867-től hozott törvényeinkben benn van és egyedül ezen törvény az, a mely ezen esküformát ignorálja és egy mást akar a törvénybe beiktatni. Én annak indokát, hogy miért változtassuk meg az eddigi törvényeinkben benn levő esküformát, nem látom be, mert ha az ott jó, miért ne lehetne itt is jó. Ezért vagyok bátor t. ház, azt indítványozni, hogy e szakaszban ezen sza vak helyett „ő császári és apostoli királyi Felségéhez" tétessék: „ő Felségéhez, Magyarország apostoli királyához." (Helyeslés.) Ezt, t. ház, annyival inkább vagyok bátor kérni, mert ezen esküforma megfelel a legutolsó esküt magában tartalmazó bírósági, ügyvédi és közjegyzői törvényekben levő eskünek. Ajánlom a t. háznak indítványomat elfogadás végett. Baross Gábor jegyző' (olvassa a beadott módosítványt). Elnök : Méltóztassanak azok, a kik a bizottság szövegezése szerint fogadják el a 14. §-t, felállani. (Megtörténik.) A többség nem fogadja el, minélfogva határozatképen kimondhatom, hogy a 14. §. Szederkényi Nándor képviselő ur által beadott módosít issal fogadtatott el. Baross Gábor jegyző (olvassa a 15. %-t.) Veszter Imre: T. képviselőház! A 6-dik szakasznak a 17-dik szakaszszal együtt történt tárgyalásakor gróf Apponyi Albert képviselőtársamnak azon indítványa, hogy a 17. §-ban körülírt honn'usítás csak beczikkelyezés mellett történhessék, a ház többsége által el nem fogadtatván, á!l tehát, hogy a király Ő Felsége a ministerium előterjesztésére kegyelemből is honfiusíthat a nélkül, hogy ehhez a törvényhozás hozzájárulása szükséges volna s a nélkül, hogy a honfiu.HÍtandó idegen a 8. §. minden kellékének megfelelni tartoznék. A 15. szakasznak második bekezdése azonban még sokkal tovább megy, mert kimondja, hogy a kir. kegyelemmel honfiusított idegen, mindjárt a törvényhozásnak is válhatik tagjává; holott pedig arra, hogy a törvény közönséges utján honosított idegen törvényhozóvá lehessen, szükséges, hogy az illető 15 évig e hazának lakosa legyen. Ha, t. ház, a f. é. október 31-én megejtett névszerinti szavazás eredménye folytán el kell is fogadnom azon álláspontot, mely szerint kiváló érdemű idegenek kir. kegyelemmel honfiusíthatók, nem látom be, hogy a honfiusítás ezen módjának miért és mi okon legyen más és több hatálya, mint azon honfiusításnak, mely a törvény közönséges utján szereztetik. Annak, a ki 5 évi benntlakás folytán már honosíttatott, a kinek tehát arra, hogy a haza viszonyaival, szükségeivel, bajaival megismerkedhessek, már volt alkalma, a betöltött első 5 év után még 10 évig kell várnia, mig a törvényhozás tagjává lehet; ellenben az, a ki királyi kegyelemből lett a magyar állam polgárává, a honfiúsítással együtt eo ipso megnyerte az azonnali törvényhozói képességet is! Engedelmet kérek, de ha ez áll, akkor nem áll, hogy a magyar állampolgárság a magyar korona egész terű'étén egy és ugyanaz, akkor kétféle, mert hatályában egymástól lényegesen eltérő állampolgárságunk volna, a mennyiben a kir. kegyelem ezek szerint nemcsak állampolgárságot, de ennél többet és egyebet is nyújtana a honfiusítottnak; privilégiumot teremtene, mert a kir. kegyelemmé! honfiusított idegen javára oly előnyt eredményezne, a melyből a törvény közönséges utján honfiusított idegen világosan ki vau zárva. Azonban, t. ház, a mikor gróf Apponyi Albert képviselőtársamnak említett indítványa tárgyaltatott, a kormány nevében az igazságügyminister ur kijelenté, hogy a beczikkelyezésnek mellőzése nem jogfeladás, mert a honfiusításnak ezen neme, t. L az indigenatus megszerzése, privilégiumot adott s az inarticulatio épen azért volt szükséges ; mig ellenben a jelen törvényjavaslat tárgyát képező állampolgárság privilégiumot senkinek nem adván, ennélfogva a beczikkelyezés sem szükséges. Maga a kormány állított tehát fel érvet arra nézve, hogy az állampolgárság privilégiumot ne adjon senkinek s igy maga a kormány bizonyította be, hogy a javaslat 15. §-ának második bekezdése meg nem állhat; mig^ellenben, az ellenkező felfogásnak támogatására a törvényjavaslat 15. §-ának jelenlegi szövegezése szerinti indokolására, a javaslat indokaiban hiában keresnénk adatokat, nincsen ott felhozva egyetlen egy motívum sem. Azt mondta továbbá az igazságügyminister ur, hogy ö egészen megnyugszik a 17. §. ren-